Náray Tamás: az ország nem családi vállalkozás vagy királyság, ahol a hatalom apáról fiúra száll

Korábban már a Városi Kurír írt arról, hogy Náray Tamás, az egyik legismertebb magyar divattervező kiárusította a készleteit, eladta a szalont és a lakását. Barcelonában nyit galériát, a továbbiakban csak fest és ír. Nem politikai okokból távozik, de a közhangulat benne volt a döntésében- erről is beszélt a Magyar Narancsnak adott interjújában.

Itt a váltás ideje

A tervező elmondta, nem mindent számolt fel, csak amire már nem volt szüksége. Úgy érezte, itt a váltás ideje. Az anyukája szerint jó néhány évvel ezelőtt mennie kellett volna, mert már akkorra kiaknázta, amire az adott keretek között lehetősége volt:

„Vannak korszakok az ember életében. Szerettem a ruhákat, a divatot, szerettem kollekciókat alkotni. De ahogy sok minden más, a divatszakma is nagyot változott. Ma már nincsenek a szó klasszikus értelmében vett emblematikus divattervezők, szinte a nevüket sem tudjuk megjegyezni, olyan sebességgel váltják egymást a nagy divatházak élén. A hazai felhozatalról pedig inkább megtartom a véleményemet magamnak. Mi annak idején a divattervezői pályát nem a pénz és a hírnév miatt kezdtük, ahogy ma sokan, hanem érdekelt a hivatás maga. Most bármit el lehet adni a piacon az influencerek és a közösségi média segítségével, ha van a reklámra elég pénzed.”

Sok legenda került napvilágra a távozásával kapcsolatban. Az internet világa találgatta, hogy mi késztethette a neves tervezőt erre a lépésre. Voltak, akik politikai okokat feltételeztek, mondván elege lett Náraynak az Orbán rendszerből:

„A döntésemnek, hogy máshol, más körülmények között folytatom az életemet, inkább praktikus okai vannak, mint érzelmiek vagy politikaiak. De nem tagadom, hogy az utóbbiak is közrejátszottak. Egyre több lett a zavaró részlet körülöttem, a közhangulat és a kommunikáció is rossz irányba változott. Nemcsak a vallási vagy a szexuális irányultsággal kapcsolatos megjegyzések zavarnak, ugyanígy rossz érzésem van, ha megépül például egy középület, és nem gondolnak a kerekesszékesekre, idősekre.” /……. / Ízlésem ellen való volt az is, hogy közbeszédben folyamatos méltósággyalázás zajlik. Így magánemberek is akár csupán jelentéktelen nézetkülönbségek miatt olyan hangnemet engednek meg egymással szemben, aki kulturált társadalomban elfogadhatatlan. ” /….. / ” Én úgy nevelkedtem, hogy kultúremberek közötti beszélgetésben van öt téma, amit nem hozunk elő. A származás, a vallás, a politikai hovatartozás, a magánélet és a pénztárca. Nálunk viszont csak ez az öt téma van napirenden. Mennyiben tartozik rám – hacsak nem akarod kifejezetten megosztani velem, és még akkor sem vagyok köteles meghallgatni –, hogy apád hottentotta volt vagy viking? ”

Minden ami velünk történik, következmény

Náray szerint azt kell megérteni, hogy minden, ami velünk történik, következmény. Ma a tegnap következményeit viseljük. Ezért kellene jól dönteni ma:

„Ehelyett mi történik? Állandó hőbörögtetés. Ami természetszerűen csap át utálkozássá, majd gyűlölködéssé. Felszítani ezeket az érzelmeket tudatlan és veszélyes játék a vezetők részéről. Mert innentől már nem lehet párbeszédet folytatni. Elnézve a jelenlegi politikusainkat, valóban azt láthatjuk, sok a félreértés körülöttük és bennünk is. Nekem mint átlag állampolgárnak nem kellene tudnom, kicsoda X államtitkár vagy Y miniszter. De nem tehetem meg, hogy nem veszek róluk tudomást, egyrészt azért, amit mondanak, másrészt mert ők a mindennapjaikat kvázi sztárokként élik meg. Csattognak a vakuk, fellépnek, mint valami táncdalénekes, írogatnak a közösségi médiában, szelfizgetnek kiskutyával, szép ruhákban, edzőteremben.”

Hangsúlyozta, rá, mint magyar emberre, mint választóra csak az eredmények tartoznának:

„Ugyanis az ország nem családi vállalkozás vagy királyság, ahol a hatalom apáról fiúra száll. Őket megválasztották, ha úgy tetszik megválasztottuk. De a megbízatás éppen hogy nem önhittséggel, a velük egyet nem értőkkel szembeni megvetéssel és üldöztetéssel kellene járjon, hanem alázattal. És tettekben, nem pusztán szavakban. ”

A divattervező hangsúlyozta, hogy a politikusokat át kellene hassa az az érzés, hogy másokért dolgoznak. Nemcsak azok miatt, akik rájuk szavaztak, hanem azok miatt, akik rájuk szavaztak, hanem azok miatt is, akik nem:

” Tisztázzunk valamit. Magyarországon nekem pont ugyanannyi jogom van élni, dolgozni, tartózkodni, magyarnak vallani magamat, mint azoknak, akikre nem szavaztam. Ezért nem tűrhetem, hogy másodosztályú állampolgárként kezeljenek. Ez a másokat semmibe vevő attitűd felülről lenne megváltoztatható, de nem látok erre törekvést. ”

A folytatásban, Orbán topis ruhatáráról.