Banánköztársaság
Szanyi Tibor: a napsugár, amit Orbán nem akar látni
Tavalyi utolsó jegyzetemben arról elmélkedtem, hogy a magyar miniszterelnök által megálmodott repülőstarttal induló idei nagyszerű esztendő leginkább a benzinárak egekbe ugrásával kezdődik, s igen nagy mérgemre sajnos igazam lett. Orbánnak persze egy Indiába tartó repülő lett a repülőstartja, ám míg távol volt, a benzinárak szakadatlanul emelkedtek, sőt, miután hazajött, még ezen a hétvégén is araszolnak “csak felfelé!”, ahogy Márki-Zay mondaná. A kormányfő fel is csattant, hogy “ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt, talán vérlázító is”.
Minden bizonnyal igaza van, bár a folyamatos emelkedés oka leginkább a csodaminiszterei ostobaságaiban, valamint a lendületesen romló forintban, továbbá a kormányai által az egekben tartott adókban keresendők. Így együttesen ez azt jelenti, hogy ha 1 forinttal drágul a nyersolaj, akkor a kutakon 3-mal a benzin.
Nem tudom, a miniszterelnök vajon mit szeretne kihozni ebből a műfelháborodásából,
de gyanítom, hogy az orosz olajat siratja. Azt, amelyik nekünk, honpolgároknak egy vakkantásnyival sem volt soha olcsóbb, mint a többi, legfeljebb viszonylag, mivel a pár fillérrel alacsonyabb nominális árához magasabb feldolgozási árak társultak, de energiaegységre vetítve ez mind egykutya volt és most is az. Inkább az orosz forrás számíthatott, mert ő és kedvenc haverjai minden liter orosz nyersolajon, köbméter gázon, vagy kilowattóra áramom bőséggel szedték és szedik a sápjukat, amiért csak Putyin hátsóját kell kényeztetniük.
Úgy tűnik, hogy Orbán most nagyon örül Trumpnak, de annak már kevésbé, hogy az orosz helyett most inkább amerikai olaj csordogál a vonatkozó vezetékekben. Számára Trump megválasztása biztos nagyon fontos, de annyira nem, hogy örüljön az új beszerzési forrásnak. Legalábbis eddig már sok minden elhangzott a szájából, de ez még nem. Jövendölése szerint viszont hétfőtől új nap kel fel a Föld nyugati zónájában, ami nem csupán erős képzavar, de nem is igaz. A nap továbbra is Keleten fog felkelni, ráadásul pont ugyanaz, legfeljebb mi itt Nyugaton, vagy kvázi-Nyugaton másként fogunk rá tekinteni. Pontosabban nem is rá, hanem Trumpra, aki Orbán fejében ‘maga’ a napsugár. MAGA – khm…
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Meglehet, most válik majd igazán igazzá, hogy “a börtön ablakába soha nem süt be a Nap”
No, attól nem tartok, hogy Orbán hamarosan börtönbe kerülne, bár azért ne is zárjuk ki!
A hógolyó ugyanis elindult Washingtonból, s “ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál meg?”
Most ugyanis azt jövendölöm, hogy a Trump-i napsugár nem fog rámosolyogni az előbb-utóbb börtönbe készülő Rogán Antalra. Igaz, Orbán meglátása szerint
Tónink “pozícióját soha nem látott mértékben erősítette meg, hogy szankciós listára tették.”
Hát, valószínűleg nem ez volt az amerikai szándék, de ha netán mégis gyengíteni szeretnék Rogán Antal helyzetét, akkor – gondolom – majd leveszik erről az erősítő listáról. Nem a vicc kedvéért hadd írjam még ide, hogy nagyon kemény következményekkel járhat az ezen a listán való szereplés.
Elvileg ugyanis bárki amerikai retorziók alá kerülhet, aki a megnevezett Rogán Antallal üzleti kapcsolatba lép. Szélsőséges esetben akár a BKV is, ha Tóni buszra szállna, de talán még az ügyvédje is, akit azért fizetne, hogy eljárjon a listáról lekerülés érdekében. De az, aki tovább foglalkoztatja, mint például Orbán, az egészen bizonyosan számolhat ezzel a széllel.
Orbánnak persze nem ez lesz a legfőbb baja,
hiszen jóbarátja, az új elnök aligha fogja arra buzdítani az amerikai hatóságokat, hogy zárolják a magyar miniszterelnökhöz köthető amerikai bankszámlákat. Minek is, hiszen a magyar kormányfő hazai problémái jóval nagyobbak lesznek. Például az, ha a Rogánnal nagyon is üzleti kapcsolatba hozható magyar hadügyminiszterre, vagy az energiaügyi miniszterre gondolunk, ezeken felül pedig még sok mindenki másra, akik a korrupcióban fogant pénzeket beszedik, kezelik, s részben továbbítják.
Igen, ha az USA gondol egyet, több száz magyar NER-lovag amerikai betétei és műveletei kerülhetnek zár alá, s ezért szólt jó előre az amerikai nagykövet, hogy mindenki alaposan gondolja át a Rogánnal való kapcsolatait!
Bátor miniszterelnökünk azonban most nem siet Nyugatra a felkelő ún. ‘más’ napot megtekinteni. Egészen elképesztő az a sok marhaság, ami az amerikai elnöki beiktatási ünnepségről való távolmaradását övezi, élükön a hivatalos magyarázattal, hogy. t.i. valahol valami ‘pimf’ előadást szeretne tartani a nemcsak lejárt, de meglehetősen kudarcos EU-elnökségi fél évéről. Azóta már azt is tudjuk, hogy senki nem kapott hivatalos meghívást, kivéve azok, akik mégis, továbbá akik pedig nem hivatalosat kaptak, azok nem mennek oda mind tülekedni. Orbán Viktor tehát éppúgy távol marad Washingtonból, mint Hszi Csin-Ping kínai fődiktátor, illetve nem fog ott szégyenszemre toporogni, mint Meloni olasz kormányfő.
Úgy emlékszem,
amikor az amerikai választások eredményei véglegessé váltak, tehát már 2024 november 10-én világos volt, hogy a beiktatás január 20-án lesz esedékes. Bő két hónap talán még Orbán Viktornak is elégséges idő lehetett volna arra, hogy a naptárába belepréselje valahogyan a legfőbb barátjához való kiruccanást, úgyhogy aligha beszélhetünk programütközésről. Kétségtelen, nem jó dolog tolongani, mert a véges számú napsugarakat mások netán eltakarhatják, de nem is praktikus azokban az esetekben, amikor igen valószínű, hogy üres kézzel térünk haza.
Márpedig Orbán esetében most senki nem arra kíváncsi, hogy miként fog kezet Donald Trump-pal, hanem arra, vajon képes-e a kedvenc és “megerősödött” Tóniját (a vele közös bűntársaik örömére) leimádkozni az amerikai büntetőlistáról, éspedig marha gyorsan?
Azt vélem, hogy Rogán Antal még jó pár évig rajta marad ezen a listán. Nagyjából élete végéig. Vélekedésem oka egyszerű matematika.
Donald Trumpnak ugyanis soha semmi szüksége nem volt Magyarországra, csupán jól jött neki Orbán Viktor feltétel nélküli rajongása. Ez a gesztus egy-két viszontrajongó nyilatkozattal simán ‘kifizethető’, s egy igazi üzletember nem is nagyon adna többet az ilyesmiért.
Ha Orbán tényleg le akarná vetetni Rogánt a listáról, az elképesztően sokba kerülne, s nem biztos, hogy Orbánnak van ennyi “pénze”. Ellentétel lehetne mondjuk a Putyinnal, vagy Hszi-vel való szembefordulás, avagy egy jól irányzott ‘áruló’ szavazat Grönland esetében.
Trump ennél olcsóbban aligha adná a Rogán-adut, már csak azért sem, mert ingyen (értsd: barátságból?) senki nem szokott adukat eldurrantgatni.
Azt se felejtsük el,
hogy a leköszönő Biden elnök a tőle elvárható magatartástól eltérően igen kemény intézkedéseket foganatosított az elmúlt (hó)napokban, márpedig épeszű elnök ilyet csak akkor tesz, ha a háttérben erről megállapodik az új elnökkel. Csodák csodájára Trump jelezte is, hogy mi az a kevés, amivel nem ért egyet (alig akadt ilyen), ám minden mást, köztük a Rogán-ügyet, szó nélkül jóváhagyott.
Ha pedig Orbán valóban olyan jó viszonyban van Trumpékkal, akkor akár előre is tudhatott Tóni belistázásáról, ami elég indok lehetett egy rendkívüli Indiába pucolásra, avagy most egy kéztördelős távolmaradásra Amerikából.
Keménykedő szavai inkább a befolyásos Rogán-i bűntársak és közös haverjaik csillapítására alkalmasak, mivel normális ember agya nem vesz be ennyi marhaságot. Ettől persze még eljön az igazság pillanata, amikor Orbán sorsa Trump ujjacskáin fog libegni. Na, az lesz majd az igazi szuverenitás, ha már a vonatkozó hivatal elnökén előre bosszút akarnak állni!
Szerző
