Pintér Béla: Nem leszek csak a pénz miatt jóban Vidnyánszky Attilával

Pintér Béla és Társulata az együttes huszadik születésnapjára hozta létre a Jubileumi Beszélgetések című előadást a Fészek Klubban. Ennek kapcsán a Népszava készített interjút a társulatvezetővel, írói elfáradásról, tudatos határátlépésről, konkrét kortárs nevek használatáról és belső fájdalmakról.

Húsz éves a társulat, eddig mindegyik jubileumukat másként ünnepelték.

A mostani, huszadik születésnapot tervezve eszébe jutott, mi lenne, ha létrehoznának egy előadást, amelyben az első előadásukat, a Népi Rablétet aktualizálják:

„Az elmúlt húsz év sikereiről, kudarcairól, belső fájdalmairól, különböző erőviszonyok alakulásáról szerettem volna szólni. Arra gondoltam, hogy míg a Népi Rablétben egy szürreális esküvő keretében a vőlegény levágta a menyasszony fejét, mi lenne, ha most egy „tradicionális” disznóvágást mutatnánk meg, ahol nem disznót vágnak le, hanem embert.”

Több mint harminc éve foglalkozik színházzal,

most felvállalt egy karcosabb, a klasszikustól eltérő cselekményvezetésű előadást és nagyjából azt a hatást érték el, amit vártak. Hozzátette teher a számára, hogy 20 év alatt 25 darabot írt:

„Ez valóban nagy teher, folyamatosan regenerálódni kellene, de mivel nagyon sokat játszunk, nem mindig sikerül kellőképpen. Nehezen tudom rávenni magam az írásra. Az Ascher Tamás Háromszéken esetében kerékpározás közben összeraktam egy vagy két tizenkét soros strófát, ezeket megjegyeztem és otthon csak le kellett írnom. A Jubileumi Beszélgetések esetében nagyon megzavarta a koncentrációmat, hogy elvették tőlünk a TAÓ-t.”

A rendező elmondta ők is emelték emiatt a jegyárat, csökkentették a színészek fizetését, és nem tehetnek mást, mint várnak:

„Várjuk, hogy a kormány miként tartja be az ígéretét, vagyis hogyan kompenzálja az elvett TAÓ-t, a kieső összeget. Visszatérve az írásra: ki kell dolgoznom valamilyen új alkotói módszert, hogy miként tudom az írói, alkotói energiáimat kellőképpen mozgósítani.”

Vidnyánszkynak nem kell díj olyanoktól……

Vidnyánszky…..

Szóba került a mostani előadásban is szerepelnek konkrét nevek például Vidnyánszky Attiláé, Alföldi Róbertté vagy éppen Csáki Judité:

„Igen, sok más konkrét névvel együtt. Politikusok mellett, a szakmám szereplői közül is megidézek néhányat. Ennek az előadásnak ez a stílusa. A hatás része a konkrét nevek említése. Keményen fogalmaztam, mint ahogy magammal kapcsolatban is.”

Szerinte a darabban elhangzó mondatok miatt nem számíthatnak perekre.

Úgy véli, nagyon messze vannak az előadásban használt szavaik a perképes tartalomtól:

„Vidnyánszky Attila esetében például arról beszélünk a darabban, hogy szerinte a TAO egy rákos daganat a magyar színházi élet testén, én pedig azt mondom erre, hogy a mi társulatunknak a Vidnyánszky Attila által kivívott TAO-megvonás ártott annyit, mint egy pusztító daganat. És az sem vigasztal, hogy a jövőben egy általa kijelölt kuratóriumhoz kell majd pályáznom, hogy megkaphassuk azt a pénzt, ami a jegybevételeink után járt nekünk. Megalázónak tartanám, ha ezért jóban kellene lenni vele, illetve én nem félek tőle annyira, hogy ezt ne merjem kimondani.”

Csáki értékítélete pontatlan….

Csáki Judit értékítéletét úgy általában pontatlannak tartja és elfogultnak, különösen Alföldi Róberttel szemben. Csákival sem akar jóban lenni, és tőle sem fél:

„Én azok közé az ellenzékiek közé tartozom, akik kritikusak az ellenzékkel is. Például ebben az előadásban megjelenik egy Gyurcsány Ferencre emlékeztető figura. Nyilván ő sem pozitív.” /…./ „Én „Mr. Pinterként” képviselem a bennünk élő Orbánizmust.”

Vidnyánszky Attila: a tao a magyar színházi élet rákos daganata

Hangsúlyozta, mindenkinek meg kell vívni a maga harcát. Az előadásaikat sohasem tanító jellegűnek szánták, inkább a megfigyelő attitűdre törekedtek. A fájdalmaikat tudják közvetíteni, hogy kinek mi a megfelelő gyógyszer, ő sem tudja:

„Úgy gondolom, hogy nem vagyok akkora gazember, mint azt a darabban mutatom. Ha valakinek fájdalmat kell okoznom, akkor azt nem kéjjel és a bosszú gyönyörével teszem. A darabban egy egyszemélyes hatalomra épülő rendszert mutatok meg sarkítva, sok humorral. De a legfontosabb, hogy kimondódjanak fájdalmak, keserűségek és mi ezt ebben a jubileumi előadásban megtesszük. Kimondjuk nyíltan azt, amit gondolunk, és ez a néző számára is felszabadító lehet.”

Aki nem bírja, elmenekül…..

Szóba került az is, aki nem bírja, az elmenekül, beszélt arról is, hogy gondolkozott -e azon, esetleg külföldön folytassa:

Amíg anyagilag teljesen el nem lehetetlenítenek, amíg nem áll fenn az a helyzet, hogy félelemből egy játszóhely sem fogad be bennünket, addig maradunk. De nem szeretnék taktikázni vagy óvatoskodni, mert attól nagyon rosszul érezném magam. Ráadásul még a nézőink is csalódnának bennünk.”