Hol orbánság van, ott orbánság van – a vizes palackban is
Megosztás
Nagyon résen kell lenni annak a magyar polgárnak, aki tudatos vásárlóként, őrizkedni akar a Mészáros Lőrinc birodalmában létrehozott termékek és szolgáltatások megvásárlásától. Ásványvizet sem vehetünk már hűbelebalázs módjára.
Nagyon résen kell lenni annak a magyar polgárnak, aki tudatos vásárlóként, őrizkedni akar a Mészáros Lőrinc birodalmában létrehozott termékek és szolgáltatások megvásárlásától. Ásványvizet sem vehetünk már hűbelebalázs módjára.
Egy újsághír
Csak az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó kérdésére adott agrárminisztériumi válaszból derült ki, hogy nem csak az olasz San Benedetto ásványvízzel voltak élelmiszer-biztonsági problémák. A Mészáros Lőrinc Vivienvíz Kft.-je által gyártott Lupilu nevű szénsavmentes ásványvizeket is vissza kellett hívni, de ezt már – „a magyar termékek fogyasztása iránti bizalom megóvására” hivatkozva – nem verték nagydobra”
– olvashattuk a HVG-ben július végén.
A hírt azokban a napokban néhány hiteles, még mindig kormányfüggetlen szerkesztőség átvette az – akkor még létező – Hír TV, és a 444.hu tudósítása alapján. Figyelmes olvasóink természetesen a Városi Kurírból értesülhettek az eredeti hírről , de arra, fogyatkozó számú laptársainkhoz hasonlóan, nincs befolyásunk, hogy az országot behálózó és állandó feszültségben tartó, dübörgő kormánypropaganda-gépezet is foglalkozzon egy ilyen aprósággal…
Ebben a kis hírben, mint cseppben a tenger, ott van ez a rezsim.
Újra értesülhetünk arról, hogy gyakorlatilag nincs olyan szférája életünknek, amelybe be nem nyomulna a fideszes oligarcha-világ. És mindjárt azt is megtudhatjuk, ha eddig nem tudtuk volna, hogy ahová beteszik a lábukat, ott a „magyar érdekre” (értsd: saját érdekükre) hivatkozva mindent alaposan átrendeznek.
Tessék nyugodtan fogyasztani!
E sorok írója a közelmúltban figyelmetlenségből eltöltött egy éjszakát egy Mészáros-birodalomhoz tartozó hotelben. Nem mentség, legfeljebb magyarázat, hogy legény legyen a talpán, aki naprakész katalógussal rendelkezik arról Magyarországon, hogy mi minden került már Mészároshoz és embereihez.
A szoba elfoglalása után az keltett gyanút, hogy szembetűnő helyen a vendégek elé raktak egy Vivienvíz nevű ásványvizet (életemben először hallottam ezt a nevet, az idézett újsághírrel csak később találkoztam), amelyből fél liter
„ajándék”,
de ha valaki rákapna a jóra, lehetett éppen vásárolni is – méregdrágán. A recepción dolgozók számára pedig szemmel láthatóan központi kérdés volt (nyilván erőteljes ösztönzésre), hogy ásványvízfogyasztásunk felől érdeklődjenek.
Nosza, megnéztem a palackon található címkét,
és amikor odáig értem, hogy Bicskéről jön a hűsítő ital, már összeállt a kép. Bicske nevét maga a Felcsúti Stadion Szomszédja tette örökké emlékezetessé, amikor kilátásba helyezte a tragikomikus kisvasút meghosszabbítását minimum Bicskéig – de akár Lovasberényig is…
„…szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban…”
