Orbán vergődése az ukrajnai magyarokkal

Miért is viselkedne másképpen a külpolitikában, mint az itthoni hatalomgyakorlásban. Idehaza a demokratikus európai értékrendre fittyet hányva építi  az illiberális államot, betegesen azt gondolva magáról, hogy azonos a nemzettel, az országgal. 

Ukrajnai magyarok

Csak emlékeztetném az olvasót: Szalai Bálint 2014-ben például már utalt arra, hogy milyen gondok is lehetnek még az Ukrajnában lakó magyarokkal. Hogy tartanak-e magyar nyelvtanfolyamokat az ukránoknak, vagy sem, arra elég most csak azt válaszolni, hogy nem zörög a haraszt…A Hír TV tényfeltáró műsora, a Célpont is ad némi támpontot a kialakult helyzetről.

Idehaza a demokratikus európai értékrendre fittyet hányva, építi Orbán az illiberális államot, betegesen azt gondolva magáról, hogy azonos a nemzettel, az országgal. Hogy aki őt kritizálni meri belpolitikája miatt, az hazáját támadja, annak függetlenségét kérdőjelezi meg, mert egyenlőségjelet tesz maga és Magyarország közé.

A külpolitikában

Külpolitikájában is meg van győződve arról, hogy amit tesz és képvisel, azt a környező országokban élő magyarokért is teszi. Eszébe sem jut, hogy ők látják kárát mindannak a sasszézásnak, amelyet a diplomácia táncparkettjén elkövet. Kificamodott politikai húzásai mögött is fellelhetőek a dölyfös nagyarcúság melldöngető jegyei – mindenütt ahol csak megnyilvánul, akár idehaza, akár külhonban.

Hazánk geopolitikai jelentőségét messze túlszárnyalva, Orbán  ugrál, mint szellentés a gatyában, bolhaként köhögve az elefántok között. Nemzetellenes, öngyilkos vállalkozás az övé, idebent és odakint. Sokan nem örülnek annak, hogy Magyarország a NATO működését is akadályozza az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatos fenntartásai miatt. Míg Moszkva kajánul vigyorgott rajtunk, addig a NATO-államok aggódni kezdtek miattunk. Megíródott  az a 11 ország által aláírt levél, amelyben Németországgal az élen kifogásolták, hogy miért kellett egy oktatási ügyet a NATO-ba hozni.

A párttársak figyelmeztetése

Ideje lenne már, hogy a jobboldali konzervatívok egészségesebb része figyelmeztesse mindezekre a kormányfőt. Figyelmeztesse arra, hogy az ukrán területen élő magyarság sorsa elsősorban nem azoktól az oroszoktól függ, akik egy független állam szuverenitását támadják katonai eszközökkel is, hanem attól az Ukrajnától, amelyet szövetségeseink gazdaságilag és katonailag is egyre inkább támogatnak abban, hogy saját lábán megállhasson. Attól az Ukrajnától, amelyet Oroszország minden lehetséges eszközzel gyengíteni próbál saját, megrokkant nagyhatalmi helyzetének megerősítése érdekében.

Figyelmeztesse arra, hogy nem az oroszokkal szembeni szankciók káros hatásain kéne lovagolni, és nem a kárpát-ukrajnai magyar fiatalok sorozási arányaira kellene felhívni a figyelmet, hanem ki kellene határozottabban állni Ukrajna függetlenségének elismerése mellett, és Oroszország figyelmét felhívni arra, hogy magatartásával veszélyezteti Ukrajnában élő magyar honfitársaink életét is.

A hazai ellenzék és a szövetségesek

Persze a hazai ellenzéknek is lenne dolga bőven abban, hogy az ukrán helyzet Magyarországra veszélyes fejleményeire sokkal erőteljesebben felhívja a figyelmet. Arra, hogy az idehaza hazánk függetlenségére oly kényes jelenlegi hatalmi elitnek sokkal többet kellene tennie Ukrajna függetlenségének támogatásáért – éppen az ott lakó magyarság érdekében. Magyarország érdeke vajon az-e, hogy Ukrajna a NATO tagjaként legyen szomszédunk, vagy pedig háborús övezetként vegetáljon még hosszú éveken keresztül. Hol vannak az erőteljes ellenzéki hangok, amelyek mindezekre felhívják a figyelmet? A jelenlegi orosz-ukrán háborús konfliktus kiterjedése hazánkra nézve is beláthatatlan következményekkel járna. Vajon kellő figyelmet szentel erre manapság a hazai ellenzék?

Térkép előtt, műholdas felvételekkel spékelve a nemzetbiztonsági adatokat – beleértve korrupciós, atomerőműves, azeri baltás ügyeket is, gázostól, orosz-magyar kapcsolatostól –, egy sóhajtásnyi időt kap majd Orbán is a nagyhatalmak tárgyalásain. Akik majd kézlegyintés kíséretében azt is eldönthetik, hogy miként kell rövidebb pórázra fogni az egójával egyre inkább jelentőségén túl kekeckedő Orbánt.

A fő érv bizonyára az lesz, hogy ha már a hazai jobboldal normálisabb része és a vérszegény ellenzék erre nem képes, akkor a politikai, gazdasági és katonai szövetség kényszerül erre. Orbán öngyilkos vergődése pedig tovább folytatódik. Most már csak az a kérdés, hogy meddig. Jobb lenne ezt a gondot saját erőből, idehaza rendezni. Nem kellene megvárni a szövetségesek lépését. Azok is várnak április nyolcadikára. Vagy itthon lesz döntés, vagy másutt. De dönteni kell mindenféleképpen! Mert az illiberális államépítésnek a történelem szemétdombján van a helye!