Orbán-buktatás Palotás János forgatókönyve alapján: ‘2025-ös évünk beíródhat a magyar történelem pozitív fordulatainak emlékezetébe’

Akár állítható is, hogy a 2025. a korábbiaknál sokkal erősebben felszínre törő vágyak és remények éve lesz Magyarországon. Ez a vágy magában hordja azt a kritikus erőt is, ami ha felszabadul, akkor társadalmat átalakító cselekvéssé is képes formálódni. Ha ez megtörténik, akkor a 2025-ös évünk beíródhat a magyar történelem pozitív fordulatainak emlékezetébe.

Az egyidejűség fontossága

Történelmi példák alapján állítható az is, hogy egy diktatúra, így az Orbán rezsim megbuktatásához is minimum három tényezőnek egyidejűleg kell fennállnia.

Elsőként szükség van a változtatás kikényszerítéséhez is elégséges kritikus nagyságot elérő társadalmi akaratra, amit nevezhetünk elégedetlenségnek, vagy dühnek is.

A társadalmi akaratot számos spontán összeállt és/vagy közjogilag is szervezeti formát öltő kisebb-nagyobb közösség (civil szerveződések, pártok, mozgalmak, szakszervezetek, szakmai szervezetek, munkaadói szerveződések, a művészet, a kultúra, a média szerveződései, a tudományágak, stb.) jelenítik meg. Egy önkényuralmi rendszer léte feltételezi ezt a széttagoltságot, sőt tudatosan szervezi is a sokszorozódását. Az egységgé formálódó társadalmi akarattal szemben a diktatórikus hatalom eszköztelen! A diktatúra megdöntése rendszerváltást és nem kormányváltást jelent. Éppen ezért

nélkülözhetetlen, hogy az egyes társadalmi csoportok tagjainak és vezetőinek döntő többsége felismerje a változás szükségességében a saját felelősségüket abban, hogy a cél érdekében ún. társadalmi szövetséget kössenek, és együtt cselekedjenek.

Fontos, hogy az eredeti csoportképző célok mellett, átmenetileg akár annak elsődlegességét is feladva, az össztársadalmi célt szerint határozzák meg cselekvési terveiket. Az elsődleges cél ma ugyanis, az Orbán rezsim lebontása! Vélelmezhető, hogy az egyes csoportokban az elsődleges cél megváltoztatása, átmenetileg együtt fog járni azzal, hogy a csoporton belül, azon tagok, akik bármely okból is, de erős kötelékkel kapcsolódnak a diktatórikus hatalomhoz, el fogják hagyni a csoportot, azaz a tagság számossága átmenetileg csökken. Ugyanakkor a közösség egységessé is válik, ami a demokratikus változtatáshoz kikerülhetetlen feltétel. A már létező rendszerváltó erő, akarat, düh valódi nagyságát ugyanis az egyes közösségek értelemszerűen csak együtt képesek felmutatni, és az elnyomó rendszerrel szembeállítani. A csökkenés átmeneti, mert a nyíltan felvállalt elköteleződés a demokratikus elvek, értékek mentén sok, korábban a csoporton kívül maradt, a tagság fontosságát nem látó érintett számára teszi immár fontossá, hogy a közösség tagjává váljon.

Végül szükséges egy közösen elfogadott, kizárólag az egységes cél érdekében kidolgozott, arra szorítkozó közös program, forgatókönyv.

Tévhit, hogy kizárólag egy közös program dolgozható ki. Jó, egymástól akár jelentősen is eltérő megoldás lehet több is, de azokból a közös bölcsesség segítségével ki kell választani az egyiket, és ezt követően már közösen kell azt az utat bejárni. Vitathatatlan, hogy a társadalmi erő valós nagyságát csak egy, közösen kiválasztott és képviselt program képes a hatalmat bitorló rezsim számára is nyilvánvalóvá tenni.

Kritikus tömeg

A kritikus tömeg ma már kétségmentesen létezik, sőt folyamatosan növekszik. Ugyanakkor a rendszerváltás kisajátítása egy csoport által erkölcsileg elfogadhatatlan. Az is tény, hogy a kizárólagosság mellett szerveződő közösség esetleges sikere esetében, a jövő demokratikus hatalomfelfogása sem látszik túl biztatónak.

Meggyőződésem, hogy a rendszerváltás kisajátítása a legjobb szándék mellett is az önkényuralom fennmaradását segíti, és a változás bukását valószínűsíti.

Ne veszítsük el a történelmi emlékezetünket. Ebbe a hibába szinte az összes, nevezzük hagyományos ellenzéki párt beleesett, sőt ma is benne van Magyarországon. 2017. szeptemberében, a ma 1%-os, akkor a legerősebbnek látszó MSZP elnökeként Botka László diktátumként ajánlotta fel a listás helyek ötven százalékát a többieknek, kifejezve, hogy az MSZP a rendszerváltó erő Magyarországon. 2014-ben és 2018-ban a Jobbik és az LMP kampány nyilatkozatai szerint ők egyedül fogják leváltani Orbánt. A 2022-es választást követően a Demokratikus Koalíció is a saját célkitűzésévé tette, hogy az ellenzéken belül olyan szintre emelkedjen, amivel már egyedüli kihívója lehet Orbánnak. Az elmúlt tizenöt év magyar demokratikus közéletének tragédiája, hogy sem a politikai pártok nem értették, és ma sem értik, hogy nincsen rendszerváltás egy olyan társadalmi összefogás nélkül, melynek nem teljes jogú tagjai a civil szervezetek, de a civil szervezetek is úgy gondolták, és többségükben gondolják ma is, hogy ők, a pártok nélkül fogják kikényszeríteni a rendszerváltást.

Nekem ma is elsődleges célom az Orbán rendszer leváltása egyszer és mindenkorra, ezért ma is arra törekszem, hogy a kritika mellett, ha lehet helyett, inkább egy lehetséges megoldást próbáljak felmutatni, ami ha az jelentősen más, mint amit a demokratikus gondolkodók, pártok és civil szervezetek éppen tesznek, az a kritikára is felhívja a figyelmet.

Ezért elsődleges célom ma is, az Orbán rendszer leváltásához ma kikerülhetetlen TISZA Párt és Magyar Péter segítése akkor is, ha igényt tart rá, és ha nem

De tény, hogy e tévúton a TISZA Párt is követi, sőt felül is múlja az elődeit, és igyekszik kisajátítani Orbán rendszerének leváltását. Elvben ehhez, minden korábbinál több esélye van, de csak elfogadhatatlan és indokolhatatlan veszteségek mellett.

A Medián legutóbbi, november 20-26 között mért kutatási eredménye szerint a hétmillió-hatszázhatvanezer magyar választópolgár 59 százaléka, azaz négymillió-hatszázezren az Orbán rezsim leváltásának szükségességét a jövőnk érdekében fontos társadalmi elvárásként fogalmazta meg, és e változást akarók száma növekszik. A kritikus tömeg biztos megléte egy történelmi esélye és felelőssége mindannyiunknak.

A kutatási szerint ma kétmillió-hatszázezer választópolgár támogatását bírja a TISZA Párt, ami ugyan több, mint a FIDESZ-KDNP pártszövetség támogatóinak létszáma. Viszont csak egyenlő a FIDESZ-KDNP, a Mi Hazánk Mozgalom és az LMP együttesének támogatottságával, amely pártok ma természetes szövetségesei Orbán bűnszervezetének. Számomra megmagyarázhatatlan,

hogy miért nem tűnik fel sem Magyar Péternek, sem a többi ellenzéki pártnak, demokratikus elköteleződésű politikai elemzőknek, sem a civil szervezeteknek, stb., hogy a rendszerváltást akaró, azaz a tudatos véleményt már kialakított választópolgárok száma közel kétmillióval magasabb, mint akik elkötelezték magukat a TISZA Párt mellett. Nem az a legnagyobb baj, bár elfogadhatatlan gondolat Magyar Pétertől, hogy számos kiváló politikust, szakértőt, egységes ítélet mondva felettük akar kiírni a magyar politikai közéletből, hanem az, hogy kétmillió választópolgárt akar megfosztani a választás szabadságától.

Komolyan le kell, le lehet mondani kétmillió demokratikusan elkötelezett választópolgárról! Én nem hiszem!

Tényleg elég lenne nekik annyit üzenni, hogy nem érdekes, kiben bíznak, vagy kiben nem, szavazzanak a TISZA Pártra, vagy maradjanak otthon? Ez az üzenet, ha minden érintett magáévá tenné (nem teszi), akkor azt érné el, hogy a jelentős többségű ellenzéki akarat ellenére a TISZA Párt és Orbán a szövetségeseivel fej-fej mellé kerülnének, azaz vagy lesz váltás, vagy nem. Egyszerű önbecsapás nem látni, hogy a többség nem fog a demokratikus elveivel szembemenő felhívásnak eleget tenni, ami önhibájukon kívül, e súlyosan hibás felszólítás okán fogja Orbánt segíteni.

Számomra vállalhatatlanok azok az érdekek, melyek akadályozzák például annak a felismerését, hogy több mint egymillióról demokratikusan elkötelezett választóról tudjuk, hogy nem csak a TISZA Párttal szemben van ellenérzésük, hanem minden politikai párttal.

Ők azok, akikről okkal feltételezhetjük, hogy akkor és csak akkor vesznek részt aktívan az Orbán rendszer leváltásában, ha létrejön egy olyan választási szövetség, amelyben a civil szerveződések egyenértékű félként vesznek részt. Akkor, ha a választási szövetség vezetésében és a jelöltjeikben is meghatározó súlya lesz a civil szférának. Ennek részleteit igyekeztem bemutatni a Népszavában négy hete publikált írásomban. Ennek lényege, hogy a TISZA Párt mellett, a demokratikus elkötelezettséggel jellemezhető ellenzéki pártoknak és civil szervezeteknek egy második demokratikus közösségé kellene összeállniuk, például egy olyan irányt mutató, megkérdőjelezhetetlen erkölcsű vezető személy garanciája mellett, mint Iványi Gábor. E szövetség vezetői és jelöltjei lehetnének olyan elismert, közéleti szereplők, szakértők, pártok szakértői és politikusai, akik esetében a TISZA Párt kijelentette, hogy nem tart rájuk igényt.

Egy ilyen választási szövetség választási lehetőséget biztosítana a pártokat általában is elutasító, a civil szervezetekben, a szakértői kormányban megoldást látó választópolgároknak, és az elmúlt tizenöt év ellenzéki pártjaiban és vezetőiben ma is bízó, szintén közel egymillió választópolgárnak.

Ezáltal egy olyan demokratikus jövőkép is kialakulhatna, ahol a választást követően a társadalmi többséget megszerző egyik demokratikus tömörülésre szállna a kormányzati felelősség, míg a másikra a demokratikus ellenzék szerepe várna. Mert ugye a Nemzeti Együttbűnözés Rendszere nem csak kormányon nem maradhat, hanem a szervezett bűnözők előtt a parlamenti ellenzék lehetőségét sem lehet megnyitni. A változáshoz valamint az ún. nemzeti minimum kérdéseiben pedig, egyeztetéseket követően az ellenzék támogatni tudná a szükséges törvényi, alaptörvényi változtatásokat.

Előre hozott választás

Magyar Péter az Új Évet köszöntő beszédében, az október 23-i ünnepi megemlékezésen kifejtett álláspontját feladva jelentette be, hogy már nem lehet további egy évig elviselni az Orbán rezsim cselekvőképtelenségét, és a mindennapossá vált bűneit ezért előre hozott választást kell követelni. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke ezt követően, Magyar Péterrel egyetértve jelentette be, hogy a DK határozati javaslatban fogja mindezt előterjeszteni. Az elmúlt napok kérdéscunamija az volt, hogy vajon a TISZA Párt felkészült-e már egy előre hozott választásra, mivel tény, hogy a FIDESZ-KDNP szervezettsége akár képes is lehet rá.

Én azonban úgy tenném fel a kérdést, hogy a demokratikus ellenzék felkészült-e rá.

Mert a demokratikus ellenzék egyik fele, a TISZA Párt akár össze is kaphatja magát. Ugyanakkor az ellenzék közel másik felét képviselő szervezetek, még fel sem fogták a pártok és a civil társadalom választási szövetségének szükségességét.

Kérdés továbbá, hogy a TISZA Párt és a demokratikus közösség komolyan hihet-e abban, hogy Orbán egy, a mai feltételekkel megtartott választáson, ha elveszítené azt, akkor átadná-e a hatalmát. Mert szerintem biztosan nem! Ha pedig ez így van, akkor a TISZA Párt és a demokratikus közösség felkészült e arra, hogy a hatalom átadás megtagadása, vagy egy elhalasztott választás, esetleg egy olyan választás esetén, amelyből a hatalom kizárná a politikai kihívóit, akkor miként cselekedne. Szerintem egyik esetre sem készült fel, és válasza sincsen rá!

Számomra kérdés az is, hogy egyáltalán miért is kellene Orbán feltételei melletti választást tartani

Ma a demokratikus váltásban elkötelezett társadalom közel kétharmados többségben van. Így kézenfekvő lenne, hogy egy előre hozott választás kikényszerítése helyett, első lépésként összefogva, országos tüntetések és országos sztrájkok mellett a választás szabályainak és feltételeinek a megváltoztatását kényszerítse ki. Követelje a rendkívüli jogrend azonnali beszüntetését, a kétfordulós választást, a közös társadalmi felügyelet melletti média irányítást, és a pénzügyi keretek ellenőrzését, a kormány tájékoztatási tevékenységének beszüntetését, a külföldön élő, dolgozó, tanuló mintegy nyolcszázezer választópolgárnak az online szavazás lehetőségét, hogy csak a legszükségesebbeket említsem. A választási környezet megváltoztatásának előre hozatala, okkal vélhetőleg sokkal hatékonyabb rendszerváltó választáshoz vezetne. A követelések megtagadása esetén az országos tiltakozás, sztrájk pedig Orbán hatalomvesztését eredményezné a demokratikus jogok bármelyikének „átmeneti” figyelmen kívül hagyása nélkül is.

Lehetséges közös program

A teljesség igénye nélkül igyekeztem felvázolni egy lehetséges és megvalósítható, a rendszerváltást nem kisajátító, és ezáltal sokkal szélesebb társadalmi támogatottságot maga mögé állító program legfontosabb kereteit.

Lehet másképpen is! A közös gondolkodás akár ezen a programkereten, annak hatékonyságán is még nagyon sokat tudna erősíteni.

Mindez azonban feltételezi, hogy sürgősen összeálljon a közös gondolkodás és közös fellépés keretrendszere. Ennek létrejötte nem Orbánon, hanem kizárólag rajtunk, a demokratikus gondolkodó társadalom tagjain, pártokon, civil szerveződéseken, szakszervezeteken, szakmai és vállalkozói, tudományos szövetségeken, és médiamunkásokon múlik. A lakmuszpapírt én teleírtam, a Népszava leközölte, most Ti jöttök! Rám továbbra is számíthattok!

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Meggyújtani a szikrát közös ügyünk, a Palotás-terv