Rab László: nem szól már a ruszkik haza

Bolsonaro megbukott Brazíliában, Minielnökünk, aki országos jóbarátja, keblére fogadta a választás előtt. Megtanulhatta már a világ, hogy akit Orbán támogat (Salvini, Trump, Mubarak és mások), menthetetlenül elbotlanak. Rab László szŰrreál összefoglalója a 36-os hétről.

Izent neki, hogy mennyire szereti

De Ronaldinhoék mégis egy balos jelöltet választottak. Több mint 200 millió brazil, ami azért nem semmi. Bolsi, aki a választásokon a hadsereget szerette volna bevonni a számlálásba, most szépen elillan. Jártak már néhányan így azok közül, akik elfogadták a világméretű nagy magyar pocak segítségét. Apropó pocak. Prágában járt a derék hazafi, füttyögtek neki a csehek is. Valamire való európai ember minimum utálkozni kezd, amikor meglátja vagy meghallja ezt a gömbölyödő hazugsággépet.

De a magyar gömböc úgy fogta fel, hogy éppen éljenezték. Azért fütyülték ki, mert imádják. És ezt el is mondta. Ami része annak a közösségi médiaprogramnak, hogy bármikor hajlandó magából hülyét csinálni. Mi az neki azokért az eurókötegekért cserébe, amelyet hátralévő pályaívében még lenyúlhat.

Itthon vityázták és vektorozták a tüntető diákok és a pedagógusok. Aszongya, hogy akkor ad béremelést a tankéremnek, ha Ájrópa ad rá zsét. És akkor lesz ez meg az, ha Ájrópa – ami egyenlő a szankcióbombákat dobigáló gonoszbrüsszellel – kifizeti a költségeket. Mint az egyszeri részeg, aki elmegy szűrni a talponállóba, és mindig mással fizetteti ki a rundot. Mindenkit meghívok egy körre, ha valaki állja a cechet! Jónapot kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok, hülye-e tetszik lenni már teljesen a sok süketdumától, vagy még tetszik várni tőlem egyéb marhaságokat?

Kövesse cikkeinket a Google Hírek-en!

Nem volt elég ennyire lebutítani a magyar népet, hogy most megint az oroszokkal van?

Semmi gond. Folytatjuk a hülyítést, szóljatok már gyorsan a hülyeséggenerátort kezelő Tóninak, adja a kezembe a pánikgombot, megint jól rájuk ijesztek a nagy téli hideg előtt. Á, de most nem Gyurcsány és Soros lesz az ijesztgetés tárgya, és nem is a covid, hanem nyilván a háború. Amit a takonymédiában így jeleznek: Ukrajna területén zajló fegyveres konfliktus. Hogy ott rohadnának meg. Ezek már így beszélnek.

Nem invázió, nem is Putyin tetves háborúja, hanem – eltartott kisujj – ’fegyveres konfliktus’.

A nyálsajtó pedig zabálja, ezt szajkózza napestig. Véhész van, emberök! – ordítja a Minner, s rátenyerel a pánikgombra. Ezért most újra meghosszabbítjuk a veszedelmet, kijárási tilalmat vezetünk be Lonci bácsinak, nem szabad hajnali három és négy között káposztát egyelnie, Manci néne se süthet almáspitát reggel négy előtt. És így akkor, ugye, megmenekültök, édes magyarok, adjatok hálát a jóistennek meg nekem, hogy megint kurvára vigyáztam reátok. Igen, köszönjük a vigyázást, hálásak vagyunk az euró és a dollár árfolyamáért is, végül is így nem lesz gond a pénz elköltésére, megteszi helyettünk a kormány, minden reggel kevesebbet ér a rohadt forintunk. De szerencsére mi a vészhelyzetben is megyünk fölfelé, hát igen, el kell érnünk Ausztriát (mikor is?), ahhoz pedig sokat kell dolgoznunk, éheznünk és fáznunk. Megoldják helyettünk a gondjainkat. Vajat is vesz helyettünk a drága magyar kormány, meg tojást, lisztet, sót, borsot jó áron. Mennyivel jobb már, ha nem nekünk kell kiadni a rohadt sok pénzt a kajára! Amíg ők költenek, mi csak hátradőlünk, és egyszer csak Ausztriában találjuk magunkat.

Felfelé megyünk egyfolytában

Jönnek a befektetők, állandóan bővül a magyar ipar (összeszerelés), topon a mezőgazdaság (csak néha van az üzletekben hamis méz), a szórakoztatóipar pedig az elhülyült öreg magyar rockzenészekkel egyre vidámabban kormánypárti. Hallgattam egy-két magyar rádiót, csurig vannak nyolcvanas évekbeli szörnyűségekkel, megy ezerrel a szállj fel magasra (’anyád szálljon fel kovácskötényben!’). Miután állandósult az agymosás a zenék közötti hírekben, átalakítottam rádióhallgatási szokásaimat. Azt vettem észre, hogy újabban a szlovák állami rádió (SRO1) adását hallgatom. Egyrészt jók a zenék, nincs benne szállj fel magasra meg kétforintos dal, másrészt jó véleménnyel vagyok a hírekről is. Egy mukkot nem értek ugyanis szlovákul, mégis lelkesen hallgatom, mert abból indulok ki, hogy ha nem tudok szlovákul, akkor, ugyebár nem tudnak nekem hazudni, mert nem értem meg. Ezért jó a bitliszecski brigádról hallgatni érdekes műsorokat, az a kevés csaputovázás elmegy, nincs az, hogy a szlovák kormány megvédi a jóanyádat, csak maradj híve a NER-nek, tökikém, minden rendben lesz. Jól elvagyok a szlovák hírekkel, foszlányok jutnak el hozzám a háborúról, nekem pedig ennyi elég. Ha lehetne szingaléz rádiót fogni Pesten, arra is rákapnék. Megjegyzem, a Kossuth (melynek hallgatásától mindenkit óvnék) egyes kerületekben nem érhető el, annyira szar a jeltovábbítás minősége. Na most a pozsonyi rádióval nincs ilyen gond. A legnagyobb gödörben, erdő mélyén is jól lehet fogni. Amióta nem értem, hogy mit akarnak nekem mondani, egy fokkal boldogabb lettem.

Nagyjából ez volt a 36-os hetem, jöjjön a 37-es. Az 56-os megemlékezésekről nem írok, mert az, hogy valaki pesti srácnak képzeli magát, miközben kinyalja megint Putyin seggét, eléggé elkeserítő. Erre a legjobb volt az a diákdémós tacepaó, melyre ezt körmölték: „Nem szól már a ruszkik haza, megint finom Putyin fasza”. Az alkotó ezzel teljesen lefedte a jelenlegi magyar valóságot.

Friss!