Gyorshír
Náray Tamás kitálal – Búcsú értelmetlen pofozkodással
Külföldre költözik Náray Tamás divattervező, aki erről maga írt a közösségi oldalán. Felszámolta az itthoni életét, mindenét eladta. A neves tervező, akinek az utóbbi években sikeres könyvei is megjelentek, a február 6-i posztjában arról írt, hogy 25, vagyis kettő meg öt, az annyi, mint hét. A hetes, maga a változás.
Péntek este még üzent az újságíróknak és az őket olvasóknak is: nem tart se minket, se Önöket sokra…
Hogy miért kellett még egy utolsót (előttit) rúgni a sajtóba és az olvasókba, akiket érdekelt, hogy mi történik vele úgy am block, az nem derült ki, de tudjuk be ….. minek is? Mindegy!
„Kedves sajtó!
Üzenném Önöknek innen, a fészbuk oldalamról, hogy ne törődjenek a dolgaimmal. Semmi értelme. (Bár nem vagyok biztos abban, hogy az ÉRTELEM szó… szóval, hogy az átmegy-e… ) Amit itt közreadok a posztjaimban, ezt az egyet kivéve, nem Önöknek szánom.
Tudatom egyébként, és ezennel, hogy minden a legnagyobb a rendben van. Ne pazaroljanak rám egyetlen betűt se. Ugyanezt kérném a rendkívül színvonalas olvasótáboruktól is, mielőtt elkezdenék verni szerencsétlen életük feletti dühükben a klaviatúrát. Felesleges jó utat kívánniuk, mert meglesz, van hova mennem. Felesleges találgatniuk, hogy akkor merre is, mert már megmondtam, meg olyan butaságokat beszélni, hogy eladtam, mert kellett a pénz az új élethez, ugyanis nem ahhoz kellett ez, hanem ahhoz, hogy véletlenül se gondolhassam meg magam.
És tudják, hogy miért? Mert végre vehetek egy nagy levegőt és a hátam mögött hagyhatom mindazokat, akikre eddig se volt szükségem: Önöket, és azon olvasóikat, akik megrekedtek az evolúciós ösztöneik szintjén.”
A végére még valami, a búcsú 3. felvonása egy újabb tockossal a sajtónak
„Több mint 30 óvoda, iskola, alapítványi kreatív műhely, rehabilitációs foglalkoztató és kézműves csoport, nagyjából 350-400 gyerek, apró művészpalánta jutott fantasztikus anyagokhoz, egyéb kincsekhez, olyanokhoz, amiket még nem is láttak, vagy foghattak.
Vihettek ‘híres’ Naray alapszabásmintákat és egyéb kellékeket a varróiskolások, műhelyek. Gyakorolhassanak, fejlődhessenek! Több, mint 400 m különleges anyag talált így hasznos módon kis gazdára.
A kellékekből befolyó bevétel pedig jótékony célra ment. Nem akartam erről beszélni. Mert úgy jó adni, hogy nem dicsekszel, mondta apám egykor. Persze lehetett tudni a posztokból, hogy ingyen vihetik a holmikat ezek a felhasználók.
De mindez természetesen a sajtónknak nem érdekes. Csak a baromságok, meg az, amit odabüföghetnek az elmeroggyant olvasóik. Hát, ez magyarországnak az a része, amelyik kis m-el írandó.
Nem baj, én örülök, hogy búcsúzóul még valami csekélységet adhattam.”
