Orbán munkaalapú blöffje – nincs új a nap alatt 7.

Már-már megszokott, hogy Orbán Viktor egyre szaporodó tyúkólavatásokon és mondvacsinált testületek konferenciáin ontja a baromságokat. De ameddig csak a Budai Vár visszafoglalásáról vagy a nemzetközi húspiacon eladhatatlan szürkemarha vagy mangalica nagyságáról beszél, addig a baj mérsékelt. Legfeljebb néhány milliárdunk bánja, aminek azért jobb helye is lenne. Amikor azonban a gimnáziumokat akarja agyonütni, és ennek alátámasztására a munkásról kezd ódákat zengeni, csak azért, hogy minél több olcsón bérbe adható rabszolga legyen, akkor a baj óriási.

„Munka nélkül képtelenek lennénk magunkat fönntartani” – mondja Orbán Viktor. Ez igaz. De miféle munkára gondol? Csak a fizikai munkára, és annak is csak arra a fajtájára, amit gyerekkorában látott gyárlátogatáson. Amit a „műhelyben koszos kézzel, olajos ruhában és bakancsban” dolgozó munkás végzett. Pedig ma már az úgynevezett fizikai munka is átalakult, egyre több a szellemi tartalma. Jobb helyeken a mai „kubikos” kis árokásó gépet és buldózert működtet. A világ fejlettebb részén a régi hórukkost fölváltotta a darus teherautóval járó rakodómunkás, aki egyszemélyben gépkocsivezető és darukezelő. A mai, számítógép vezérelte forgácsológép mellett nem koszos kezű, olajos ruhájú esztergályos vagy marós áll. Az autószerelő a gépkocsiba épített számítógéppel kommunikál. A mai „írógépműszerész” a számítógépünket javítja, és még műszerolajat sem lát. A mai földművesnek egész gépparkot kell tudnia működtetni, és még a növényvédelemhez meg az árutőzsdéhez is konyítania kell. Vagyis – Orbán elképzeléseivel ellentétben – egyre több fiatalnak kellene gimnáziumra alapozott szakképzés, hogy haladni tudjon a korral.

Orbán Viktor szerint kevés a szakmunkás, és azért kevés, mert „azokat az embereket, akiknek a műhelyben koszos a kezük, meg olajos a ruhájuk, meg bakancsban dolgoznak, sokkal kevesebb megbecsülés érte az elmúlt időszakban, mint az egyébként nekik kijárt volna… Ezért nekünk jobban meg kell becsülni a szakmunkásainkat.”

Csakhogy a valóság egyáltalán nem úgy fest, ahogy Orbán Viktor leírja. Nem a szakmunkás kevés, hanem a jó szakmunkás. Egy újonnan épült német érdekeltségű üzembe hegesztőket kerestek, és a felvételi vizsgálaton a szakmunkás végzettségüket papírral igazoló jelöltek 90 százaléka képtelen volt „műszaki rajz alapján fém- vagy csőszerkezetet összeállítani”.

És miért kevés a jó szakmunkás?

Mert az Orbán szerint rothadó Nyugaton jobban megtalálja a számítását. És még csak nem is feltétlenül azért, mert ott többet keres. Sokkal inkább a kiszámíthatóság és az emberi méltóság megőrzésének lehetősége miatt.

Tudjuk, nem azt kell figyelni, amit Orbán mond, hanem azt, amit tesz. Szavakban a szakmunkások megbecsüléséről zengedez, tetteivel pedig olyan gazdasági környezetet teremt, amelyben a munkásoknak megalázó és előnytelen alkukba kell belemenniük.

Milyen is ez a gazdasági környezet?

Olyan, hogy a maffia vígan lubickolhasson benne, mert egyre több embert sikerül korrupcióra kényszeríteni, és a markában tartani. („Tudom, hogy csalsz, de szemet hunyok fölötte, ha befogod a szádat!”) Ma Magyarországon az adófizetők negyede minimálbéren van, és köztudott, hogy ezt egészíti ki a zsebből fizetett pénz. Amit viszont – mivel a szerződésben nincs benne – a cég pillanatnyi anyagi helyzetétől függően hol megkap a munkás, hol nem. Ez a magyar tulajdonú kis- és közepes vállalatoknál szinte általános gyakorlat. Ugyanis termelékenységük annyira alacsony, hogy ha minden adót és járulékot szabályosan befizetnének, akkor termékük eladhatatlanul drága lenne. Így viszont alacsonyabb a működési költségük, és versenyelőnyhöz jutnak a szabályosan működő vállalatokhoz képest, amelyek vagy beállnak a sorba, vagy tönkremennek. Ez idáig a szürke gazdaság, és akkor a fekete munkáról – ahol még nagyobb a kiszolgáltatottság – még nem is szóltunk. Ma jószerivel csak az lehet biztos benne, hogy megkapja a teljes fizetését, és a járulékokat is befizetik utána, aki egy külföldi multinál dolgozik.

Ha Orbán Viktor valóban meg akarná becsülni a munkásokat, akkor kormánya mindent megtenne ennek az áldatlan állapotnak a felszámolására. Ehelyett 20-22 százalékkal csökkentette a Nemzeti Munkaügyi Hivatal létszámát, így az ellenőrzések száma ugyancsak megcsappant. Így aztán „a feketegazdaság által leginkább fertőzött kis- és középvállalkozások körében konkrét bejelentés híján átlag 40 évente kerülhet sor egy rutinellenőrzésre” – olvasható a Magyar Narancs 2014. szeptember 4-i összeállításában.

Lehet, hogy tőlünk nyugatabbra nem fecsegnek annyit a munkaalapú társadalomról és a munkások megbecsüléséről, viszont megteremtik a becsületes munkához szükséges gazdasági és jogi környezetet. Hát persze hogy odamegy a jó szakmunkás. Nekünk meg marad a selejt.

Andor Mihály

(Gépnarancs, 2014. november 19.)

Kapcsolódó:

https://varosikurir.hu/sullyedo-orszag-nincs-uj-a-nap-alatt-6/

https://varosikurir.hu/mszp-megujulas/

https://varosikurir.hu/nemzeti-foci-nem-normalis/