Kultúra
Ökölrázás és anyázás nélkül százszor erősebb a kiállás és nagyobb a pofon!
Ez az alkalmi kórus itt a legfélelmetesebb erő. Színésznők álltak ki a megtámadott Színház- és Filmművészeti Egyetemért és a színházak szabadságáért. Nők, mert éppen rájuk hivatkozva akarja a kormány korlátozni ezt a szabadságot.
Sokfelől jöttek, igen, a Vígből és a Nemzetiből is
Csak véletlenszerűen emelek ki néhány nevet: itt énekel Básti Juli, Molnár Piroska, Hernádi Judit, Pogány Judit, Lázár Kati, Udvaros Dorottya, Nagy-Kálózy Eszter, Börcsök Erika, Ónodi Eszter, Pokorny Lia, Kútvölgyi Erzsi, Hegyi Barbara és így tovább, csupa tehetség, akiket így együtt nem láthattál még színpadon.. Básti Juli, Csákányi Eszter, Szirtes Ági és mások, akik nem tudtak eljönni, írásban csatlakoztak.
Nem harci indulót énekelnek: Weöres Sándor csendes, tűnődő versét, Selmeczi György megzenésítésében:
„Mit bánom én, hogy érdemes,/ vagy céltalan a dolgom?/ Patak vagyok: kérdjem-e, hogy/ habomat hova hordom?// Harcolok – nem tudom, kiért,/ és nem tudom, ki ellen./ Nem kell ismernem célomat,/ mert célom ismer engem.”
Őket tényleg ismerhette a céljuk. Rájuk talált.
Szerző
