Kiemelt hírek
Nem válaszol a keszthelyi jegyző a deportált család leszármazottjának
Mint ismeretes, idén februárban egy keszthelyi ház pincéjében felbecsülhetetlen értékű, közel 3000 darabból álló érmegyűjteményre, valamint ékszerekre bukkant egy magánszemély. A kincsekről kiderült, hogy feltehetően a Pollak – Rosenberg családhoz köthetők, akik közül többeket deportáltak Auschwitzba, illetve munkaszolgálatosként gyilkolták meg őket.
A kincsek becsületes megtalálója
az előkerült értékeket a Balatoni Múzeumnak adta át, valamint mind a hazai, mind a világsajtóban nyilvánosságra került, hogy keresik a család leszármazottjait, azaz az örökösöket.
Február óta, több mint 100 ártatlanul meggyilkolt zsidó származású, keszthelyi állampolgár sorsát kutattam fel. / A róluk szóló írásokat olvashatja bárki az oldalamon./ A kutatás során találkoztam a megtalálóval, aki leszögezte, nem szeretne szerepelni a sajtóban, őt egyetlen szándék vezérli, hogy a jogos tulajdonosokhoz /ha még él valaki a család tagjai/ leszármazottai közül/ kerüljenek vissza a kincsek.
A Balatoni Múzeum az előkerült műkincsekből kiállítást rendezett,
és a nyár folyamán még az izraeli sajtóban is megjelent, hogy a keszthelyiek nem találják az örököst, jóllehet ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a családból akadtak olyanok, akik túlélték a holokausztot.
Információm szerint,
az előkerült műtárgyak egy része nem szerepel a kiállított darabok között, arra való hivatkozással, hogy restaurálják azokat. Megjegyzendő az is, hogy pontatlanul tüntették fel a családfát, illetve számos információ nem látott napvilágot.
A kiállításon dr. Rosenberg Samu körorvos és Pollak Teréz Pál nevű fiát ugyanis halottként ( 1945) jegyzik. Ezzel szemben a tény az, hogy a házaspárnak két fia, József és Pál túlélték a holokausztot. József és Pál a nevüket Rudnai ( Rudnayra) magyarosították a háború után.
Dr. Rudnay Pál ügyvéd feleségét, a zongoratanár Löwy Editet, és 5 éves kisfiát Auschwitzban meggyilkolták. Löwy Edit ékszerész édesapját, illetve édesanyját is. Pál a háború után visszatért Keszthelyre ( Sőt 1946-ban beszédet is mondott az áldozatok emlékére, amiről a korabeli sajtóban is megtalálhatjuk a híradást.) azonban csaknem 100 éves koráig élt, és Budapesten hunyt el a 2000-es években. Nem született több gyermeke, de soha sem adta fel, hogy szerettei emlékéért küzdjön. Minden lehetséges dokumentumot összegyűjtött a családra vonatkozóan, és haláláig őrízte azokat.
Testvére, Rosenberg/ Rudnay József neves építész lett. Ő a feleségével, a pécsi születésű dr. Lengyel Katinkával, egy pesti csillagos házban, a Magyar utca 27-ben élte meg a felszabadulást. Egyetlen fiúk, György 1951-ben született.
Rudnay Józsefet 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
A keszthelyi zsinagóga falán a család túlélői a háború után emléktáblát helyeztek el
Szerepel rajta édesanyjuk, Pollak Teréz neve, valamint két testvér, a kereskedő, Rosenberg György, és az orvos, dr. Rosenberg Andor neve, valamint György feleségének, Jolánnak, és kislányának, Alice-nek a neve, illetve Löwy Edité, és Rosenberg Andriskáé.
Tény, hogy Keszthelyen több Pollak és Rosenberg család élt,
ám a megtalálási helyhez kapcsolódóan kizárólag egyetlen konkrét családról beszélhetünk. Egy olyan családról, amelyik nagyon sokat tett hozzá Keszthely város épüléséhez és gyarapodásához, és akiknek a nevét nagyon helyesen, már a kincsek megtalálásakor is közzétették, ám leginkább csak a legtehetősebb családtag, Pollak Ferenc nevét kiemelve. A dúsgazdag Pollak Ferenc azonban jóval a 2. világháború előtt meghalt, és üzletét özvegye, illetve később unokái vitték tovább. Nem kis vállalkozás volt.
Pollák Teréz édesapja, Pollak Ferenc ugyanis nem csupán ékszerész és üvegműves volt, hanem jelentős cementgyárat is működtetett. Ugyanabban a házban, ahol a kincsek is előkerültek. 3 gyermeke közül, Rezső nevű fia ( aki tehetséges gyógyszerész volt), 1914 -ben, az első világháborúban, a hazáért áldozta életét Oroszországban. Testét a keszthelyi izraelita temetőben temették el, mert édesapja nem hagyta, hogy idegen földben nyugodjon.
Pollák Ferenc Margit nevű lányát a két fiával együtt elpusztították a holokausztban. A 23 és 25 éves fiúk munkaszolgálatosként haltak meg. Édesanyjukat a haláltáborba érkezés után gázba küldték.
Pollak Teréznek dr. Rosenberg Samuval kötött házasságából 4 fia született. Felnevelte őket becsülettel és tisztességgel.
József, a mérnök, Andor, az orvos és numizmatikus, György, a kereskedő, és Pál, a bölcs ügyvéd egy jobb korban Keszthely büszkeségei lettek volna.
Dr. Rosenberg Samu 1915-ben halt meg. Tífuszos katonákat gyógyítva maga is megbetegedett, és a legnagyobb télben távozott örökre. Pollak Teréz soha többé nem ment férjhez. A legkisebb gyermeke 6, a legnagyobb 12 éves volt, mikor a férje meghalt. Majd 30 évvel később Teréz mellett ott volt két unokája is, amikor a halálba mentek. Egyikük sem volt még 6 éves.
A keszthelyi zsidóság tehetősebb tagjait deportálásuk előtt brutális kínzásoknak vetették alá,
hogy elárulják, hova rejtették megmaradt értékeiket. A Fogel, a Schweiger, a Frank és még néhány család esetében „sikerrel” jártak a nyilasok. 1944-ben még az országos sajtóba is bekerült ennek híre.
A Rosenberg-Pollak család azonban túljárt a nyilasok eszén. Féltve őrzött kincseik 75 évig rejtőztek egy sötét, hatalmas pincében elásva. Van olyan történet, hogy Pál megpróbált hozzájutni a befőttes üvegekben elrejtett családi vagyonhoz a háború után, csakhogy akkor a pincében ember magasságban állt a víz.
Holokauszt túlélőkkel való beszélgetéseim során gyakran hallottam, hogy soha többé nem akartak visszamenni oda, ahonnan elhurcolták a szeretteiket, és nem akarták látni azt sem, hogy sok esetben ugyanazok ültek vezetői székekben a háború után is, akik asszisztáltak vagy tevékenyen részt vettek a deportálásban. Segítséget, emberséget kevés alkalommal tapasztaltak a túlélők.
Májusban beszéltem telefonon a múzeum egyik dolgozójával,
és próbáltam vele megosztani a családra vonatkozó információimat. Talán nem vette komolyan, vagy lefoglalta a készülő kiállítás. Nem tudom. Mindenesetre többet nem kerestek.
Júniusban találkoztam az egyetlen, egyenesági leszármazottal, akinek a felderítésén éjjel-nappal dolgoztam. Természetesen a bizonyossághoz több kell, mint vélelem.
Az ő birtokában több száz eredeti dokumentum; születési, házassági, halotti anyakönyvek, tulajdoni lapok, bizonyítványok, fotók, stb.találhatók, melyek egyértelműen bizonyítják a jogosultságát. Megjegyzem, ez a gyűjtemény is páratlan a maga nemében, hiszen egy magyar zsidó család történetének pontos jegyzéke egészen az 1800-as évek elejéig visszavezetve.
Az egyenesági leszármazott/ örökös a nyár közepén
egy budapesti önkormányzat hagyatéki osztályával együttműködve elküldte a származását igazoló okmányokat, jelezve azt, hogy tekintsék hivatalosnak a bejelentkezését. Előtte még Keszthelyen is járt, ahol véletlenül találkozott a múzeum igazgatójával, miután megnézte a kiállítást.
Ő elmondta, hogy nagyon sok ( 19!)megkeresést kaptak, de nem az ő dolguk családfát kutatni, ám készségesen tájékoztatta a leszármazottat arról, hogy mi a teendője.
Ezt követően nem sokkal később, Dr. Rosenberg Samu és Pollak Teréz dédunokája, aki nem más, mint József fiúk, a Kossuth-díjas Rudnay József egyetlen unokája, hivatalos helyről elküldte az egyenesági leszármazottságát igazoló papírokat a múzeumhoz, illetve a keszthelyi jegyzőhöz. Hetekig nem kapott választ, ezért újból próbálkozott. Ekkor a múzeum igazgatója már válaszolt, ám mivel nem ő az illetékes, ezért az ő válasza érdemben nem sokat segített az örökösnek.
Keszthely város jegyzője a mai napig nem reagált a többszöri megkeresésre, amit hivatalosan küldtek egy budapesti önkormányzatból a részére.
Tisztelettel kérdezem, hogy valóban érdekli-e a keszthelyi önkormányzatot,
vagy a magyar államot a Rosenberg-Pollák család kincseinek lehetséges örököse, mert ha igen, ne járjanak el méltatlanul egy magyar állampolgárral szemben, és válaszolni szíveskedjenek neki!
Ne keltsék azt a látszatot, hogy valami susmus van a kincsek körül, és eszük ágában sincs rendezni ezt az ügyet! Nem gondolom, hogy ez lenne a cél.
75 év után van egy becsületes megtaláló, egy feltehetően milliárdokat érő gyűjtemény, és egy ember, akinek a felmenői közül sokakat legyilkoltak, történetesen azokat, akik az előkerült kincsek tulajdonosai voltak. Ez utóbbit nem én állítom, hanem maga Keszthely város vezetője és a múzeum tette közzé, amikor a kincseket kiállították.
A keszthelyi ártatlanul elpusztított zsidóság emlékére kérem, hogy válaszoljanak a Rosenberg-Pollak család egyetlen élő, egyenesági leszármazottjának, és jogilag mielőbb kezdjék meg rendezni ezt a szívfájdító történetet!
1 Comments
Leave a Reply
Leave a Reply
Friss
- A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
- Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek
- Lebukott a hárommilliárdos számlagyár
- Orbán Viktor: Nem elég már oldalvizezni
- Elfüstölt egy villamos – Óriási közlekedési káosz Budapesten
- Orbán és Matolcsy, „két férfi egyeset”
- A horoszkóp ígérete szerint…
- (Nagyon)kisnyugdíjasunk felveszi a kesztyűt: a Mikulásgyár jár a gyerekeknek
Gabriella Szalai
2019.09.11 12:27 at 12:27
Született Keszthelyiként, még emlékszem .arra hogy említették a Pollák nevet- arra már nem emlékszem, hogy milyen üzletük- de úgy rémlik ruhabolt volt Lehet, hogy a háború után még volt, de az államosítás után biztos, hogy megváltozott a cég neve. Nem Ők voltak az egyetlen zsidó családok akik el tűntek Keszthelyről, sőt a környező falvakból is, s bizony nagyon sok ember lett hirtelen nagyon tehetős- gyönyörű bútorokkal, mesés otthonokkal. Keszthely soha nem volt szegény, még az iparosok is jól éltek, az államosítás miatt sem kerültek koldusbotra, mert a munkájukra szükség volt. Viszont az érdekes volt, hogy a gazdagabb-jómódú zsidók nem kerültek haza. Nagyon sokat tudnának mesélni a helyi esetekről azok az emberek, akik 1890-s 1910 körül születtek és éltek Keszthelyen. Sajnos voltak a háború után „tabu” témák, amit az akkori fiatalokkal, gyerekekkel nem osztottak meg, mert következményei lehettek volna. Viszont a katolikus, református, evangélikus papok nem ártottak nekik, mert a lakósság is segített pláne ha tudták ki lesz a következő.