Nincs ezen mit reszelni: nyakig ér neki a sza…a fekália, ahol megjelenik, mindenki pakolja az ezüst eszcájgot

Néztem ezt kiscsávót – lassan többet van a képernyőn, mint Kudlik Juli fénykorában – és esküszöm, még megsajnáltam szerencsétlent….Majdnem. Hiába minden alapozó, kameratrükk, ezerszer elpróbált, unalmas manír, egyszerűen elkopott. Ócska lett. Elhasznált.

Néztem az üres, fáradt, fénytelen szemeit,

ahogy darálja egyik hazugságát a másik után: Mit fog adni MAJD! Ez király. Itt tartunk. Mennyire jó lesz nekünk, a hálás népnek, MAJD. Csak még ezt élje túl. Nem mi! Ő! Mi, nem számítunk. Legfeljebb annyiban, hogy az isten szerelmére, csak nehogy kopizzuk a kirgiz, meg a fehérorosz cimbijei sorsát. Azokét, akikkel tegnap még pacsizott, ma meg már a kukában pihegnek. Örülnek, hogy élnek. Ő is.

A faluszéli vályogházból a várba egyenes út vezetett

A hatalom rákövesedett. Új arisztokráciát kalapált össze. Nemzetit. A nulláról. A családból, meg mangalicaszerelőkből. A NULLÁKBÓL! Hadseregek védik, gerinctelen lakájok félik. Épp, csak király nem lett.

És? Most mesterkélten, fáradtan, hitetlenül és hiteltelenül itt grimaszol a képernyőmön.

Egy hét alatt negyedjére. Mit vétettünk?

Mindegy mit mond, mit ígér. Hazudik. Megint hazudik!

MAJD? Mit adsz majd? Vallomást adsz majd, csak a dátum a bizonytalan, az óra, a perc. Ezt nagyjából már mind belőttük, bár látni vélem, ő is.

Új lakásáfát hogyne. Adókönnyítés, gazdaságélénkítés, ja! MAJD! Kinek, mikor, mit, és miből? Számít? Neki a következő lépés számít. A túlélés. A saját túlélése. Csak az. Mi nem.
Ígér most, a „majdra”. Mindegy mit, bármit, mert nagy a baj. Ő tudja, mi, csak sejtjük. Abból is, hogy most is itt ugrál a kamerák előtt.

Recseg a hatalma,

a kurva pávatáncban lépést tévesztett, botladozik, a saját lábát tapossa hónapok óta, Európa nem hisz neki, ahol megjelenik mindenki pakolja az ezüst eszcájgot, mert tudják, ragad hozzá minden.

A pandémia átrajzolt mindent,

a menekültek nem menekülnek, rókalyuk is alig, Bakondi művész úr ott porosodik a raktárba, a kutya nem kíváncsi már az őrültségeire. Ha sok mindent nem is, de azt vágja a Kedves Vezető, hogy milliárdos óriásplakát-kampányokkal lehetetlen végtelenségig leplezni a kormányzati fürkészek és portyázók milliárdos kínai horkolássegítő-bizniszét, a nulla válságkezelést, a munkanélküliséget, vágtató inflációt, az önkormányzatok legyalulását, az összeomló egészségügyet, meg a rohadt luxusjachtokat-repülőket-helikoptereket, és a legkevésbé Mészáros naccs’úr létét-szerepét.

Nincs ezen már mit reszelni: nyakig ér neki a sza…a fekália, ráadásul egyre jobban hullámzik is.

A tévén már nincs hang,

akkor vettem le, mikor azt mondta: azt a döntést hozták, hogy még nem kell műtéteket halasztani. Ezt azért mégsem! Nem kellett? NEM KELLETT? Normális? Heló! Mi itt élünk, mi nem a meccsrejáró repcsiből, meg a várból csodálkozunk rá a rögvalóságra haver! Csak azt kívánom, ott műtsenek téged is nyuszi, ahol engem, akkor majd megtudod! Hang nélkül még mindig azt tátogja: MAJD adni fog. Pfűű. Itt a baj nem kicsi!

Nem a kamerába, a szemünkbe, a kamera mellé néz. Tipikus. FÉL. Nem csodálom. Megérdemli. Ilyen ez, a véghez vezető út.

“Ismét 5 százalék lesz a lakásépítés áfája // VAT on housing construction will be 5% again”

Miskolc

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük