Ne a mi pimpilinkkel verjék feszt a csalánt, mindenki rántsa elő a sajátját!

Tisztázandó a szerepeket, közlöm, hogy én is egyike vagyok az ötvenkettőnek, akik a parlamentben kiálltak amellett, hogy hazánk ne süllyedjen el végképp az orbánizmus (hogy ne fasizmust írjak) mocsarában.

És büszke is vagyok rá!

Mielőtt bárki orbánista kaszát-kapát-klaviatúrát ragadna véremet ontani, árulná már el, miért is kellene egy amúgy arra gyárilag hajlamos, jobb napokat is látott messiásnak – Ja! Tényleg a Kedves Vezetőre gondoltam. Ott a pont! – korlátlan hatalmat adni, totális zsarnokságot összekalapálni ahhoz, hogy például méltóztasson néhány raklap maszkot juttatni, legalább a frontvonalba dolgozó orvosoknak, ápolóknak, mindezt, bő három hét késéssel? Miért? (Arra kérem, pedig ne hivatkozzanak, hogy az eddig bevezetett intézkedések megvédése miatt, mert azt mindnyájan tudjuk, hogy marhaság.)

Szuper!

Miután túlestünk az ismerkedésen (kérem turbómagyar nemzettestvéreimet, szokott életveszélyes fenyegetéseiket az „én sem most léptem le a Kedves Vezető falvédőjéről” jeligére küldjék a szerkesztőségbe) tájékoztatásul jelzem, hogy csak az én ismeretségi körömből több százan vannak, akik szűk egy hét alatt elveszítették munkájukat és legalább tucat vállalkozó, akik szintén.

Persze most a csapból is az folyik, hogy a Kedves Vezető megmenti a zembereket

Megmenti. Ő!… Ad. Ő!… Operatív törzs. Ő!… Kínai repülőt pakol. Ő!… Fürkészeket, portyázókat küld (ez, öcsém! Ez halálos. Fürkészeket, pfff!) Ő!… Ő!… Ő!
Ami nagyon szép dolog (és remélem majd akkor is ilyen szerényen tolja magát előre, mikor az lesz a kérdés első körben, ki kap 20 évet) csak valahogy le kéne szállnia végre a Habony-féle propagandabicajról, mert egy magyar átlagcsaládnak statisztikailag legfeljebb 2 hónap tartaléka van. Aztán éhkopp.

Átlagcsalád

Az még egy szép fialás. Mert abban benne van mindenki. Például a malacszerelő is, meg a Kedves Vezető, kedves családja is. Azok, akik nagyobb kanállal habzsolják az életet, mint, mi tízmillióan összesen. Ha őket kivesszük a statisztikákból – és a statisztika gyártásában elévülhetetlen érdemei vannak például Sztálin elvtársnak, aki legalább olyan tehetséggel hamisította azokat, mint jelenlegi pártunk és kormányunk – szóval, ha a valóságot nézzük, akkor nagyjából két hét után elfogy a tartaléka a családoknak, az első kimaradt fizetés után. Előbb a tartaléka fogy el. Majd a türelme is. Ez pedig az a kategória, amit nehéz propagandával megoldani.

Nehéz bárkinek azt bizonygatni, hogy legyen nyugodt,

mert a kormányzati statisztika szerint neki van tartaléka, ha az ő tartalékát éppen a nemzeti gázszerelő fialtatja Felcsúton. Manapság ettől kevesen fognak megnyugodni, attól tartok. Mert persze nagyon jó, hogy a bankok elhalasztják a törlesztések fizetését (Nyugi. Ára lesz ennek! Nagy ára, de ne legyen igazam.), de az még jobb lenne, ha a Kedves Vezető végre a zsebébe is nyúlna….Vagy a Lőrincébe, a gondviselés áldja meg a dolgos kis kezeit! Legalább akkor, ha baj van. Most az van. Nagyapám mondta szegény mindig, legyenek szívesek és ne az ő pimpijével verjék feszt a csalánt, mindenki rántsa elő a sajátját. Jó a javaslat. A Kedves Vezető is legyen bátor, és ne csak a bankokkal vitesse el a balhét.

Hogy egyértelmű legyen, miről is beszélek:

Néhány európai ország ahol az állam a munkáltató helyett kifizeti az amúgy állásukat veszítő dolgozók bérének bizonyos százalékát, a teljesség igénye nélkül:

• Svédország: 94%
• Nagy Britannia: 80%
• Ausztria: 3 havi bért átvállal a cégektől, de min. 80%
• Franciaország: Az érintett ágazatok dolgozóinak bérét 100%-ban
• Csehország: 80%
• Németország 60%
• Dánia: 75%
• Románia: 75%
• Lengyelország: 40%

És Magyarország? Ja, nem! A Kedves Vezető!? (Emlékeznek? Ő, Ő, Ő) NULLA – azaz – 0%!! Erre varrjanak gombot!

Orbán „szuverenitása” - Működő demokráciában régen megbukott volna

Ha Orbán demokrata volna…