Szakszervezet van eladó! – mennyit (mennyiért) adhatok?

Na akkor daráljuk le a szakszervezet nevét a rabszolga törvény elleni tiltakozás éléről. Minden megvan hozzá ami kell, csak össze kell rakni a szereplőket.

Meg kell vennie egy szakszervezeti vezetőt, ha kettő van az sem baj. Közpénzből fizetjük.

Ha már megvan az emberünk, adjunk oda neki egy olyan nyilatkozatot amelyet mi írtunk, és tanultassuk be vele. Legyen benne, hogy nem akar a melós sztrájkolni, szeretne túlórázni, az ellenzéki pártok nagyon rátelepedtek a szakszervezetekre, nem akar a tagság politizálni, meg ilyenek.

Ha már szépen tudja kívülről az egészet, akkor küldjük be egy olyan médiához, ami seggünket nyalja. Itt a szerkesztő beszéljen vele az előre megírt forgatókönyv alapján, hogy nem akarnak sztrájkolni, túlórázni akarnak, nem szeretnének politizálni.

Ha ez megvan akkor jön a második felvonás. Ugyanez a csatorna hatszor leadja a riportot a gyengébbek kedvéért, majd behívja a seggnyaló politológusainkat, az általunk etetett szakértőnek mondott véglényeket, és elemzik a szakszervezeti vezető előre betanult szövegét. Ezt is lehet gyakorolni.

Ezután jönnek a kormánypárti politikusok, és azt mondják a rabszolga törvény jó a melósnak.
Utána ezt leadja minden kormánypárti napilap ugyan abban a formában, hozzárak egy kis sorosozást, migránspárti ellenzék dumát, és máris megtörtént a csoda.

Már nem is annyira szar a rabszolga törvény annak aki a kormánypárttól tájékozódik, és nem az eszére hallgat.