Orbán Viktor darálóját Dúró Dóra hajtaja

Amikor még csak Dúró Dóra darált, legyintettem. Magányos őrület, fasisztoid beütéssel -gondoltam. Amikor megfenyegették a kifogásolt mesekönyvet áruló boltokat, és ordibálásssál ijesztgették a mesehallgató gyerekeket, kezdtem feldühödni. Amikor a miniszterelnök is bekapcsolódott a kórusba, már éreztem: nagy a baj.

Hagyják békén a gyerekeinket!

Amikor a kormánysajtóban megjelentek a cikkek, hogy a sötét bőrű figurácskát tartalmazó Legó-készleteket meg Lázár Ervin meséit is üldözni kell, elegem lett. Mert itt már nemcsak Dúró Dóra, hanem Orbán Viktor darálója is működésbe lépett.

Mélyen egyetértek a miniszterelnökkel, aki arra szólított fel: hagyják békén a gyerekeinket! De először talán ő és a barátai.

A zongorista se szereti vagy utálja jobban a fekete billentyűt a fehérnél

Ő persze csak szorosan felsorakozott a könyvdaráló szélsőjobb mellé. Már nem lehet tudni, hol végződnek ők, és hol kezdődik Orbán. Talán az a különbség, hogy a Mi Hazánk, a 64 Vármegye mozgalom és cégtársaik valódi hevületbe jönnek egy kis buzizástól, orrlikaik kitágulnak, orcájuk vörössé, hangjuk öblössé válik. Beindulnak, na. A kormányfőt ilyen indulatok nem érintik, csak ügyesen zongorázik a homofóbia, a cigányellenesség, a „bibsi-libsi” féle szalon antiszemitizmus billentyűin. Mikor melyik tűnik hasznosabbnak, azt nyomja le. A zongorista se szereti vagy utálja jobban a fekete billentyűt a fehérnél, vagy fordítva, csak arra figyel, hogy áll össze a kompozíció a közönsége számára.

Kapóra jött „Dúró Dóra Darálója”, ahogy Mosó Masa Mosodája mintájára a mém emlegeti. A történelmi analógiákkal tudatosan provokáló darálás ellen a miniszterelnöknek nem volt kifogása, a különböző kisebbségek – cigányok, szegények, sérültek, idősek, homoszexuálisok, családjukban bántalmazottak – elfogadása, segítése ellen igen.

Félnáci csoportok egésznáci módszerei

Szép pillanat a magyar politikatörténetben: az ország első embere a félnáci csoportok egésznáci módszerei mellé állt. Beszélt egy vörös vonal átlépéséről is: hát ha van vörös vonal, akkor éppen ez volt az, amin boldogan ugrált mind a két lábával. Gyöngyöspata kapcsán már turbózta kicsit a cigányellenes indulatokat, a migránsozás idején az idegenellenességet, törvényeivel belerúgott a hajléktalanokba. Az ilyesmi együtt jár: Dúró Dóra is egyenként tépkedte ki a mesekönyv összes lapját, azokat is (ez volt a túlnyomó többség), amelyeken szó sem esett melegekről. Csak hallássérült mesehősről vagy cigány Pöttöm Pannáról. Menjen mind a darálóba!

A kormányfő persze csak verbálisan, mondhatni „plátóian” darál

Ahogy vezényszavára a szokott kórus: a Magyar Nemzet, Pesti Srácok, 888, Hír tévé, Demokrata stb. is. Mint a Mérce elemzése írta, rávetették magukat az ügyre, „mint gyöngytyúk a takonyra”. Gulyás miniszter fájdalmas arccal büntető eljárásokkal fenyegetett „kiskorú veszélyeztetése” miatt. A rendőrség hozzájárult, hogy Budaházyék ellentüntetése ordibálással ijesztgesse a mesehallgató gyerekeket. Rájuk nem vonatkozott a békén hagyás intelme.

Csatlakozom a miniszterelnökhöz: hagyják békén a gyerekeinket!

Részletezem:
Hagyják békén őket a kulturális agymosással, a történelem lehazudásával, hamis példaképek állításával, a kötelező tankönyvek ostobaságaival, Wass Alberték szentté avatásával, libsizéssel és komcsizással, a felvilágosodástól kezdve minden progresszív, humánus gondolat kiátkozásával! Az Orbánt sietve szajkózó Rétvári államtitkár véletlenül jól mondta: „Nem azért küldjük óvodába, iskolába a gyerekeket, hogy átneveljék őket.”

Bizony, államtitkár úr, nem azért küldjük. Épp ezért szíveskedjenek a fentiekkel felhagyni!

Hagyják békén a gyerekeinket az állandó harcra tüzeléssel, iskolai lőterekkel és fegyveres iskolaőrökkel is! Ne sorozzák be őket az éppen aktuális politikai háborúikba! Ők gyerekek, és nem az Önök hadseregének tartalékosai.

Hagyják békén a gyerekeinket a saját tempójuk szerint fejlődni, ne kényszerítsék az arra még nem érett hatéveseket minden áron az iskolapadba! Viszont ne lökjék ki őket félanalfabétaként 16 évesen az iskolából, hogy gyarapítsák a közmunkás-hadsereget! Ne butítsák le, ne tegyék zsákutcává a szakmunkásképzőket, ne az olcsó munkaerőre vágyó iparkamarai elnök legyen a legfőbb pedagógiai iránytűjük!

Hagyják békén a gyerekeinket tanulni azokban az iskolákban, amelyek szél ellen, az Önök ellenében is vállalkoznak az integrálásukra, tanításukra, ha nehéz sorsúak is! Hagyják békén a gyerekeink kedvéért Iványiékat, az Igazgyöngyöt, az Ámbédkart!
Hagyják békén a gyerekeinket gyereknek lenni („játszani is engedd…”)! Ne terheljék agyon az iskolatáskájukat és az egész napjukat bebiflázni valóval, ne büntessék őket a felnőttekénél is hosszabb munkaidővel! Ne úgy csökkentsék (észrevehetetlen mértékben) az óraszámukat, hogy közben a tanár- és gyereknyomorító Nemzeti Alaptantervbe minden eddigit, és még annál is többet belezsúfolnak!

Hagyják békén a gyerekeinket örülni az újnak

Ismerkedni a világgal, kibontani minden képességüket! Ne emlegessék szitokszóként az „önmegvalósítást”, mint a miniszterelnök tette évadnyitó írásában, szembeállítva ezt a „nemzeti hagyományokra való összpontosítás” kizárólagos céljával. Engedjék, hogy minden gyerek, a szegény is használhassa a tehetségét, ne nyugodjanak bele cinkosan, hogy nálunk az iskolarendszer nem csökkenti, hanem növeli a társadalmi különbségeket! Ne szűkítsék a gimnáziumi és egyetemi helyeket, ne tüntessék fel gyanúsnak a tudást, a műveltséget, az önálló gondolkodást!

És ha már a gyerekeinket ilyen szépen békén hagyták, talán elkezdhetnék a felnőtteket is békén hagyni.

Én pl. nem kérek több hiszterizáló, uszító, ellenségkereső beszédet. Úgyis lassan második gyerekkoromat élem. Miniszterelnök úr, tessék engem is békén hagyni!

Dúró

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük