Connect with us

Banánköztársaság

Képek és dallamok… egy fotókiállítás margójára

Megosztás

Baktatok a MÚOSZ székháza felé. Fotókiállítás megnyitó lesz. A teremben, a képek szép rendben a falon. A kíváncsiskodók először egymást üdvözlik, …aztán csendben leülnek.

Képek és dallamok... egy fotókiállítás margójára
Megosztás

Baktatok a MÚOSZ székháza felé. Fotókiállítás megnyitó lesz. A teremben, a képek szép rendben a falon. A kíváncsiskodók először egymást üdvözlik, …aztán csendben leülnek.

Haris László Balogh Rudolf-díjas, érdemes művész, fotóművész, az MMA tagja nyitja meg a tárlatot

A képeket nézem, s közben megüti fülem egy fél mondat a megnyitóból…

”..nem is tudom, kinek a kiállítása ez, Medgyaszay István építészé vagy Gyukics Péter fotóművészé?”

– Nem értem – kiabál bennem valaki, nem látja a fotók inspirálói valóban a híres építész épületei, de a képek másról szólnak, a fények, a tárgyak játékos dalolásáról.
Aztán a fotóművész is megszólal és talán az elvárásoknak megfelelően a tárlatvezetése a képen látható épületek története. Mikor és miből épült és mire szolgált az épület ….s talán igaza van, mert aki nem látja, annak nem elmondható, a képekben megbúvó játékos dallam. Így aztán meghallgatom a befejező mondatát Medgyaszayról:

mert rendkívüli, ahogy követte az új stílusokat, de mindenhol megmaradt a saját egyedi arculata is, a nem hivalkodó, de mégis jelen lévő magyar motívumok.

Felidézem, hogy Gyukics Péter más tárlatain is kiderült, az épületek történetét, az építészek életét, az adott épület „megszületésének” motívumait is jól ismeri

Ezek a képek nem a pillanat fotóművészetének termékei. Azt gondolom a megörökített épületek, hidak minden „porcikáját” ismeri a művész és megfontoltan választ ki egy épület részletet, mielőtt egy-egy épületrészt megörökít. Gyukics Péter a 70-es évek elejétől, illetve komolyan a 80-as évek közepétől fotózik. Elsősorban tárgyakat ..épületeket, hidakat. Számos önálló illetve csoportos kiállításon szerepeltek képei. Több szakkönyv teljessége fotóinak köszönhető . A kiállítás számos látogatója után, én is kérdezhetek Pétertől:

S emberek? őket nem fotózod?

Sose éreztem magam felhatalmazva arra, hogy valakit a tudta nélkül lefotózzak – kezdi a válaszát – ..de ha szólók hozzá… akkor már nem az, akit láttam és megörökítettem volna. – válaszolja.

….és az épületek? 

Valahol kötelezettség megörökíteni e csodás építészek műveit -…aztán megjegyzi – persze leginkább azokért a különleges részekért, amitől egyedi. – Kis hallgatás –Nekem. – fejezi be a gondolatot. Szeretném, ha más is látná az épületekben az egyedit, amikről Péter beszélt, s talán meghallja más is azt a néhány dallamot, ami engem elkápráztatott a képekben.

Nézzük meg együtt Zsadányi János tervei alapján 1914-ben épített szögletes Tiszaberceli református templomról készített képeket. A templom annyira szögletes, hogy még a bejárat is háromszögletű. Így aztán Gyukics Péter megtalálta a vidám bokor sormintát alá (lásd 5. kép) és a belső rejtett dallamot lásd 6. kép.

Végül nézzük, meg együtt hogyan lehet absztrakt képeket alkotni a valóságból, a valóságot fotózva szigorúan. A képek az Ógyallai római katolikus templomról készültek. A látvány értékeléséhez nézzenek meg egy nem Gyukics képet a templomról 7. kép , hogy jobban érthető legyen a 8. kép játékossága, amelyek szintén erről a templomról készült.

Ezeket olvasta már?

Szerző