Őszinte beszélgetés a miniszterelnök édesanyjával

Ahogy tegnap megígértük, alább közöljük azt az interjút, amit 2001-ben adott a miniszterelnök édesanyja, Orbán Győzőné, a Népszavának. A beszélgetést követően sűrű csend veszi őt körül. Egyes hírek szerint a fia letiltotta a nyilatkozásról. 

„Ha újra kezdhetném az életemet, mindent ugyanígy tennék,

de sokkal több gyermeket vállalnék – vall a Népszavának adott interjújában Orbán Győzőné. A miniszterelnök édesanyja beszél arról is, hogy szövetkezeti könyvelőből miként lett előbb napközis nevelő, képesítés nélküli orosz tanár, végül diplomás gyógypedagógus.

Büszke mind a három és „fél” gyermekére

Tanított Alcsúton, Felcsúton, Székesfehérváron és Tripoliban. Ott nemcsak oktatott, de tanult is: például, hogyan lehet tej nélkül tejfölt csinálni. De főzési szenvedélye is teret kapott. Utóbbiból a lap munkatársai is ízelítőt kaphattak birkapörkölt, tarhonya és kovászos uborka formájában.

Legidősebb fiáról, Orbán Viktorról ezt mondja: érdeklődési körében, azt hiszem, rám, határozottságában, keménységében viszont az apjára hasonlít.

Orbánné sok levelet kap, gyalázkodókat és hízelgőket egyaránt – egyiket sem szereti. A legtöbben azért írnak, mert azt gondolják, hogy kérésük így biztosan eljut a miniszterelnökhöz.

– A fiam nagyon figyel a gyerekeire, amilyen sokat csak lehet, velük van. Amikor ő kicsi volt, szinte alig látta az apját – mondja Erzsébet asszony, aki a jövőről így fogalmaz: – Izgulok értük, hogy ők maradjanak kormányon – és nem a fiam miatt. Építsenek olyan országot, amilyet ők akarnak.

Amikor azt kérdezik tőlem, büszke vagyok-e a fiamra, visszakérdezek: melyikre? – mondja a három és „fél” gyermekes Orbán Győzőné. A legidősebb fiú, Viktor, ma az ország miniszterelnöke. Győző, a középső, műszaki szakember, bányavállalkozó, Áron pedig főiskolás. A család tagja még Orbánné fiatalon elhunyt nővérének leánya, Zsófia – akit tizenkét éves kora óta sajátjukként nevelnek.

Egy százéves házat építettek újjá

– Ha újra kezdhetném az életemet, ha ugyanolyan szegénységben kellene küszködnöm is, mindent ugyanígy csinálnék, csak sokkal több gyermeket vállalnék. Tízet. Eredetileg Viktor és Győző után is szerettünk volna még két kislányt. Már a nevük is megvolt, de miután a harmadik gyerek is mindenáron fiú akart lenni – úgy mondjuk: ezért is lett Áron –, végül letettünk róla.

Az idősebb Orbán házaspár Székesfehérváron egy családi házban él. Hat éve vették a lebombázott – és az eltelt évtizedekben romjaiban álló – százéves épületet. Erzsébet asszony ugyanis az első látásra beleszeretett a buja növényzettel övezett, zsalugáteres, apró kis kúriába. („Szidott is miatta a féljem.”)

A hattagú családnak az 53 négyzetméteres, egy plusz két félszobás panelből palotának tűnt a ház. Kissé kibővítették, garázst ragasztottak hozzá. Aztán – mert a háziasszony szenvedélyes és javíthatatlan építkező – a garázsból egykettőre tágas konyha és étkező lett, mögötte pedig újabb kocsibeálló épült. (De nem lenne meglepő, ha előbb-utóbb onnan is kiszorulna a két autó.)

– Nemrég egy külföldi társasutazáson új ismerősökre tettünk szert, s elmondtuk nekik: milyen szép nagy házban lakunk. Aztán eljöttek, szétnéztek – és csak néztek. Amikor pedig mi mentünk hozzájuk, mi képedtünk el. Mert addig nem tudtuk, milyen egy nagy ház…

„A Szülők könyve alapján voltam anya”

– Kezdjük az elején!

– 18 éves, frissen érettségizett fiatalasszony voltam – szinte az iskolából mentem férjhez –, amikor Viktorom megszületett. Egy hónap múlva pedig már a helyi földműves-szövetkezetnél dolgoztam könyvelőként. Olyan hosszú számsorokat még sohasem adtam össze, mint akkor. És annyi hibát sem követtem el… Naponta kétszer fél óra szoptatási szünetet kaptam, rohantam haza meg vissza, de nem számított. Mert végre volt „valamim”, ami csak az enyém. 12 éves koromban született a húgom, s anyám lényegében rám bízta, én láttam el, nevelgettem. Volt tehát tapasztalatom. De én hibátlanul szerettem volna tenni mindent, ezért a Szülők könyve alapján voltam anya. Ha a könyv négyóránkénti etetést írt elő, hát én négyóránként szoptattam, pedig néha már állva elaludtam. Két év múlva született Győző.

Köszönet a galéria képeiért  a Népszavának!

A munka mellett disznók kacsát, libát neveltem. Egy időben negyven malacot is tartottunk, részes kukoricát műveltünk. Volt dolgom elég: összeszedni a családot, etetni az állatokat, megverni a gyerekeket. Éjfél előtt ritkán kerültem ágyba.

– Ez az életforma nem feltétlenül a jólét receptje…

– Nem is volt pénzünk. Annyira nem, hogy ha a vécépapírból egy kicsit több fogyott, azt is megéreztük. Fizetésnapon kiraktuk a keresetünket az asztalra, mindenki elővette azt a céduláját, amire a szükségleteit, kívánságait írta, és osztoztunk. Kihúzogattuk azt, amire épp nem jutott. Majdnem mindig szépen megegyeztünk, csak egyszer nem. Amikor megjelent a piros címkés farmer, ami kétszer annyiba került, mint a sárga címkés. Viktor mindenáron pirosat akart, az apja meg csak sárgára szavazott pénzt. Egyik sem engedett, ezért aztán a gyerek dolgozni ment a pirosért. Hatodikos kora óta minden szünidőben vállalt munkát.

A következő oldalon: Mondták azt is törtetünk. Igen.