Szanyi Tibor: a mindennapok embereinek sarcolásáról át kell állni a multik és a szupergazdagok határtalan gazdagodásának megzabolázására

Ha visszatekintünk a Fidesz elmúlt egy évtizedes gazdaságpolitikájára, akkor annak egyik leginkább szembetűnő eleme a jövedelmek fokozatos és masszív adócsökkentése, szemben a fogyasztás és kisebb részt a munka vaskos megsarcolásával. Írja heti jegyzetében Szanyi  Tibor.

Szanyi Tibor: szembe mennek

Úgy is mondhatjuk, hogy klasszikus neoliberális vonalvezetés, amely – baloldali szemszögből, és a lényegénél fogva – tokkal-vonóval a pokolba kívántatik. A neoliberális gondolkodás szerint ugyanis a gazdagok végtelen és féktelen gazdagodása úgymond magától lecsorog (trickle down) a szegényebb rétegekhez, míg a baloldaliság az állami szabályozásra bízza a jövedelmi osztozkodást. A mai magyar ellenzéki oldalon a mainstream jobboldali-konzervatív-liberális pártok által kínált alternatíva sajnos roppant kevés újdonságot hordoz. A ‘hatosfogat’ három hete tette közé program-koncepcióját (kozosalap.hu), amit a jelen hétvégén kibővített a budapesti főpolgármester (és miniszterelnök-jelölt) néhány konkrétabb javaslata.

Mindkét leirat sajnos vérgyenge.

A ‘hatosfogat’ koncepciója ugyanis 12 gazdaságpolitikai tételt állít fel, amelyek egyike sincs ellentétben azzal, amit ma a Fidesz is hirdet, s mi több, a bizony csinál is a gyakorlatban, például az innovációs terepeken. Ehhez képest a főpolgármester most előállt néhány olyan javaslattal, amelyben a modernitásnak nyoma sincs, és számomra kicsit vérlázító, hogy a ‘zöld adózás’ kifejezés használatán túl az ég világon semmit nem lehet megtudni arról, hogy t.i. ez micsoda (hiszen az ún. “szennyező termelés és fogyasztás” bármi lehet), de főleg mekkora? Mindazok, amiket említettem olyan ‘szöveggyűjtemények’, amelyek fölé bármelyik ‘mainstream’ párt bátran feltehetné a logóját. Ez így sajnos nem tekinthető politikai választéknak.

A főpolgármester azonban mégis kinyitja Pandora szelencéjét, amiből ugye kiszöknek a bajok. Ez pedig az adózás világa.

Kétségtelen, egy modern politikai megközelítés szükségképpen többkulcsos jövedelemadóban gondolkodik

A Fidesz látszólag egykulcsos adórendszert üzemeltet, valójában azonban szerteágazó adókedvezményekkel teremt ‘de facto’ többkulcsos szisztémát, amely ugyan csalfán, de szociális tartalmú. A főpolgármester ezt ugyan nem érinti, ám a havi 1 millió forint feletti kereseteket magasabb adókkal fenyegeti. Ha valami, akkor ez a bukás receptje, ugyanis az általa a Fideszével azonosnak ígért minimálbér háromszorosában húzná meg a ‘gazdagság’ alsó határát, ami kapitális tévedés. A Fidesz, a ‘hatosfogat’ és immár a főpolgármester adózáson túli nézetei azonban sajnos nem csak tartalmilag esnek egybe, hanem abban is, ami a meghirdetett politikáikból hiányzik.

Ezek egyike sem mond semmit sem a legnagyobb egyedi szennyező, a mezőgazdaság dolgairól, érintetlenül, pontosabban adózatlanul hagyják a legnagyobb jövedelempumpákat, vagyis az osztalékokat, továbbá lényegében egyetlen mondatot sem áldoznak a vidéki, kistelepüléseken élők speciális problémáira, perspektíváira.

Székely Sándor, az országgyűlési képviselőnk a nyár során kistelepülésekről kistelepülésekre vándorolva járja a magyar vidéket

Hadd említsek két jellemző példát, ami talán világosabbá teszi a mondandómat.

  • A minap leszólított egy férfi egy áruházi parkolóban. Melegen gratulált az új pártomhoz, de azért megkérdezte, hogy valójában ez (t.i. az ISZOMM) milyen párt? Mondom, baloldali. A férfi kicsit elgondolkodott, majd kibukott belőle, hogy neki végső fokon mindegy, de hozzá ne merjünk nyúlni a családi adókedvezményéhez!
  • A másik sajnos szomorú esetek tömegét jelzi. Székely Sándor, az országgyűlési képviselőnk a nyár során kistelepülésekről kistelepülésekre vándorolva járja a magyar vidéket, s gyakorlatilag valamennyi meglátogatott faluban elementáris probléma a vezetékes ivóvíz. Minden fejlesztés dacára rengeteg helyen nem csupán ihatatlan, de helyenként még mosásra sem alkalmas a csövekből jövő víz. Nyíradonyban magam is végighallgattam egy fiatal családanya és háromtucatnyi szomszédjának évtizedes kálváriáit, amelyek mind a használható vezetékes víz hiányából fakadnak.

Nincs az az adókedvezmény, vagy hasonló, ami akár csak anyagi kárpótlást jelenthetne számukra, az életminőségük egészéről nem is beszélve.

Egy szó mint száz,

a mindennapok embereinek sarcolásáról most már tényleg át kell állni a multik és a szupergazdagok határtalan gazdagodásának megzabolázására.

Előző

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük