Blogbazár
Nem magyar magyar írók?
Demeter Szilárd, aki jelenleg főigazgatóként és kormánybiztosként a legfőbb nemzeti kultúrfelelős és határőrparancsnok. eligazítást tartott a csak álmagyar magyar írók dolgában:
„Vannak olyan íróink, akik rájöttek, hogy vannak olyan témák, amiket ha megírnak magyarul innen Közép-Európából, és lefordítják bizonyos nyelvterületekre, akkor azok már eladható termékek. Ezek az ú.n. exportra termelő írók, de nem magyar írók…ezekre az írókra közpénzt nem érdemes szánni.”
Mint mondta, már dolgozik egy könyvtörvényen, ilyen könyveket nem kell támogatni
A fáradhatatlan Demetert szabadalmaztatni kellene az egész világon. Eddig pl. a hülye angolok azt hitték, hogy Shakespeare angol szerző, annak idején még Erzsébet királynő is támogatta, (persze azokban a primitív korokban nem volt könyvtörvény), és máig sajátjukként ünneplik.
Pedig egy ravasz, exportra termelő alakról van szó
Direkt máshol is eladható témákról írt, szerelemről, féltékenységről, háborúkról. Cselesen még a szereplői közé is beválasztott dán királyfit, veronai szerelmespárt, velencei mórt. Az undok III. Richárdot persze angolnak jellemezte, értjük ám! Kész hazaárulás.
Jó, hogy minket nem lehet így átverni
Le az irodalmi exportbiznisszel,(rosszabb, mint a börtönbiznisz), le az exportra írókkal! Mi csak azt támogatjuk majd, aki a kutyának sem kell.. Nekem is volna itt egy hatkötetes családregény-tervem…
Háttér….
Demeter Szilárd, a PIM, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója azt a megbízást kapta, hogy „a szétesett kulturális infrastruktúrát rakja össze újra”. A Pesti Hírlapnak beszélt többek között arról:
„aki magyar olvasónak, magyarul ír művet és azt szeretné, hogy száz év múlva magyarul olvassák ugyanazt a művet, az az én számomra nemzeti kultúrában gondolkodik. Tehát nem exportban. (…) Vannak olyan íróink, akik rájöttek, hogy vannak olyan témák, amiket ha megírnak magyarul innen Közép-Európából, és lefordítják bizonyos nyelvterületekre, akkor azok már eladható termékek. (…) Ezzel nekem nincs bajom, de úgy gondolom, hogy ezekre az írókra közpénzt nem érdemes szánni.”
A friss Demokratában is szó esett a magyar író definíciójáról, ami egyébként gyakorlatilag ugyanaz, mint a Pesti Hírlapban elhangzottak, ám itt a gondolatmenetbe valahogy George Orwell 1984-e is belekeveredett.
„Mindazt a magyar írót, aki magyar olvasónak magyar nyelven ír, és az a szándéka, hogy az ő művét száz év múlva is magyarul olvassák, azt nemzeti írónak kell ilyen értelemben tekinteni. Azt az írót viszont, aki LMBTQ-ideológiát hirdet, és látszik, hogy az „újbeszél” komisszárjaként próbál a nemzeti kultúra létére törni, én is joggal tolom ki mindenféle párbeszédből.”
„Azért ugatnak ennyire, mert nekem sikerült elérnem…”
„Most először valami olyan történt, amit nagyon nem szeretnek a futóbolondok, és most a scrutoni értelemben vett futóbolondokra, a szélsőliberálisokra gondolok. Azért ugatnak ennyire, mert nekem sikerült elérnem, amit ők harminc éve igyekeznek megakadályozni: széles szakmai konszenzus, demokratikus folyamat alapján kijelölődött negyvenöt olyan középgenerációs szerző, akiket nem lehet kisajátítani sem egyik, sem másik oldalról. Ezzel egy hatalmi monopóliumot törtünk meg. Azt, hogy a liberálisok, kvázi elkésett hatvannyolcasokként, régóta kizárólag magukénak érezték a jogot, hogy megmondják, mi a teljesítmény, mi a jó és mi a rossz irodalom. Én meg azt válaszoltam erre, nem vitatom el, hogy a saját szempontjaitok alapján ítéljétek meg mindezt, de a kizárólagosságot felejtsük el végre.”
Szerző
