Banánköztársaság
Szanyi Tibor: sorsforduló élő egyenesben
A Bild nevű német lap a minap 50 pontba szedte az Európát (értsd: Németországot elöntő) migrációs hullámot értékelő élő helyzetképet, s nagyjából arra jutott, hogy ebből így elég. Attól tartok, Merkel asszony dédelgetett nimbusza hamarosan a porba hullik, minthogy a német társadalom sem fogja magára venni a tévedését, hanem bűnbakot fog keresni és találni.
A Bild nevű német lap a minap 50 pontba szedte az Európát (értsd: Németországot elöntő) migrációs hullámot értékelő „élő” helyzetképet, s nagyjából arra jutott, hogy ebből így elég. Attól tartok, Merkel asszony dédelgetett nimbusza hamarosan a porba hullik, minthogy a német társadalom sem fogja magára venni a tévedését, hanem bűnbakot fog keresni és találni.
Orbán Viktor látszólag dörzsölheti a kezét,
mondván mennyire igaza volt, amikor eleve ellenállt bármiféle bevándorlásnak. Ha így is lesz, azt legfeljebb ostoba kárörömként értékelhetjük, ugyanis a magyar miniszterelnök hozzáállása legalább annyit ártott Európának, mint a németek tévedései. Sőt, a fagyi visszanyalhat.
A moralitás szintjén Merkel azzal érvelt, hogy az az ország, amely kiirtott 6 millió zsidó embert (és másokat), köteles kitárni a kapuit sok millió üldözött előtt, akik éppenséggel többnyire mohamedánok.
Nem vitatom el a bűnbánásnak ezt a formáját, csak hát amióta Európai Unió van, azóta a tagországok örömei és fájdalmai bizonyos mértékig közösek is. Konkrétan egy bárhol befogadott ember az unió teljes területén bárhova mehet, s így a történet nem csak a németeket érinti. Kiváltképp akkor nem, ha ezek az emberek más országokon át jutnak Németországba, s ezáltal a mai közösségi szabályok szerint akár vissza is zsuppolhatók minimum oda, ahol először beléptek az EU területére.
Nem a levegőbe beszélek
Északi szomszédunk, Szlovákia egészen világosan Magyarországra akarja visszatoloncolni a hozzá illegálisan beérkezőket, s ez a gondolat minden további nélkül joggal megfogalmazódhat Ausztria fejében is. Ha mindezek tetejében Németország hirtelen úgy döntene, hogy szorosra veszi az európai jogértelmezést, akkor bizony visszatolná a terhek egy jó részét a keleti szomszédaira, végső fokon az EU külső határait jelentő országokra.
Lehetetlen? Nos, semmi nem lehetetlen
Egy ilyen műveletre azonban nem csak joga, de oka is lenne a németeknek, vagy másoknak.
A németek elhíresült engedékenysége konkrétan a szíriai háború menekültjeire vonatkozott, bár elviselték, hogy mások is felkapaszkodtak erre a hullámra. Nyugodtan mondhatnák, hogy a szíreken kívül mindenki mást visszaküldenek, ahová csak lehet.
Az ok – és most beszéljünk csupán Magyarországról! – abban rejlik, hogy Orbán Viktor lényegében semmit nem tett a menekülthullám csillapítása végett, sőt, kifejezetten akadályozta a helyzethez igazított európai jogszabályok meghozatalát.
Szinte hallom, hogy most sokan felhördülnek a hírhedt kerítést emlegetve
Az a rossz hírem, hogy nincs kerítés.
Demonstrációs célból épült ugyan valamennyi a magyar-szerb határon, de a vonatkozó határszakasz nagyobbik részén többnyire mindössze simán átugorható drótspirált fektettek, arról nem is beszélve, hogy ennek a nem létező kerítésnek is van két vége: az egyik a román, a másik a horvát hármas határnál, azaz simán kikerülhető. Ennél rosszabb, hogy az illegális bevándorlók ki sem kerülik, hanem az embercsempészek révén egyszerűen átlépik.
Eltérő számokat hallunk, de az osztrák és a szlovák szomszédaink egyaránt 50 ezer fölötti létszámot mondanak a hozzájuk tőlünk beérkezőket illetően.
Ez azt jelenti, hogy az idén alsó hangon 100.000 ember jutott át Orbán kerítésén, továbbá az országunk területén. S ha ez nem lenne elég, a magyar kormány eddig legalább másfél ezer, korábban lesittelt embercsempészt engedett szabadon, a zsúfolt börtönökre hivatkozva.
A személyes ízlésemnek jobban megfelelne,
ha történetesen büntetésük végén járó, jó magaviseletű, és főkent nem erőszakos bűncselekményekért elítélt magyart helyeztek volna szabadlábra, de a kormánynak nyilván megvolt az oka pont az emebcsempészek felszabadítására. Érthető magyarázat híján akár azt is gondolhatjuk, hogy ezek a “szakemberek” még gyorsabbá és simábbá tehetik a Magyarországon való illegális tranzitokat, szóval “win-win”.
Mindezeket az összefüggéseket a német, osztrák, szlovák, magyar illetékesek, továbbá a brüsszeli bürokraták nálam sokkal jobban és pontosabban ismerik. A fordulat most abban áll, hogy a németeknek elegük lett önmaguk “Willkommenskultur”-jából, s szép lassan rátérnek a felgyülemlett problémák megoldására. Ez komplex műveletnek mutatkozik.
Lesz benne további nyelés, esetleg sikeres integráció, ám ádáz bűnüldözés, szigorú kiutasítás, az induló országba való visszatoloncolás és bizony az Európán belüli szétszórás is, amiben kitüntetett szerepet kaphatnak az első “beengedők”.
Persze soha nem késő.
Orbán Viktor okosabban tenné, ha önként jelentkezne Brüsszelben, hogy innentől kezdve együttműködő lesz a migráció hatékony kezelésében, vagyis az oly annyira szükséges új jogszabályok meghozatalában.
Szerző
