Banánköztársaság
Nem ártana, ha valaki a természetes intelligenciáért is felelős volna – Hétvégi Lendvaiságok….
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most a mögöttünk lévő hétvége történéseire reflektál…
Nahát! Ezek szerint Rogán mégsem hótiszta…
Nahát! Ezek szerint Rogán mégsem az a hótiszta, minden gyanútól mentes hazafi, a közpénzek leglelkesebb őrangyala, aki a fején glóriával, fehér szárnyakon repdes a földgolyó körül, csak épp Amerikában nem engedik leszállni?
Pedig Orbán azt mondta, a kitiltás a csak megerősítette miniszterét a pozíciójában.
Hát, erősítsen meg téged Orbán…
Szijjártó az USA-ba utazott, hogy elintézze: Rogánt vegyék le a listáról. Gondolom, azt a választ kapta, hogy persze, szívesen, elvégre cimborák vagyunk, de előtte azért csináljanak valamit körülötte, mert így azért nagyon kínos…
Erre tegnap megjelent a közlönyben, hogy Rogán hatáskörét erősen megnyirbálják. Szinte minden olyan terület elkerül tőle, ahol nagy pénzösszegek mozognak: a koncessziók, az útdíjak, a szerencsejáték szabályzása (kaszinók!), a digitális ügyek, az E közigazgatás és beszerzései.
Azért őt sem kell siratnunk. Luxus lenne kirakni a csapatból, túl sokat tud, nem kell még egy súgó Magyar Péternek. Nála marad a kommunikáció és a polgári titkosszolgálatok. Az állami kommunikációra is költenek annyit, hogy azért ő se maradjon egészen éhen. A csapat egyben tartása céljából Lázár, Navracsics és Szájer után visszajött még valaki: Palkovics a mesterséges intelligencia ügyeiért felelős kormánybiztos lesz.
Ahogy újabban hallgatok néhány kormánynyilatkozatot, nem ártana, ha valaki a természetes intelligenciáért is felelős volna.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Két, magát kereskedőnek képzelő politikai útonálló…
Úgy adódott, hogy tegnap egy évfordulós posztban felidéztem Devecseri Bikasiratóját („most véremig gyötörnek…”). Aztán megnézhettem élőben. Ahogy nem egy bikát, hanem egy embert és egy népet hergelnek, gúnyolnak, provokálnak, gyaláznak, szurkálnak, hogy térdre kényszerítsék.
Két, magát kereskedőnek képzelő politikai útonálló (az egyik az USA elnöki, a másik az alelnöki posztjáig kapaszkodott fel) előre kitalált forgatókönyv szerint szándékosan és nyilvánosan akarta megalázni Zelenszkijt. Vance kapta a a verőember szerepét, de a gazdájához képest nem tudott sokkal gonoszabbat produkálni. Nyilván már vágja a centit, mikor léphet a helyébe. Addig bizonyít és készül.
- Egy szúrás a diplomáciai szokásokba – ez még csak épp a bőr alá megy.
- Egy a harcoló ukránok becsületébe – ez már mélyebbre.
- Egy a reményükbe.
Aztán tovább:
- szúrás a minimális együttérzésbe,
- a szolidaritásba,
- Amerika egykori szabadságeszményébe, (mellesleg Trump elnök-elődeibe),
- a morális igazságba.
- Az emberi és a politikai tisztesség alapvető normáiba.
Végül, ahogy a bika testét kivonszolják az arénából, kiutasítják az ukrán vendégeket a Fehér Házból.
Erre nem lehetett jó választ adni. (Ahogy a Bikasiratóban van: „Csak hull és hull a vérem/ nem értem és nem értem.”) A magyar miniszterelnök megtehette volna, hogy legalább hallgat. Neki még kevésbé osztottak lapot, mint Ukrajnának. De nem bírta ki:
„Ma Trump elnök bátran kiállt a béke mellett. Akkor is, ha ezt sokaknak nehéz megemészteni. Köszönet érte!”
Hát, tényleg nehéz volna megemésztenem. De ezek után legalább simán hányok. Szijjártó persze kontrázik:
„az elmúlt három év legnagyszerűbb pillanata volt”.
Ilyen finom dolog Dózsa György húsából enni? Devecseri ezt szebben írta meg:
„elfolyt a vére,/ és sorsot vetettek köntösére,/ és mindjük úgy is érezhette végre,/ hogy most belédöf, a szent cselekvésből/ ím ez a része.”
Szerző
