Kerítésen innen
Spiró György: Orbán-rendszer visszahozta a szolgabírák és a fontos elvtársak világát
A napokban jelent meg a Kossuth-díjas író új esszékötete, a Malaccal teljes éveink. Az írások 1969, 1989 és napjaink eseményeire is fölfűzhetők. A kötet szerzőjével, Spiró Györggyel a 168 óra készített interjút.
„…a leendő szellemi elit képzőhelye…”
Spiró esszékötetében többek között arról ír, hogy egyetemista korában felvették a Eötvös Kollégiumba, ahol 1965-től 1970-ig lakott. Ez volt a leendő szellemi elit képzőhelye:
„Friss volt a forradalom emléke, és a különböző származású, gondolkodású ifjak hallgatólagosan egyetértettek abban, hogy az 1956. november 4-e után megalakult kormány nem legitim. Akadtak persze, akik szerepet vállaltak a pártállamban, mert úgy gondolták, a hatalmat csak belülről lehet megreformálni. Úgy gondoltam, hogy ez részben tévút, részben önfelmentés, de azzal sem értettem egyet, amit Eörsi István gondolt, amikor kiszabadult a börtönből. Lesújtva látta, hogy a társadalom kiegyezett, és úgy értékelte: a nép elárulta a forradalmat. Szerintem egy egész népet nem lehet erkölcsileg elítélni azért, mert szeretne életben maradni. Szerencsénk volt, hogy gyerekként éltük meg a nehéz időket, és hogy a hatvanas években még léteztek azok a polgári értékek, amelyek a nyolcvanas évektől gyengülni kezdtek, majd a rendszerváltás után szinte teljesen eltűntek.”
„…visszamasírozunk a hűbériségbe…”
Beszélt arról, sok barátja volt az SZDSZ-ben, de kételkedett abban, hogy a nyugati típusú piacgazdaság megvalósítható. Hozzá a Solt Ottilia fémjelezte szociáldemokrata szárny állt közel:
„Kezdetben úgy tűnt, hogy az MDF-et is erős szociális érzékenység jellemzi. Nagy szükség lett volna egy valódi nemzeti liberális pártra, nagy kár, hogy az sem volt reális. A Horthy-rendszer szimbolikájának újraélesztését katasztrófának láttam, a rasszista hergelést tragédiának. Tömegek kerültek kilátástalan nyomorba, a másfél millió megszűnt munkahely a mai napig nincs pótolva, a közmunka a kényszermunka domesztikált változata. Ilyen mértékű társadalmi egyenlőtlenséget a Horthy-kor produkált utoljára. A koronás címer megszavazása és a lakhatás alapjogának elvétele számomra annak volt az előjele, hogy visszamasírozunk a hűbériségbe.”
„…az alamizsnák erodáló rendszere…”
Kitért arra is, a rendszerváltás után Lengyelországnak elengedték a hitelek nagy részét, a kevésbé fontos Magyarországnak nem, ez is mélyítette a válságot:
„A privatizáció során a működőképes állami vállalatokat hazai tőke híján a tőkeerős külföldiek vásárolták fel. Volt, ahol valóban fejlesztettek, gyakran azonban csak piacot vettek, és a magyar termelést felszámolták. Mindenütt ez történt a térségben, akármit is találtak ki az átmenet idejére.” /…./ „Nem az uniót kritizálom, mert egy igazi európai közösség szép lenne, ha létezne. Én az alamizsnák erodáló rendszerét bírálom, amely csak tartósítja a viszonylagos elmaradottságot.”
„….a félelem vakhitet szül…”
Megfogalmazta, Kelet-Európában a relatív közép két évszázada, amióta csak van, joggal retteg a lecsúszástól:
„Ma az alsó középosztálynak nincs tartaléka, a társadalom legalább harmada rendkívül sérülékeny. Azok rettegnek leginkább, akiknek van féltenivalójuk, hitelből vásárolt a lakásuk, vagy az autójuk, amelyet bármikor elveszíthetnek, akárcsak az állásukat – és ők a szavazók. A félelem vakhitet szül az ókortól kezdve a 20. századig és tovább. Nem véletlenül tarolnak a demagógok, a populisták, a szorongóknak fuvolázó népvezérek. A kispolgár akkor is hinni akar, ha tudja, hogy a szólamok hamisak, sőt ha a valóság rácáfol a hitre, a hit csak gyarapodik általa.”
„…a szolgabírák és a fontos elvtársak újraépülő világa…”
Szóba került, hogy Magyarországon tíz éve egy autokrata népvezérre szavaz nemcsak a rettegő közép és a politikailag lojális gazdasági holdudvar, hanem a legszegényebb településeken élő nyomorgók is.:
„A társadalmi mobilitás megszűnt, a szegényeknek nincs esélyük a feljebb vergődésre. Teljesen kiszolgáltatottak. Az önkormányzatiságot – 1956 fő célját – legyűrte a szolgabírák és a fontos elvtársak újraépülő világa. Visszahozták a pártközpontból irányított tanácsrendszert, bár a folyamat még zajlik, és helyenként jelentős az ellenállás.”
Nyertesek és vesztesek….
Tendenciákban gondolkodik, és ha a világháborúk tanulságait is sikerült elfelejteni, akkor a koronavírus-járványt is elfelejtik húsz-harminc év múlva, nem lesz döntő hatása semmire, a környezetszennyezés is folyik szépen tovább:
„Bizonyos iparágak nyerhetnek, az az ország, amelyikben először állítják elő a vakcinát, hatalmas profitra tesz majd szert, de persze azok is, akik hatástalan szereket árulnak majd méregdrágán. Nyilván lesznek olyan országok Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában, netalán a Balkánon vagy a közelében, amelyeknek az egészségügye még inkább lemarad, ebbe sok millióan halhatnak bele, pontos számokat nyilván nem lehet majd tudni.”
