„Aki falakat akar bontani, annak előbb el kell menni a falig” – mondta Orbán Viktor.
Ez mondjuk, azért muris kicsit,
mert Orbán Viktor – bármit is adjon szájába szövegírója – nem annyira a falak lebontásában utazik. Az ő biznisze inkább a bekerítés, az elzárás, a kisajátítás és a falépítés. Illetve, nem is annyira az építés, mint inkább az építtetés. Orbán Viktor falak szükségességéről hazudozik, falak aljas igényét teremti meg, majd a felépítésükre tendert ír ki, a tendert megnyereti valamelyik barátjával, rokonával, vagy üzletfelével, akivel közös kasszán vannak: a kassza a partneré, a zsozsó a Viktoré. Szolid kis üzlet. Övé a vár is, a lekvár is. Miénk a szégyen.
Az viszont igaz, hogy néha – ha úgy fordul a történelem kereke – a falépít(tet)őknek is el kell mennie a falig. Erről öreg kollégája, Ceaușescu elvtárs, aki szintén jeles falépítő volt, mesélhetne Orbán Viktornak.
Csak, ugye, már nem tud róla mesélni.