Szanyi Tibor: kutyabaj, avagy a mandátum-brókerkedés

Állítólag nincs azzal semmi baj, ha egyik párt anyagilag is támogat egy másikat, sőt, tán még azzal se nagyon, ha esetleg egy-egy civil szervezet, cég, magánszemély teszi ugyanezt. Bizonyság erre az ún. ellenzéki összefogás, ahol aztán tényleg rendesen osztanak, szoroznak, matekolnak egy-egy mandátum kapcsán, nem kevés, innen-onnan ömlő pénzzel zsonglőrködve, ide értve az állami koncon való alkudozásaikat is.

Egyszóval, a mandátum-brókerkedés pénzben is kifejezhető művelet, amit hovatovább természetesnek vesz a magyar. Ritka madár viszont az, amikor ellenoldalinak gondolt pártok egyezkednek, s most éppen egy ilyen eset okozott kisebb felbolydulást.

A kettős mérce azonban nem szép dolog

Ha történetesen ellenzéki pártok könyörögnek egymásnak az összefogásuk érdekében, azt a liberális sajtó szép és nemes dolognak állítja be, amennyiben viszont ennek az egyenletnek a másik megoldásán, azaz a szétaprózáson ügyködik a kormányoldal, azt viszont disznóságként tálalja.

Pedig a két művelet valójában ugyanaz – pepitában.

Jelen esetben azt látjuk, hogy az összefogást simán lepénzezik az érintett pártok, a szétaprózás anyagi támogatása ugyanakkor botrányként hat.

Jómagam csupán egy kutyapártos és egy fideszes figura egyeztetéseinek titokban rögzített hangfelvétele egyes részleteinek leírását olvastam, szóval nem tudom, hogy több hónap sok beszélgetése alatt mi minden hangzott el kettejük között.

Az viszont az ismerhető mondatokból kristálytisztán kiderül, hogy a fideszes minden lehetséges megoldás iránt nyitott volt, sőt, nagyon akart megoldást, a kutyapártos viszont több hullámban kifejtette, hogy pénzt kér. Végül konkrétan öt millió forintot.

Most képzeljük el,

mi történne akkor, ha egy beteg mindenféle megoldásra nyitott, csak kaphassa meg az orvostól a lehető leghatékonyabb kezelést a problémájára. Amennyiben az orvos erre közli, hogy a helyes megoldás öt millió forintba kerül, az már ugye egy olyan eset, amire a TEK is ki szokott vonulni.

Nomármost mi történne, ha az orvos felvenné ezt a beszélgetést, és elrohanna a sajtóhoz, hogy íme, tessék, ennyire korruptak ezek a fránya betegek?

Szerintem joggal fognánk a hasunkat a röhögéstől, és piszkosul nem hinnénk el az orvosnak egy szavát se. Őszintén szólva, én pedig a kutyapártos figura előadásából sem hiszek el egy szót se, és nagyon sajnálom azokat, akik felülnek a magyarázatainak.

Ettől még tény, hogy Magyarországon három forrásból lehet pénzt kapni a politikai munkához

A kormány eleve bőkezűen osztogat, igaz, kénye-kedve szerint. Bizonyság erre az a sok tízmilliárd forint, amit az elmúlt másfél évtizedben a parlamenti ellenzéknek kiutalt, ideértve azokat a százmilliókat is, amiket a kormány egyszerű bizalmi elven odadobott a később felszívódó kamupártoknak.

A másik nagy forrás Soros. Se szeri, se száma a Soros-féle alapítványok által a különböző ellenzéki médiának, műhelyeknek juttatott sok-sok százmillió forint, de még a Karácsony Gergelyék által összekalapozott ötszázmillió forintnyi euró és font is alighanem a Soros-ökoszisztéma terméke. Megjegyzem, ha fideszes aktivisták ezrei rohangálnának az ország teljes területén urnákkal a kezükben egy éven át, akkor sem tudnának ötszáz milliót összegyűjteni, pláne nem euró-, illetve fontbankjegyekben. Még a világ repülőterein, luxusszállodáiban elhelyezett, szívfacsaróan karitatív célokra is leginkább pénzérméket dobnak be a donorok. A magyar ellenzék viszont akkora adu-ász, hogy a hazánkba látogató turisták ezrei kvázi kérdés nélkül tolták be a jobbára láthatatlan urnákba az ötven euró/font névértékű bankjegyeiket.

A harmadik nagy bőségszarú viszont a Rogán-művek, amelynek intézői ott vannak mindenütt és lépten nyomon. Ők nem csupán kérnek ezt-azt, majd osztogatnak némi pénzt, hanem felügyelik is a folyamatokat. Nincs az a hülye vállalkozó, aki például egy nem túl jelentős önkormányzati mandátum kapcsán milliókat tolna be az adott ügybe, mármint anélkül, hogy ezt ne igazoltatná le a Rogán-huszárokkal, hiszen jól jön az ilyesmi, ha netán a NAV látogatná meg valamelyik telephelyüket.

Jelen esetben tehát termékeny helyről kért pénzt a kutyapártos jelölt, és kapott is ígéretet

Pénz ugyan nem ütötte a markát, viszont a törvénytelenül készített hangfelvételeivel politikai tőkét gründolt magának. Amit majd nyilván a pártja vált át jóval több készpénzre, amennyiben a választási sikereik nyomán több állami pénzhez juthatnak.

Business, as usual.

Kapcsolódó