Schmidt Mária: akinél a hatalom és a pénz, annál van az igazság. Aki pedig ezt nem hiszi el, az nem lesz

1998. egyik szomorú, őszi napján a közszolgálati Magyar Televízió „Mélyvíz” című késő esti, közéleti, politikai műsorában a történelem és emlékezet kérdéseiről vitatkoztak történészek. A meghívottak között volt Schmidt Mária is, aki akkor már Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadójaként tevékenykedett a Miniszterelnöki Hivatalban.

A beszélgetés során éles vitába keveredtek a történészek Schmidttel,

aki szakmailag teljesen megalapozatlan, egyértelműen a napi politikai érdekeknek alárendelt véleményét hangoztatta dölyfösen. Vitapartnerei között ott volt az 56-os Intézet egy-két munkatársa is. „Az adás után a jelen lévő történészek, illetve tévés munkatársak jelenlétében Schmidt Mária egyértelműen érzékeltette azt, hogy ő olyan pozícióban van, amely alkalmas a döntések befolyásolására. A történészek felé azt a kijelentést tette, hogy

„fiúk, lányok, mostantól nálam van a kassza kulcsa”,

a tévésektől pedig azt kérdezte, hogy elégedettek-e az új vezetőkkel, és megfenyegette őket, hogy majd a továbbiakban

„küldünk olyan fiatal embereket, akik rendet tesznek a tévében”…

Az általam említett híradós munkatársak, illetve vezetők nevét nem kívánom megadni, tekintettel arra, hogy ők is félnek, hiszen például nem sokkal az eset után a Mélyvíz című műsor megszűnt, engem pedig elbocsátottak” (részlet egy bírósági tanúvallomásból)

Schmidt tulajdonképpen ekkor fújta meg a csatakürtöt,

és jelezte a történészeknek és a média munkatársainak, hogy mostantól a szakmai vitákat nem a hozzáértés és a tudás dönti el, hanem az, hogy kinél van a kassza kulcsa. Ezentúl akinél a hatalom és a pénz, annál van az igazság. Aki pedig ezt nem hiszi el, az nem lesz. És valóban. Néhány héttel ezután az Orbán kormány benyújtotta első költségvetési tervezetét, amelyben gyakorlatilag megvonta – a rendszerváltást követően létrejött két legszínvonalasabb jelenkori kutatóintézettől – az 56-os Intézettől és a Politikatörténeti Intézettől az állami támogatást.

Szakmai érvek akkor sem hangzottak el a döntésről,

csak olyan ostobaságok, hogy tarthatatlan, hogy volt 56-osok kutatják 56 történetét (Litván Györgyre, Hegedűs B. Andrásra és Kende Péterre utalva). S bár a két intézet állami támogatás nélkül maradt az első Fidesz kormány négy éve alatt, hatalmas erőfeszítések árán mégis sikerült mindkét intézetnek átvészelni az első Fidesz kormány uralkodását. Az 56-os Intézet fő támogatója ezekben az években, az ugyancsak 56-os Göncz Árpád volt.

Az ezt követő 8 évben Magyarországnak baloldali-liberális kormánya volt,

amely nem egyszerűen támogatta, hanem arányaiban a legmagasabb állami támogatásban részesítette a Schmidt által vezetett Terror Háza Múzeumot, jól lehet, annak történelemhamisító, hazug, a baloldalt és a liberálisokat lejáratni kívánó célzatos politikai szándéka senki előtt nem volt kétséges. Mi több Medgyessy Péter miniszterelnökké választása utáni egyik legelső teendőjének azt tartotta, hogy ellátogasson az intézménybe és nagyrabecsüléséről biztosítsa az igazgató asszonyt.

A baloldali, liberális kormányzat két ciklus alatt képtelen volt megbirkózni a feladattal,

hogy valahogy megszabadítsa az állami intézményt az aktuálpolitikai érdekek által vezérelt, a baloldalt és a liberálisokat lejártani szándékozó történelemszemlélettől, ehelyett két kézzel öntötte a pénzt a „múzeumba”, hogy „árokbetemetési szándékát” deklarálja, az az igazgató asszony rikácsolását elkerülje.

És még arra sem futotta a bátorságukból, hogy legalább valami olyan működési formát találjanak a két veszélyeztetett intézménynek, hogy azok ne legyenek tökéletesen kiszolgáltatva egy ismételt kormányváltás után a bosszúálló hatalom kénye-kedvének.

A gyávaságnak meg is lett az eredménye

A 2010-ben ismét hatalomra kerülő Fidesz egyik első feladatának tekintette ismét az 56-os Intézet és a Politikatörténeti Intézet beszántását, amelyek sorsa mára bevégeztetett. A kulcsárné pedig végre nyugodtan hajthatja álomra fejét, sikerült eltaposnia két hatalmas munkával létrehozott és működtetett, magas színvonalú, autonóm szakmai intézményt. És holnap új harcba indulhat.

(Vásárhelyi Mária)