Privát kampány-nyitó (2) – A választási szövetség – Mi a fenéért akar valaki képviselő lenni?

Tegnap megkezdet Privát kampány-nyitó sorozatunk második része sem lesz -remélhetőleg- kevésbé érdekfeszítő olvasmány, mint az első rész volt.  Mai kulcsszavunk a „mérlegelés” lehetne, ugyanis az ellenzéknek, amint választási esélyeit és teendőit mérlegeli, abból kell kiindulnia, hogy köztörvényes bűnözőkkel veszi fel a harcot, akik befészkelték magukat valamennyi fontos hatalmi pozícióba.

A jelölt-jelölteknek különös, személyre szabott karaktergyilkos figyelemben lesz részük

Akik ma kormányon vannak nem riadnak vissza semmiféle eszköz alkalmazásától, csak hogy megtarthassák a hatalmat. Például várható még néhány jogalkotási trükk, a Fidesz választási esélyeinek növelése érdekében. Senkinek ne legyen kétsége a választási bizottságok pártatlanságát, vagyis inkább pártosságát illetően, és a rendőrség nem, vagy csak alapos késéssel igyekszik majd megelőzni a feketeruhás fideszes verőlegények tombolását az ellenzéki rendezvényeken és a plakátragasztókkal szemben. Az Állami Számvevőszék nyakló nélkül bünteti majd az ellenzéket, a sajtóhivatal pedig rászáll a megmaradt független sajtóra. Ilyenformán mindazok az ellenzéki lelkületű hazafiak, akik ebben a választási harcban névvel-arccal vállalják a részvételt, számíthatnak arra, hogy a kormánypártok zsoldosai temérdek mocskot szórnak majd rájuk, nem kímélik sem felmenőiket, sem rokonaikat, a jelölt-jelölteknek pedig különös, személyre szabott karaktergyilkos figyelemben lesz részük.

Aki ezt elviselni nem képes, az ne vágjon bele a küzdelembe, mert lehetséges, hogy nagyon nagy lesz a személyes vesztesége. De aki állja a sarat, és jó munkát végez, az is csak a történelemtől várhat elismerést.

2022. után képviselőnek, vezető politikusnak lenni nem lesz méznyalás

Mocsokkal teli gödör aljáról kell kivonszolnia az ország népét – makulátlan erkölcsi tartással. A kérdés mintegy adódik: ilyen körülmények között mi a fenéért vállaljon ellenzéki szerepet bárki is, akinek elég esze van a feladathoz, de aki tisztességes munkából képes tisztességesen megélni?! Erre a kérdésre normális világ-ban is minden jelöltnek meg kell találnia a saját válaszát. De most abnormális világban élünk, és minden ellenzéki jelölt tiszta szívvel mondhatja: alkalmas vagyok a feladatra, és ettől a csürhétől meg kell szabadítani az országot! Nincs más választásom, vállalni kell a sorsomat!

„Na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,“

– írta izgalmas  versében Erdős Virág, s ez most éppen illik az ellenzék dilemmájára is. A tökéletes miniszterelnök-jelölt vagy képviselő-jelölt olyan mint a tökéletes férfi: nem létezik.

 Előválasztás, előválasztás, és még egyszer előválasztás!

Ez az a forma amikor a pártok, civil szervezetek és önmagukat alkalmasnak tartó emberek beszállnak a versenybe és aki a legtöbb szavazatot kapja, az lesz a közös jelölt. Vannak ennek a módszernek is buktatói, például nem engedhető meg, hogy a választókerület közkedvelt bolondja csak a hecc kedvéért befurakodjon a jelöltek közé, amint az sem, hogy suttyomban a Fidesz delegáljon kandidátust – részben hogy megossza a választókat, részben esetleg a győzelem kedvéért. Az fekete-poén lenne ha valahol a Fidesz titkos jelöltje válna az ellenzék közös jelöltjévé, majd az utolsó percben visszalépne. Ebből mindjárt az is következik, hogy az előválasztásokon csak olyan jelöltet szabad indítani, aki akarja a mandátumot, aki átérzi, érti és vállalja az ezzel járó felelősséget, személye helyben ismert, múltja garancia a jövőre.

A lebonyolítás technikai részleteit illetően nem tudok sok okosat mondani,

de annyit hozzátehetek: a győztes jelöltnek az ellenzéki szövetség közös jelöltjének kell lennie. A nem fideszes pártok többsége eddig már eljutott, de az még várat magára, hogy az ellenzék ehhez az választási szövetséghez szervezeti keretet is teremtsen. Ma még az ellenzéki pártok megszólalói minden mondtatukat a saját pártjuk nevével kezdik – így: a mi pártunk szerint…! Jó lenne ezen túllépni és a mondatokat így kezdeni: „az ellenzéki szövetség szerint…“

Ezzel hitelessé tennék az együttműködést a választók előtt, s ez a fajta megszólalás lehetővé tenné azt is, hogy az ellenzéki pártok végre békén hagyják egymást, és ne kritizálják szövetségesük hibáit és butaságait még akkor sem, ha erre nem egyszer igaz okuk van.

Az előválasztások megszervezése a mindennapok során remélhetően módot ad a pártok és aktivistáik összecsiszolódására. Pusztán ez a tény további támogatókat szerezhet a ma még bizonytalanok táborából is, mert láthatóvá válik, hogy végre komoly emberek komoly összefogásával lesz komoly esély a Fidesz kihajítására a hatalomból.

Következik: Nem csak lenni kell! Látszani is!