Banánköztársaság
Olvasónk kérdezi: mégis kié a bankban tartott pénzem? Az államé, a banké, vagy esetleg az enyém?
Azért írok önöknek, mert legutóbb is közölték felhorkanásomat, bízom benne, hogy mai banki kalandom is elnyeri figyelmüket, mert ez sem csak rám tartozik. Szerintem.
Azért írok önöknek, mert legutóbb is közölték felhorkanásomat. Bízom benne, hogy mai banki kalandom is elnyeri figyelmüket, mert ez sem csak rám tartozik. Szerintem.
Optimista fél-tragédia
Jó sokan voltunk ma a bankfiókban, ahol egy nem túl nagy, de azért -legalábbis nekem- jelentősebb összeget akartam felvenni a saját pénzemből, amit én tettem be ugyanoda. Hosszas várakozás után kiderült, hogy ma betegség miatt nem működik a devizapénztár, na jó erre a forint árfolyamából akár következtethettem is volna, hiszen hetek óta súlyosan betegeskedik a valutánk. Félre a tréfával! Akkor legyen forint! Nagy nehezen sorra kerültem és ekkor ért a második gyomros, ugyanis az ügyintéző közölte, hogy várnom kell, mert pillanatnyilag nincs ennyi pénz a kasszában. Csak csendben jegyzem meg még egyszer, nem milliárdokról, hanem kilencszázezer forint közeli összegről beszélünk.
Ez azért még messze van a pénzmosástól….
Újabb negyedórácska várakozás után szólítanak, de a kanosszajárás még csak most kezdődött: minden adatomat többször is egyeztették, mindent kinyomtattak (tessék mondani, ez már valóban a XXI. század lenne?) és egyáltalán, úgy viselkedtek, mint az olcsó krimikben szokás, ahol a banki alkalmazott mindenféle baromsággal igyekszik lefoglalni és ott tartani a gyanús alakot, amig odaérnek a zsaruk. Végül elszakadt a cérnám és kifakadtam:
de hát kérem, én csak a világ legegyszerűbb banki műveletére tértem be ide mintegy másfél órája azért, hogy kivegyek valamennyit a saját pénzemből.
A reakció letromfoló volt:
mit nem lehet azon érteni, hogy még nem nyílik a pénzes fiókon az időzár és egyébként is az alkalmazottak csak az előírások szerint járnak el.
Láttam, kár lenne arra hivatkoznom, hogy életem során néhány száz pénzkivételt már végig csináltam, egyik sem volt ilyen macerás, inkább kussoltam és vártam, majd megszégyenülve távoztam megtakarításom egy részével a tárcámban.
Teszek a közgazdászokra
Elfogadom, bár nem értem, hogy csökkenteni akarják a készpénzforgalmat, én a magam részéről partner is vagyok ebben, de arra semmiféle elfogadható magyarázat sincs, hogy a bank ilyen gagyi és ocsmány módon akarja elvenni a kedvemet attól, hogy ha kell, kivegyem a pénzemet.
Elárulom, hova vezet ez az út: vissza a párnacihához! És aki ezt nem látja be, az vagy ostoba, vagy (tisztelet kivételnek) közgazdász.
Egy dühös olvasó….
Szerző
