Orbán Viktor előadta „Béke és boldogságmentes ünnepek” című legújabb művét

Orbán főminisztert nem érdeklik az olyan csacsiságok, hogy karácsony a szeretet ünnepe és olyankor még a (tű)levél sem rezzen. Éppen ellenkezőleg, ilyenkor van elemében, hiszen vígan püfölheti a leengedett kezű, boldogságba bámuló ellenfelét. Legalábbis ez az ember képzete, ha elolvassa ünnepi interjúját.

Ilyen a boksz?

Orbán Viktor már a Magyar Hírlap-cikk első harmadában, közvetlenül azután, hogy bevallja, milyen öreg, odacsap, hiszen a Fideszt az önkormányzati választások eredményét kommentálva Myke Tysonhoz hasonlatija:

Mi kaptuk a legtöbb szavazatot, úgy, hogy másfél évvel a parlamenti választások után talán mi vagyunk az egyetlen kormánypárt Európában, amelyik a támogatását megőrizte, sőt növelni is tudta. Igaz, hogy ilyen támogatás mellett is komoly településeket veszítettünk el, ráadásul a fővárost is. Hiába várják tőlünk, mi sem győzhetünk mindig, mindenhol. Mike Tyson hiába nyert pontozással, tőle kiütést várnak. Ha elmarad a kiütés, akkor mindenki úgy érzi, hogy a bajnok gyengült, a vesztes, bár kikapott, de erősödött. És ebben van is igazság.

Ezek szerint azért csak betalált az a balegyenes….

Orbán a későbbiekben sem fukarkodik azzal a kritikával az ellenfelei felé, amit azok és környezetük, bele értve a kormánykritikus sajtót is, valami rosszul értelmezett béke- boldogság filozófia nevében ebben a néhány napban szüneteltetnek. Miközben tehát mi „bájglit” majszolva tűnődünk és meg-megidézzük régi karácsonyok szellemeit, a bajnok feje felett lengetett cséphadaróval kíván mindenkinek békementes ünnepet.

Ők az állkapcsuk erejében hisznek, mi pedig abban, hogy belénk törik a foguk

Hogyan másként lehetne értelmezni például azt a tirádát, amit Sorosnak szentel (jó, mi is tudjuk, hogy Soros, hm, hogy is mondjuk finoman, szóval nem keresztény, ezért lenne üthető karácsonykor?)

Ami pedig 2019 Európa-politikáját illeti: a magyarok érzékelhető szerepet játszottak egy komoly veszély elhárításában, sikerült megakadályoznunk, hogy az európai intézményekben többségbe kerüljenek Soros György emberei. Számos megbízottja így is ott ül az uniós intézmények mindegyikében, még az Európai Bizottságban is. Ők lesznek a legkeményebb ellenfeleink a következő években. (…) A Soros-hálózat nem éri be azzal, ameddig eljutott, egész Európát akarja vegyes kultúrájú kontinenssé változtatni, lehetőleg a nemzetállamok felszámolásával. (..) Mi azonban arra kaptunk többször megerősített felhatalmazást a magyar választóktól, hogy szembeszálljunk ezzel a tervvel, és ezt is fogjuk tenni. Ők az állkapcsuk erejében hisznek, mi pedig abban, hogy belénk törik a foguk.

Nagyon fáj?

Orbán jó szokása szerint most sem megy a szomszédba egy kis csúsztatásért, ha rögeszméi védelmére kellenek:

Nem véletlen, hogy azt a Trócsányi Lászlót, aki megalkotta a határvédelem jogi kereteit, a baloldali és liberális pártok nem fogadták el európai biztosnak. Ez volt a bűne.

Csak a rend kedvéért, nemcsak a fenti irányzatok képviselői utasították el a magyar kormány jelöltjét, hanem jó páran saját pártcsaládjukból is elképzelhetetlennek tartották a kinevezést és nem a fenti okból, hanem mert a jelölt emberi, szakmai kvalitását kérdőjelezték meg. Gondoljunk csak a Trócsányi ügyvédi iroda kormánymegbízásaira.

A cikk további része is nagyban az unió bírálatával és a magyar családtámogatási rendszer fényezésével telik, majd mintegy csattanóként a szentestéről szólva, így fejeződik be:

Nekem minden ünnep ajándék, amely túl van a politika horizontján. Csatazaj helyett elcsendesedés, feleselés helyett elfogadás és szeretet, fecsegés helyett elmélyülés, profán helyett szent, mennyből az angyal. Ezt várom mindig.

Most már csak az a kérdés, szabad-e felfüggeszteni a harcot egy olyan ellenféllel szemben, akár csak néhány napra is, aki magára nézve nem érzi kötelezőnek, még azt a több mint ezer éves erkölcsi szabályt sem, miszerint karácsonykor nincs fegyver csörgés.

Stumpf István: Orbán Viktor is öregszik, ő sem bírja már futballistaként sem a támadó középpályás játékot