A hatalom egy marék homok – Sokat árt az országnak a gyűlölködő ellenségeskedés

Egy ország ereje nem a természeti kincseinek sokaságában – a szénben, az olajban – rejlik, hanem az emberekben, akik ott élnek – mondta egy hosszú beszélgetésünk során, kérdésemre válaszolva Poul Nyrup Rasmussen. A volt dán kormányfő szerint Orbán Viktor  kezében bármekkora hatalom is van,  tudomásul kell vennie a közgazdaság törvényeit.

Ezt az interjút régebben készítettem Brüsszelben Poul Nyrup Rasmussennel, volt dán miniszterelnökkel, az Európai Szocialisták Pártjának egykori elnökével. Ám azt a részét, amely Orbán Viktorról és a magyar helyzetről szól, most ismét közzéteszem, hiszen aktuálisabb, mint valaha.

Kedves, közvetlen embert, valódi 21. századi humanistát ismerhettem meg Poul Nyrup Rasmussen személyében. Elsőként arról kérdeztem, mi a véleménye a magyarországi helyzetről.

A politikai apátiáról

– Mi itt, az Európai Unióban igyekszünk példát mutatni, bizonyítani a tagországok belpolitikusainak, hogy képes együtt dolgozni a jó cél érdekében a jobb- és a baloldal. Azt tudomásul kell venni, hogy a jobboldal egy része a világon mindenütt mindig nacionalista volt. Most Magyarországon erre nyitott a Fidesz. Orbán Viktor vezényletével megpróbálja meggyőzni a magyarokat, hogy múltba nézéssel építsék a jövőt. Sajnos, semmi jelét sem adja annak, hogy felismerné a baloldallal való együttműködés szükségességét. Sokat árt az országnak a gyűlölködő ellenségeskedés. Senki sem vállalhatja annak a felelősségét, hogy megosztja az állampolgárokat. Egy politikus számára nem az a kihívás, hogy megosztó legyen. Összerakni, egyesíteni a dolgokat – az az igazi eredmény!

– Ön Dánia miniszterelnökeként milyen politikát folytatott?

– Egyesítő szellem vagyok, de nem tökéletes. Ismerem az előnyeimet és a hátrányaimat is. Annyi bizonyos, hogy ha az ember elhatározza: egyesítő lesz, egy szabályt mindenképpen be kell tartania: ha nem harcolsz, nem számítasz! Meg kell mutatni az embereknek, hogy egy-egy döntésemmel, azzal, amiért küzdök, nemcsak a körülöttem lévő világot teszem kockára, hanem önmagamat is. Van egy híres dán filozófus, Kirkegard, akinek munkáit az Önök egyetemein is oktatják. Ő azt mondta, hogy akik nem mernek választani, mert félnek, hogy döntésükkel hibáznak, elveszítik életük munkájának eredményeit. A politika arról szól, hogy merni kell bátornak lenni, felelősségteljesen dönteni, egyesíteni. Vállalni kell, hogy a cél érdekében önmagadat is kockáztatod.

– Mi a véleménye arról, hogy Magyarországon különféle fórumokon megjelentek a neonáci eszmék? Már csak azért is érdekel, mert Ön dán, és Dánia egész Európának példát mutatott a II. világháború idején tanúsított magatartásával.

– Sajnos, mostanában a magyar belpolitikában konfrontációt, gyűlöletet, nacionalizmust, hátratekintést látok. Sokan történelmi zászlók alatt vonulgatnak, és nem is tudják, mit jelképez, ami a kezükben van. Új egyeztetésre lenne Önöknél szükség, azok között, akik a történelmi küzdelem során különböző oldalakra álltak… Ami a nácizmust illeti, arról az a személyes véleményem, hogy soha nem szabad velük bármiféle kapcsolatba lépni. A jobboldalnak ki kell jelentenie, hogy semmilyen formában sem támogatja őket. Ám Orbán Viktor ezzel kapcsolatos mondatai nem eléggé világosak, egyértelműek.

Dánia százötven esztendeje befogadó állam

– Tíz esztendeig volt Dánia miniszterelnöke. Mi Dánia titka?

– Az én hazám háromszáz évvel ezelőtt elvesztette területének kétharmadát. A csapás földolgozásához ötven esztendőre volt szükségünk. Volt egy nagy dán író, aki azt mondta, hogy amit kint elveszítettünk, azt megnyerjük idebent. Ez a fő üzenet. Nem kezdtünk új háborúba. Inkább barátságokat kötöttünk. Higgye el, egy ország ereje nem a természeti kincseinek sokaságában – a szénben, az olajban – rejlik, hanem az emberekben, akik ott élnek. Dánia százötven esztendeje egy befogadó társadalmat kezdett építeni. Minden háborút elvesztettünk, ám mégis mi vagyunk a világon a leggazdagabbak.

Tudja, amikor a dán kormány első embere voltam, valamelyik újévi beszédemben azt mondtam, hogy senki sem tökéletes, én sem, de azért egy kicsivel jobban is csinálhatnám a dolgomat. Ez szállóigévé lett nálunk. Mint már említettem, számomra a jog és a kötelesség volt a legfontosabb. Jogokat adtunk a szakszervezeteknek, lehetőséget arra, hogy a jó munkások több munkához jussanak. Ha munkahelyet kellett váltaniuk, magas munkanélküli támogatást biztosítottunk az átképzési időszakra, ám kötelességükké tettük, hogy részt vegyenek az oktatásban. A munkaadóknak is megvoltak a maguk jogai. A közintézmények magas színvonalon szolgálták ki őket, de a munkáltatóknak kötelességük volt megmondani, hogy az elkövetkező időszakban milyen és mennyi munkásra van ahhoz szükségük, hogy a feladataikat megfelelően elláthassák. Annyi bizonyos: a világon egyetlen ország sem létezhet úgy, hogy közlekedési lámpák irányítják, és szabják meg, hogy most éppen a jobb- vagy a baloldalon kell-e menni.

Orbán Viktornak is tudomásul kell vennie: a piacnak nincs szíve, lelke. Ezt ő sem kérdőjelezheti meg. A piac, a közgazdaság törvényeit – bármekkora is a hatalomvágya – nem lehet megmásítani. Akit csak a hatalom érdekel, úgy jár, mint az az ember, aki a tengerparton kézbe vesz egy marék homokot. Minél jobban szorítja, annál inkább kifolyik a keze közül.