BanánköztársaságKerítésen túl

Ara-Kovács Attila: pénzt vagy életet – A Navracsics-küldetés állása

navracsics

Az idő szorításán túl volt valami egyéb szándékosság is abban, hogy Navracsics Tiborék felpörgették az uniós a tárgyalásokat, s szokatlan sűrűséggel a Bizottság nyakára jártak az elmúlt két hónapban.

Nyáron sem szűnt a szorítás

Az Európai Parlament ugyanis árgus szemekkel figyeli a folyamatokat s nem szalaszt el egyetlen lehetőséget sem, hogy a Bizottság elé tárja az újabb s újabb magyarországi jogsértéseket – viszont a Parlament júliusban már félgőzzel dolgozik, augusztusban pedig minden képviselő rohan a családhoz, s ha teheti, az európai kánikulát valamelyik vízparton tölti. Okkal számíthatott tehát a magyar delegáció arra, hogy kevesebb figyelem irányul rá ebben a két hónapban – ám ez most nem így történt. A parlamenti képviselőket oly mélyen háborította fel az Orbán-kormány politikájának a kihívósága, hogy – felhasználva a 2020-as covid-járvány óta eltanult online lehetőségeket – mindannyian kapcsolatban maradtunk egymással, ráadásul valós időben értsültünk mindarról, amit a Bizottság a magyar üggyel kapcsolatban tervez.

A magyar kormány szénája nem áll jól Brüsszelben.

Azt persze túlzás lenne feltételezni, hogy minden apróbb részletet megosztanának a képviselőkkel, de tény: most először az intézmények történetében ugyanazok a gondok aggasztják és hasonló düh tüzeli mind a Parlamentet, mind pedig a Bizottságot. Ha Orbán és bűntársai – beleértve Navracsicsot – erről mást gondolt volna eddig, akkor nagyon tévedtek, illúziókban ringatva magukat. A magyar kormány szénája nem áll jól Brüsszelben. Ugyan van abban némi igazság, hogy egészen biztos jönnek majd pénzek, de a tárgyalásoknak – magyar részről – nem ez a tétje. Hanem az, hogy minden pénzt megkapjon a kormány, ugyanis épp abban a két tételben makacsolta meg magát már a Bizottság is, amely a legjelentősebbnek számít.

(a) Az az összeg, amit Orbán már elvileg a zsebében tudhat, a felzárkóztatási mechanizmussal kapcsolatos korábbi kohéziós alap (CF) 2013-2020-as maradvány-összegei. E tekintetben a Bizottság alighanem elnéző lesz és a korábban kilátásba helyezett keretet a kormány rendelkezésére bocsájtja. Szigorúan jogi szempontból nézve: nem is tehet mást.

(b) Viszont a 2020-2027 közötti kohéziós alapok megnyitása már a Bizottság jogállamisági és korrupcióellenes elvárásaival kell szembenézzen, miként az úgynevezett

(c) Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) is. Ez nem más, mint a covid-válság és következményeinek felszámolására szánt keret.

A (b) és (c) összegek egyenként 6000-6000 milliárd forintot jelentenek. Ráadásul az e két „eszközhöz” tartozó projektekhez az Orbán-kormány kirívóan dilettánsan, hozzá nem értő módon állt hozzá. Vagyis ezek a projektek „elestek”, így nagy valószínűséggel a hozzájuk rendelt pénz is.

Levegőt

A bonyolult összefüggések dacára egy dolog azonban világos: ha érkezni fog életmentő pénz Magyarországra, az nem Navracsicsnak és csapatának lesz köszönhető – őket amúgy is sorozatosan lehetetlen helyzetekbe hozza Orbán, hol a besúgó Kirill pátriárkával, hol a Putyinnal kötendő provokatív különalkukkal –, hanem a Tanácsban szavazó államférfiaknak. Márpedig ismerve ezek viszonyulását Orbánhoz és rendszeréhez, a 27 tanácsi szavazat közül egészen biztosan meglesz az a szükséges 15 – vagyis a kétharmad –, amely eldönti: csak olyan pénzek jöjjenek, amelyeket a közösségi jog már nem tesz lehetővé visszatartani.

Ha megírná véleményét, vagy megvitatna ezt-azt másokkal, esetleg kérdése lenne a cikkel kapcsolatban, Facebook oldalunkon megteheti!

Kapcsolódó

Friss!

About Author

Szólj hozzá!