Pánik a Fidesz vezetésében

Az éppen aktuális rettegészeti megfigyelések arra utalnak, hogy a Fidesz vezetőségében kitört a pánik. Kósa, illetve Gulyás megsejtett valamit. Nem Kósa pénzügyeinek intézésekor, mert azzal csak a tehetségtelenségét igazolta. Hanem azzal, amikor valami szervezettséget sejtetett a háttérben. Ha nem is valami sorosgyuribácsis összeesküvésről van szó. Inkább informatikaival.

A hasonlat szintjén. Mert szinte klasszikus mondás az informatikai biztonsággal foglalkozó órákon, előadásokon, hogy a rendszer legveszélyesebb ellensége nem a kívülről érkezett kiber-bűnöző. Neki ugyanis sok védelmi rendszeren kell áthatolnia, számos lebukási lehetőséggel. Ellentétben a sértett rendszergazdával, aki maga állítgatja a biztonsági rendszereket. Na, jó! Erős túlzásokkal. De a lényegileg mindig a motivációját elvesztett szakalkalmazott okozhatja a legnagyobb problémát.

Úgyhogy, szerintem, a Fidesz vezetőségében most iszonyú kapkodás lehet. Egyrészt gőzerővel kereshetik a téglát. Másrészt nem kisebb emlékezetleltárazás folyhat arról, hogy a korábban megsértett, azóta kilépett, elüldözött emberek mit tudhatnak, mire emlékezhetnek, miről gyűjthettek bizonyítékokat. Nem Soros, hanem például Simicska.

Már csak azért is, mert aligha tekinthető véletlennek, hogy a Kósa-dossziét éppen most fújta be a szél a médiába. Ahogy a következő dominó, Szita Károly is igencsak billegni kezdett. „Véletlenül” szintén a Fidesz-ellenes kampányt erősítve. Ráadásul elég jó időzítéssel. Akkor dobva be a függöny mögül, mire Kósa ügyeire lassan már csak legyintene valaki. Mert mi mást lehetne tenni egy olyan balfékkel kapcsolatban, aki a saját nyolcvan évesnél idősebb anyját teszi meg strómannak, és még egy kis pénzmosást sem tud rendesen megcsinálni.

A volt debreceni Döbrögi a felmentést nem, de a sajnálatot megérdemli. Akkor is, ha abban a naiv hitben ringatta magát, hogy a hatalom megvédi. Akár a sajátja, akár a pártjáé. A sajátját ugyanis már régen elvették. Kapott egy uli-buli miniszterséget, amivel kitörölheti. A pártja, illetve annak vezetője, és ezt tudhatta volna, simán odadob bárkit az oroszlánok elé. Bármilyen kínos is.

Már csak azért is, mert a választási adok-kapok során egyszerűen nem engedheti meg magának Orbán, hogy kiálljon az embereiért. Nem mintha eddig a bátorságáról lett volna híres a hívek előtt is golyóállóban makogó vezér. Az Elios-ügy, illetve a közvetlen környezetének viselt dolgai megbénítják. Nem nagyon mehet a napra a pártemberek ügyében, mert elég sok rokoni vaj van a füle mögött. Marad az a lehetősége, hogy csendben nézi a dominók eldőlését, és közben imádkozik, reménykedik, fekete kakast áldoz, vagy viaszbábút szurkál. Ízlése szerint. Azért, hogy a dominók elég sokáig billegjenek az eldőlés előtt, hogy kihúzza a választásokig. Ez a tehetetlen kivárás azonban nem feltétlenül erősíti a párton belüli bizalmat.

Így Orbán valójában igencsak csőbe húzott helyzetben érezheti magát. Egyrészt folyamatosan erodálja a pártját a lassan adagolt dosszié-sorozat. Másrészt nem állhat ki az emberiért, ami a párton belül rendítheti meg a pozícióját. Márpedig elég régóta sejthető, hogy Orbánt a párton belülről lehet a legeredményesebben leváltani. Ez 2013-ban már világosan látszott. Azzal együtt, hogy ez a belső váltás, nagy valószínűséggel, egy „emberarcúbb” pókot jelentene csupán a hálóban. Kicsit kisebb személyi kultusszal, de alig kisebb hatalmi ambíciókkal. Nem véletlenül merült, és merül fel rendre Lázár személye. Mint olyané, aki elég technokrata akarnok ahhoz, hogy Vonával is meg tudjon egyezni.

Ebben a helyzetben Orbán leszámolós üzenete valószínűleg legalább annyira szólt a párton belüli ellenzékének, mint a „külsősöknek”. De leginkább valószínűleg azoknak szólt, akik a kialakult, a személyes tehetetlenségéhez vezető helyzetért felelősek. Szerinte. Talán nem is ok nélkül. Mert ezt a forgatókönyvet csak olyan(ok) állíthatta(ák) össze, akik nemcsak a dossziéról tudhattak, de Orbán Viktor gumidominóiról is. Így a vezér személyiségével is számoltak. Azzal a szétesőfélben levő állapottal, amelyet nagyon régóta jellemez a felelősségpánik, illetve a nyomás alatti racionalizmus-hiány.

Andrew_s