Rajk László: Orbánnak mennie kell

Rajk László 70 éves, Kossuth-díjas építész, díszlettervező, a demokratikus ellenzék egykori tagja, Édesapja Rajk László belügyminiszter volt, akit 1949 októberében, Rajk egyéves kora előtt kivégeztek. Rajkot anyjától, Földi Juliannától is elszakították, aki csak 1954-ben, börtönből való szabadulása után kaphatta vissza fiát.

1989-től 1991-ig az SZDSZ ügyvivője volt, majd 2000 és 2001 között, Demszky Gábor elnöksége idején újra elvállalta ezt a funkciót. Alapításától tagja volt a párt Országos Tanácsának, 1992 és 1997 között annak elnökségének is, 2000-től 2001-ig pedig a budapesti választmány elnöke volt. 1990-és 1996 között országgyűlési képviselő volt, azóta a napi politizálástól visszavonult.

Orbán diktatúrája szofisztikáltabb Kádárénál, de lényegében ugyanaz

Rajkkal a Népszava készített interjút. A tervező szerint szerint, Orbán diktatúrája szofisztikáltabb Kádárénál, de lényegében ugyanaz. Úgy gondolja, a rendszer végéhez vezető gyújtózsinór most is a kulturális ellenállás lehet.

Nagy Imre szobrának az eltávolítása kapcsán, Rajk végtelenül felháborítónak és szomorúnak tartja, hogy egy embert, aki az életét áldozta a szabadságért, többszörösen megaláznak még holtában is:

„A politikai pedig az, hogy úgy tűnik, ez a rezsim ki akarja radírozni az 1956-os forradalmat a magyar történelemből. Orbánnak nem kell Bibó, akit 1989-ben még bőszen idézett, sem a mártírok, akiknek koporsója mellett végtelenül öncélú beszédével ellopta a gyászt, díszletként használva őket. Minden ’56-os emléket eltüntetnek a Parlament környékéről.” /…../ Orbáné szofisztikáltabb diktatúra, mint Kádáré volt, de lényegében ugyanaz.”

Gábor György: Magyarországon Orbán diktatúrát hozott létre

Úgy véli, hogy a Fidesz az 1989. március 15-i tüntetést akarja a rendszerváltás kezdőpontjának tekinteni:

„Ez körülbelül olyan, mint amikor az 1848-as forradalom 50. évfordulóján Ferenc József már nem tudott engedni abból, hogy mégiscsak történt valami 1848. március 15-én, és ezért ellenünnepnapnak akarta nyilváníttatni az alkotmány aláírásának a napját, április 11-ét. Ez most egy rettenetes vergődés, kegyetlen és megalázó történet. De hosszú távon nem fog sikerülni.”

30 évvel a rendszerváltás után arra szavaz 2,5 millió ember, hogy ne legyen szabad az ország

„Nem készülnek olyan felmérések, hogy mennyien vannak a vakon hívők, mennyien a rezsimet haszonelvűségből támogatók, és mennyi fiatal számít arra, hogy veszélybe kerül a karrierje, ha nem teszi meg ezeket a lépéseket. A 2,5 millió tényleg szomorú szám.”

A kultúra felől érkezett a demokratikus ellenzékbe,

most is a kultúrából érkezne oda. Egyszer minden kultúrát művelő ember – nem is kell, hogy kreatív legyen – szembesül azzal, hogy ki kell mondania: „ez nem mehet tovább:

„Van egy híres mondat a demokratikus ellenzék történetéből: „Kádárnak mennie kell”. Megint ott vagyunk, hogy az a politikai művészet, amiről a hatalom mondja azt, és nem az alkotó. Így ki kell mondani: Orbánnak mennie kell!” /…../ ” Nem értem, Orbán hogy tud még egyáltalán létezni Európában, ki az, aki örömmel fog kezet vele. Még Furtwängler is megtörölte a kezét, miután kezet fogott a diktátorral. Nem helyes, hogy Európa ma asszisztál Orbánhoz.”

Szirtes Ági: ma diktatúra van Magyarországon

Kitért arra, egy idő után be kell látnunk, rosszul döntöttünk, rosszul szavaztunk. A következő lépés az, amikor nyilvánosan elmondjuk, tévedtünk, és még nehezebb, amikor elkezdjük jóvátenni a hibánkat:

„Ez szerintem elkezdődött, és most nem Simicskáról beszélek, aki éppen akkora gazember most is, mint előtte volt. Az államilag támogatott korrupcióban, ebben a maffiaállamban mindig túl sok az eszkimó és kevés a fóka. Egy diktátornak pedig mindig az a legnehezebb, miként vezényelje le az őrségváltásokat, vezércseréket úgy, hogy ő megmaradjon. Ez feszültséghez vezet, vagy adott esetben összeomláshoz. Ez a mocskosabb rész, amikor a húsosfazék körül megy a harc.”

A francia forradalom óta a „respublika” szimbóluma, hogy a királyi várból mindenhol múzeum lesz

Nem akármi, múzeum. Nemes gesztus ez, Bécs, Párizs erre a legismertebb példa:

„Orbánéknál a budai Vár visszafoglalása a köztársaság elpusztítását célozza szimbolikusan is. Ráadásul kulturális intézményeket is ellehetetlenítettek vele, amelyeknek költözni kellett. Ezért vitatkozom a kollégáimmal. Ez nem építészeti kérdés, hagyjanak engem békén azzal, hogy egy kétszáz éves freskón csámcsogunk. Itt egy szimbolikus lépésről van szó, ami súlyosabb annál, minthogy erkély épült a Miniszterelnöki Hivatal elé. Ez a Köztársaság elleni merénylet. Ugyanúgy, mint amikor kivették ezt a szót az alaptörvényből. A Fidesz tapsikol örömében, hogy mindez szakmai vita lett és nem politikai ügy.”

Vásárhelyi Mária: ha egy diktatúra tekint hazaárulónak azon nincs mit szégyellni, hiszen én meg őket tekintem annak