Connect with us

Kerítésen innen

Nyugdíjszakértő: már most ég a piros lámpa és erre jön még a Ratkó-unokák tömeges nyugdíjba vonulása

Published

on

Nyugdíjszakértő: már most ég a piros lámpa és erre jön még a Ratkó-unokák tömeges nyugdíjba vonulása
Megosztás

Azt, hogy nem elég a megélhetéshez a nyugdíjak zöme, az érintettek és családtagjaik, akik ideális esetben igyekeznek pótolni a szülők, nagyszülők hiátusát e téren, a saját bőrükön érzik hónap, mint hónap. Az EU-s nyugdíjkoncepció szerint az uniós nyugdíjrendszereknek megfelelőnek, fenntarthatónak és korszerűnek kell lenniük. Farkas András nyugdíjszakértő, a nyugdíjguru.hu szerzője a Portfolio.hu-n azt vizsgálta meg, mennyire felel meg ezeknek a feltételeknek a magyar nyugdíjrendszer.

Az eredmény: nemigen….

Mit jelent például az, hogy a nyugdíjak megfelelőek? Azt, hogy a nyugdíjak élethosszig

  • megelőzik az időskori elszegényedést,
  • megfelelő mértékben helyettesítik a munkából származó jövedelmet, és
  • tükrözik a nemzedékek egymás iránti szolidaritását.

A nyugdíjak fenntarthatósága attól függ, hogy az állami és a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi stabilitása közép és hosszú távon mennyire biztosított az öregedő társadalmak és a gazdasági kihívások miatt az állami pénzügyekre nehezedő egyre erőteljesebb nyomás közegében, tekintetbe véve az öregedés okozta problémák három irányban kialakítandó költségvetési kezelési lehetőségeit:

  • egyrészt a munkával töltött aktív életszakasz meghosszabbítását és a nyugdíj melletti munkavégzés támogatását,
  • másrészt a járulékok és járadékok méltányos egyensúlyának (az ekvivalencia elv érvényesülésének) a biztosítását,
  • harmadrészt a tőkefedezeti és egyéb kisegítő nyugdíjmegoldások elérhetőségének támogatását.

A nyugdíjak korszerűsége pedig megköveteli

  • a nyugdíjrendszer átláthatóságát,
  • a férfiak és a nők eltérő igényeivel összhangban történő működtetését,
  • a nyugdíjtervezéshez szükséges minden információ rendelkezésre állását, továbbá
  • azt, hogy bármilyen nyugdíjreform a lehető legszélesebb társadalmi egyetértésen alapuljon.

Megállapítja, hogy

a magyar nyugdíjrendszer nem képes megelőzni az időskori elszegényedést,

amiben szerepe van a nyugdíj a nyugdíjmegállapításnak és a nyugdíjemelésnek is – mindkettő oda vezet, hogy a korábban megállapított nyugdíjak leszakadnak az újonnan megállapítottaktól, az aktuális fizetésektől pláne, és rendszer szerűen szegénységi csúszdára juttatják a régebb óta nyugdíjban lévőket.

A nyugdíjazás évében még lehet, hogy megfelelően helyettesíti a munkából származó jövedelmet a frissen megállapított nyugellátás, de ahogy az évek telnek, ez egyre kevésbé lesz igaz.

„Nemzedéki szolidaritás”

Az elöregedés miatt csökken a járulékfizetők (a fiatalok és a középkorúak) száma, miközben nő a nyugdíjasoké. A járulékterhelés – ami az aktív korosztályokat terheli – egyre kevesebb ember között oszlik meg, miközben a beszedett járulékbevételt egyre több ember között, jellemzően egyre hosszabb időn át kell szétosztani. És itt már el is érkeztünk a fenntarthatóság problémájához – a nyugdíjszakértő szerint

2039–2042 között tetőzhetnek a gondok, amikor a Ratkó-unokák jelentős számban nyugdíjba kerülnek.

Megállapítja, hogy a demográfiai öregedés miatt egyre nehezebb lesz az idősek ellátásának terhe, nemcsak nyugdíj, hanem egészségügyi- és szociális szempontból is.

(De úgy tűnik, emiatt még nem aggódik a magyar kormány.)

Orbán úr, dolog van….

A nyugdíjszakértő foglalkozik többek között azzal, hogy

  • milyen lépéseket tehet a kormány a nyugdíjrendszer fenntarthatóbbá, igazságosabbá tétele végett, és hogy az ilyen lépéseknek hova vezethetnek, milyen hátulütői lehetnek,
  • milyen kiegészítő nyugdíjmegoldások vannak (illetve nincsenek),
  • mire lenne szükség ezen a téren és miért,
  • mennyire nem átlátható a magyar nyugdíjrendszer.

Végül megállapítja, hogy

a reform elengedhetetlen, mert nyilvánvalóan nem felelünk meg a kritériumoknak.

Szerző