Társadalomkutatóként akár örülhetnék is annak, hogy olyan közelről és élesben tapasztalhatom a Stockholm Szindróma működését, ahogyan ez ma a magyar társadalomban érzékelhető. Ám természetesen nemhogy nem örülök, hanem kétségbeejtőnek tartom. És azt is látom, hogy ez a fogvatartóval való azonosulás a társadalom egyre szélesebb rétegeire terjed ki – világított rá közösségi oldala bejegyzésében Vásárhelyi Mária szociológus arra, amit 2023 Magyarországán tapasztal.
Ez ellen a maszk sem véd meg….
„Az, hogy a kormánypárti politikusok, megmondóemberek, „elemzők”, „Brüsszelt” átkozzák az Erasmus- és a Horizont program pénzeinek befagyasztásért, nem lep meg, sőt természetesnek gondolom. Azt azonban, hogy ellenzéki politikusok, elemzők, megmondók és független közéleti szereplők is ugyanezt teszik, megdöbbentőnek és elkeserítőnek tartom. Ugyanúgy megdöbbent a Momentumos képviselők, mint a mellékvágányra került pártelnökök és az újságokban, rádióban, tévében megnyilvánuló politikai elemzők véleménye, mely szerint Brüsszelnek vissza kéne vonnia ezt a magyar diákokat és oktatókat, kutatókat sújtó döntést.
És ennek a jóindulatú magyarázata számomra a Stockholm Szindróma működése, hiszen ahelyett, hogy a magyar kormány azonnali visszalépését, a kuratóriumok és ezeken keresztül a felsőoktatási intézmények politikai megszállásának felszámolását követelnék, Brüsszelt kárhoztatják és követelik meghátrálását.
A rosszabb indulatú magyarázatom pedig az, hogy esetleg a politikai népszerűség növelése érdekében támadják ők is „Brüsszelt”, hogy ezzel a demagógiával jó pontokat szerezzenek az egyetemi polgárság körében.
Ezek az emberek egytől-egyig tudják,
hogy az Unió alapértékei közé tartozik az akadémiai szabadság és a független felsőoktatás, valamint az támogatások átlátható felhasználása. Azt is pontosan tudják, hogy
a közalapítványba gyarmatosított egyetemek ezek közül a követelmények közül egyiknek sem felelnek meg, sőt ezeknek az értékeknek a nyílt tagadását jelentik.
Ha pedig mindezt tudják,
akkor miért nem azt követelik, hogy a kormány adja vissza a felsőoktatás autonómiáját és gondoskodjon a támogatások átlátható felhasználásáról, hanem azt, hogy az EU hátráljon meg és adja fel alapértékeit?? Hiszen amit ők követelnek az egyet jelent azzal, hogy inkább legyenek politikai megszállás alatt a felsőoktatási intézmények és lopják el kormányközeli oligarchák az EU-s pénzeket, mint hogy veszélybe kerüljenek a támogatások. De akkor miért harcoltak mostanáig az ellenzéki EU-s képviselők és miért érveltek az EU értékeinek tiszteletben tartása mellett a politikusok és politikai elemzők ha mihelyt az első fájdalmas döntés megszületik, amelyet fel kellene vállalni azért, hogy az ország visszatérjen a jogállami működésre és a közpénzek felelős, átlátható elköltésének útjára, többen közülük azonnal kihátrálnak az EU döntése mögül. Sőt nyíltan követelik a döntés visszavonását.
Ha az első fájdalmas lépés után cserben hagyják saját közösségüket a helyzet fel nem ismerése vagy olcsó népszerűséghajhászás miatt, akkor mi lesz a következő, még ennél is fájdalmasabb lépések után?! Kétségbeejtő és kiábrándító!
Kapcsolódó
