Banánköztársaság
Olyan EU-s vezetők kellenek, akik „korábban egyetlen tagállamot sem támadtak meg” – Margit nóóóóóóóóóóóóóóóóórmális????
Olyan EU-s vezetők kellenek, akik „korábban egyetlen tagállamot sem támadtak meg”, ezt mondta Gulyás Gergely, bármire kapható papagájvezér, A tanú hozzá képest végtelenül szimpatikus Gulyás urának méltatlan névrokona.
Meg locsogott mást is az európai ügyek bizoccságának züllésén.
Például kérdésekre „válaszolva” kijelentette:
az akadémiai átalakításnak a tudomány szabadságához semmi köze nincs, az akadémiai kutatóhálózatról van szó. A cél az, hogy több forrásból hatékonyabb legyen a kutatás-fejlesztés.
Nem gondolom, hogy ezért pofon kellett volna vágni: bizonyos szint fölött az ember… De azt azért meg kellett volna jegyezni, hogy a „válasz” pofont érdemelt volna…
Na de térjünk vissza az EU tisztségviselőihez.
Ha az ember – ahogy az Orbániában élők többsége – csak a fideszes „köz”- és terrormédiából „tájékozódik”, azt hiheti, mindenki „a magyarok” véleményére kíváncsi, mert minden „a magyarok” állásfoglalásán múlik… A valóság persze az, hogy igazából a kutya sem kíváncsi a fideszes handabandákra: komolyabb dolgokról, például német-francia érdekellentétről van szó…
Nézzük meg még egyszer, miről is mesélt Gulyás Gergely, aki egyébként távolról sem úr:
olyan vezetők kerüljenek az uniós intézmények élére, akik minden országgal képesek korrekt, kiegyensúlyozott viszonyt fenntartani, és korábban egyetlen tagállamot sem támadtak meg.
Még szerencse, hogy a Fidesz nem ambicionálja(…) egyetlen fontos tisztség betöltését sem,
hiszen a fenti követelmény szellemében először is Orbániát kell kizárni, mindenből… Még a véleményét sem volna szabad meghallgatni.
Vannak ugyan országok, amelyekkel Orbánia korrekt, kiegyensúlyozott, akár szívélyesnek is mondható kapcsolatokat ápol: Azerbajdzsán, Kazahsztán, Türkménia, Törökország, már-már Irán, továbbá afrikai diktatúrák, a Zöld-foki Köztársaság… Alakulgat a kapcsolat például Mianmarral meg a Fülöp-szigetekkel is.
Továbbá az Orbán-„kormánynak” viszonylag jó maffiakapcsolatai vannak némely olasz vagy cseh vezetővel, és a V4-ben is vannak kérdések, amelyekben egyetértenek. Csak arra kell vigyázniuk, nehogy valós problémákat érintsenek, mert akkor vége mindennek…
A többi EU-s ország nagyköveteinek talán többsége azonban rendszeres vendége Szijjártó Péter „minisztériumának”: kénytelenek meghallgatni az aktuális orbániai fölháborodást…
Semmiképpen sem mondható sem korrektnek, sem kiegyensúlyozottnak például a német-magyar vagy a francia-magyar viszony, a svédekről, finnekről, hollandokról stb. nem is beszélve. Az említett országok vezetői egyre nehezebben viselik azt a banditákra jellemző hazudozást, hablatyolást, amely az Orbán-„kormány” „diplomáciáját” jellemzi.
Magam persze egészen más vezetőket szeretnék az EU-ban látni.
Szóba sem kerülhetnének olyanok, akiknek eddig nem volt bajuk az Orbán-„kormánnyal”; olyanok sem, akik bratyiznak a magyar „kormánypárt” képviselőivel. Nem rúgnának labdába azok sem, akik nem tiltakoztak Orbán és társai antidemokratikus intézkedései ellen, például újabban a CEU elüldözése, az MTA szétverése dolgában. Csak olyanok lehetnének esélyesek, akik hangosan tiltakoztak az egyetemek fideszesítése és általában mindenféle autonómia fölszámolása ellen. Szóval akik már 2010 óta egyre nagyobb aggodalommal, egyre erősebb ellenérzésekkel követik Orbánia sorsát. Akik igenis vállalták az elkerülhetetlen konfliktusokat az antidemokratikus politikusokkal, még akkor is, ha azok éjjel-nappal állítólagos „fölhatalmazásukra” hivatkoznak. Akik végső esetben az EU elhagyására is tudnák kényszeríteni az Orbániához hasonló nemzeti maffiaállamokat.
Gulyás Gergely kívánsága nyilvánvalóan teljesíthetetlen, ráadásul a kutya sem törődik vele. Azok, akik korábban nem bírálták, ha tetszik, nem támadták meg Orbániát, tökéletesen alkalmatlanok az EU vezetésére.
De vajon találnak-e, találhatnak-e valóban alkalmas személyeket?
Szerző
