Banánköztársaság
Norbi influenszer minőségben tekeri a nyikorgó orbáni verklit
Tudják, alapvetően nincs bajom az emberekkel. Valójában senkivel. Még Kiss Norbival sem, aki a debreceni Fidesz fizetett -rosszul fizetett- lóti-futija.
Tudják, alapvetően nincs bajom az emberekkel. Valójában senkivel. Még Kiss Norbival sem, aki a debreceni Fidesz fizetett -rosszul fizetett- lóti-futija.
Ő most hivatalosan talán az amúgy nem létező Fidelitas alelnöke,
valójában Kósa Lajos hm….segédje, aki – gondolom – hol a város, hol a Fidesz bérlistájáról kap megalázó kis baksist, hogy kávét főzzön, a postára elszaladjon, meg a nevére vegyen olyan ostobácska, végtelenül infantilis kis lejárató kampányokat, amit már Kósa Lajos arca sem bírna el.
„Influenszerként” púposkodik ő. Értjük Norbi, mosolygunk mi. Hogyne értenénk!
Párszor már kérdeztem ugyan tőle, árulná már el, mennyit is ér a becsülete. Mennyiért is hajlandó egy fiatal, jobb sorsra is érdemes srác, aki normális munka, egzisztencia helyett azzal tölti a múló időt, hogy egy általa különben valójában nem ismert embert – jelesül engem – próbál rosszul szerkesztett, pocsék helyesírással, fantáziátlan szöveggel futó, több százezer forintos internetes hirdetésekkel köpködni, besározni, néhány rézpénzért Bayer-imitátornak állni.
Azt persze mondanom sem kell, hogy Norbi „bátorsága” egészen a munkahelye, a pártiroda ajtajáig tart.
Ahogy kilép a védett akolmelegből,
a klaviatúráját vadul püfölő oroszlánból hirtelen kis plüssmókuska lesz,
az utcán is szigorúan a fal mellett siklik, abból nem lehet nagy baj, és bárhol ha összefutunk ott már legfeljebb csak bambán mosolyog. Ő ott sincs, üzenik a riadt, űzöttvad szemei.
Persze tudom én, hogy a pöcegödröt is tisztítani kell valakinek….
Azzal is tisztában vagyok, hogy nehéz ma állást találni, hiszen Norbi gazdái, Kósa és gazember társai szétloptak egy országot, tönkretettek maguk körül mindent, de mégis úgy gondolom, egy fiatal srácnak, aki elvileg ott áll a lehetőségek kapujában, ez nem lehet pálya. Mert nem, nem Fidelitas, és még csak nem is a a Fidesz az, ami egy fiatal számára bármi lehetőséget jelenthet, mert bizony közeleg a pillanat feltartóztathatatlanul, mikor az ilyen „Norbi-félék” próbálják majd kisatírozni-kivakarni az életrajzukból elhazudni a múltjukból azt, hogy kiszolgálói voltak ennek az őrületnek.
Mert Norbiék nem kegyeltjei, kitartottjai, haszonélvezői, csupán megalázóan kis baksisért bármire hajlandó hasznos idiótái egy mára világszerte utált, éppen exitáló, ócska teszkógazdaságos diktatúrácskának.
De Norbi ezt még nem érti….
Most üdvözült mosollyal, saját meghatározásaként „influenszerként” – ne tessék nevetni! – tekeri a nyikorgó orbáni verklit, sunnyog oda csendben és arctalanul az összefogás rendezvényei mögé, nehogy megzavarja a tömeget, ezért suttogva, és titkon veszi fel kis videócskáit, és rakja fel a netre bátor oroszlánként tetszelegve a megmondó hős szerepében, és készíti nemzeti honvédőként, mint a debreceni Győzike, vagy Pataki Attila, az újabbnál újabb „vargás” hirdetéseit. Varga ingben, Varga alusisakban, Varga csak úgy. A kissámli -fotel csak a főnöknek jár!- biztonságában és nem veszi észre, hogy ez az egész annyira szánalmas, infantilis, hogy éppen most állít ki magáról a jövőjére nézvést olyan bizonyítványt, mint a nácik végnapjaiban azok a szegény, szánandó gyerekek, akikre mundért rángattak, kezükbe fegyvert adtak gazember parancsnokaik és akik aztán egy életen át viselték mindennek a stigmáját, nyomorúságát!
Barátom, ez nem a te harcod, nem a te bizniszed, még akkor sem ha ezt még nem is fogod fel!
Tényleg sajnállak. Szegény Norbi! Barátsággal: Varga Zoltán
Szerző
