Kerítésen innen
Pert nyert a halálos beteg Dr. Karsai Dániel és a Transparency!
A Transparency International Magyarország 2015 eleje óta dolgozik együtt Dr. Karsai Dániellel. A gyógyíthatatlan betegsége miatt nemrég az ügyvédi tevékenységtől véglegesen visszavonult alkotmányjogász és kollégái elévülhetetlen érdemeket szereztek a közérdekű adatok megismeréséért vívott küzdelem sikerre vitelében.
Mégsem veszett el a közpénz-jelleg!
A majdnem tíz éve tartó szakmai együttműködés emblematikus győzelmei hosszan sorolhatóak. Ilyenek például a Magyar Nemzeti Bank (MNB) több száz milliárdos alapítványi közpénztrükközései, a legalább húszmilliárd forint veszteséget termelő letelepedési államkötvények, a köznyelvben „Tao.-pénznek” nevezett és időközben jóval ezermilliárd forintot meghaladó látványcsapatsport-támogatások, legújabban pedig a 35-éves állami koncessziók. Ezúttal a százas nagyságrendben végigvitt perek közül a legelsőről lesz szó – amely több mint 9 évvel ezelőtt,
2015 februárjában kezdődött, és múlt héten, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán közös győzelemmel ért véget.
Az ügy felperese Zöldi Blanka újságíró volt (jelenleg a Lakmusz.hu főszerkesztője), aki 2015-ben, a Direkt36 oknyomozó központ újságírójaként közérdekűadat-igényléssel fordult az MNB egyes alapítványaihoz.
Ha esetleg valaki nem emlékszik az – akkor még újnak számító – konstrukcióra:
az MNB 2014-ben összesen 267 milliárd forintnyi közpénzt tolt különböző alapítványokba. A pénzről utóbb Kósa Lajos azt mondta, hogy „elvesztette közpénz jellegét”.
(Akkor még nem gondoltuk, hogy pár évvel később, egy Alaptörvénymódosításnak köszönhetően ezt a receptet már tízszeres nagyságrendben fogják használni, immár a KEKVA – közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok – rendszerében.)
Zöldi Blanka 2015-ben azt szerette volna kideríteni, hogy az MNB alapítványai kire és mennyit költenek. Egészen pontosan azt kérdezte, hogy az alapítványok közül kettő a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO), valamint a Pallas Athéné Domus Scientiae Alapítvány (PADS) személy szerint kinek és pontosan mekkora összeget fizetett ki egyebek mellett PhD ösztöndíj, kutatói mobilitás, konferenciarészvétel és tananyagfejlesztés címén.
Az alapítványok azonban hallgattak, nem adták ki a kért információkat. Zöldi Blanka ezért a Transparency International Magyarország segítségével közadatpert indított, amelyben ügyvédként Karsai Dániel járt el. A 2015-ben indított per 2016 májusára jutott a jogerős ítéletig, az eljárás azonban csak részben zárult sikerrel: a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete elrendelte, hogy a kért adatok egy részét adják ki az alapítványok. Így megtudtuk, hogy például mely cégek, szervezetek részesültek támogatásban, azonban a magánszemélyekre vonatkozó adatokat az ítélet értelmében továbbra is titokban tarthatták az alapítványok. A bíróság ugyanis úgy ítélte, hogy a jegybanki alapítványok által közpénzből támogatott magánszemélyek neve olyan érzékeny adat, amit nem kell nyilvánosságra hozni.
Mivel a bíróságon nem sikerült érvényre juttatni az igazukat, az Alkotmánybírósághoz fordultak,
ahol – több mint másfél év elteltével, 2018-ban – ismét csak részleges győzelmet tudtunk elérni. Bár formai értelemben nem nekünk adott igazat az AB, mégis arra kötelezte a parlamentet, hogy törvényben rendezze a közpénzből magánszemélyeknek nyújtott támogatások átláthatóságát.
Az Országgyűlés alig egy éves késéssel, 2019-ben el is fogadta a vonatkozó törvénymódosítást, amely kiterjesztette az átláthatósági előírásokat a 100 százalékos állami tulajdonban álló szervezet által létrehozott alapítványtól származó támogatásokra.
Mindebből azonban még mindig nem következett az, hogy Zöldi Blanka eredeti adatigénye teljesült volna, hiszen az Alkotmánybíróság az adatkérésnek a támogatásban részesített magánszemélyek nevére nézve történt elutasítását helybenhagyta. Ezért 2018 őszén az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk. Strasbourgnak tíz nap híján 5 és fél év kellett ahhoz, hogy a beadványról döntést hozzon.
Az április 4-én születetett ítélet nem hagy kétséget afelől, hogy az alapügyben teljes egészében igazunk volt, hiszen rögzíti, hogy a magyar kormány megsértette az európai emberi jogi egyezményt azáltal, hogy nem biztosította a két érintett jegybanki alapítvány által támogatott magánszemélyek nevének megismerhetőségét.
De mi történt mindeközben az alapítványi pénzek átláthatóságával?
Miközben a hazai peres és alkotmányjogi panaszeljárásban harcoltunk az alapítványi költések átláthatóságáért, a NER ezzel kapcsolatos szándékai egyre tisztábban látszódtak: miszerint ami alapítványé lett, az ugyebár elveszítette közpénz jellegét. Erről ugyanis a parlament 2016 március 1-jén az akkor még országgyűlési képviselőként működő, később azonban korrupciós bűncselekmények miatt letöltendő szabadságvesztésre ítélt Mengyi „Voldemort” Roland előterjesztése nyomán külön törvényt alkotott.
A következő lépést a Kúria Baka András vezette tanácsa tette meg azáltal, hogy még ugyanabban a hónapban ítéletet hozott és megállapította: ami egyszer közpénz volt, az is marad.
A vita végére az Alkotmánybíróság 2016 április 6-ai határozata tett pontot, amely leszögezte, hogy semmisek a NER arra vonatkozó elképzelései, hogy a jegybank által saját alapítványainak ajándékozott közpénz elveszne.
Ennek a NER-álomnak a valóra válásához az Alaptörvény kilencedik módosítására, valamint a teljesen új összetételű Alkotmánybíróság e személéletet szolgaian elfogadó új határozatára volt szükség. A Parlament 2021-ben fogadta el a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényt, jelenleg 33 ilyen alapítvány működik.
Ezeknek az állam szó szerint közpénz-milliárdok ezreit adta át épületek, termőföldek, de talán mindenek felett MOL és Richter részvények formájában, abba azonban nem szólhat bele, hogy az alapítványok mit kezdenek a kapott (korábban) állami vagyonnal. Többek közt ezek az alapítványok állnak jelenleg is az uniós pénzek folyósításának útjában.
Szerző
