Banánköztársaság
Szanyi Tibor: a választás – egy szubjektíven objektív jegyzet
Egy tragikus közlekedési baleset következtében október 11-én időközi országgyűlési választás lesz a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 6. számú választókerületben. Sokan tiszaújvárosi, mások szerencsi körzetnek említik, de mondhatnánk szikszóit, vagy tokajit és még sok minden mást is.
Picit irigylem a briteket,
ott ugyanis minden választókörzetnek többnyire vadregényesnek tűnő, saját neve van. Az is igaz, hogy ezek a szigetországi körzetek egyben önkormányzati egységek, tehát az idők során kialakulhatott megannyi sorsközösség, amelyek révén nyugodtan beszélhetünk homogén helyi sajátosságokról.
A borsodi 6-osban is vannak sajátosságok,
ám ezek inkább a különbségekben öltenek testet. Dúsgazdag és nyomorgó települések váltakoznak, ami egyben kijelöli a politikai érdekeltségi pályákat. A “nap végén” persze minden területi választásnak van valamilyen összegzett eredménye, s ilyenkor a térség, illetve az ország többi része beskatulyázza az adott vidéket kormánypártinak, vagy ellenzékinek.
Most fura verseny bontakozik ki
A kormányoldalon egy dinasztikus lendülettel az elhunyt képviselő lánya indul, az eddigi jobboldali keresztény kurzus folytatását ígérve. Ellenzéki oldalon ugyancsak egy jobboldali, sőt, inkább szélsőjobboldali keresztény figura szerezte meg a nagyobbacska kispártok támogatását, azaz a magát baloldalinak, liberálisnak, zöldnek mondó országgyűlési erők levonultak a pályáról, s átadták a stafétát egy homofóbnak.
Szóval, jobboldali keresztény háziverseny látszatával szembesülünk, olyannyira, hogy a zsidózás, a cigányozás is terítéken van, ráadásul főként az ellenzék eddig kirekesztés-ellenesnek hitt oldalán.
2018-ban a kormány-ellenzék arány itt 50:50-re sikeredett,
s most az a kérdés, vajon merre billen el? Nem sok politológiai ismeret kell annak belátásához, hogy az ellenzéki főjelölt a náci szövegeivel, illetve zavaros gazdasági múltjával sokat rontott a saját oldalának az esélyein, miközben a kormányoldalon erősen mutatkozik a kegyeleti hatás. Kétségtelen azonban, a többségnek egyre jobban elege van a hagyományos pártok belterjes világából, de ez az ellenszenv leginkább a nem-szavazásban fog kicsúcsosodni. Mindenki vélekedik valahogy a választás kimeneteléről, azonban valahol a politikai elit szégyene, hogy a mostani érdeklődés az érintettek jó ha egyharmadát ígérkezik megmozgatni. Magyarán mondva, a lakosság kétharmadát nem érdekli ez az egész.
Nem véletlen,
hogy a kormányzati és az ellenzéki média is görcsösen igyekszik elhallgatni a választás további három jelöltjének a nevét, sőt, konkrétabban szólva, a létét is. Pedig 2018-ban még 19-en voltak versenyben az itteni mandátumért, immár pedig csak öten, köztük két független.
A várhatóan alacsony részvétel folytán
a két független, tehát a helyi vállalkozó Tóth Ádám és Váradi Gábor megyei cigány önkormányzati vezető egyaránt képesek komoly meglepetést okozni. Kettejük közül Tóth Ádám az, aki egyben politikai alternatívát is kínál a jobboldali-keresztény jelentkezőkhöz képest, hiszen a hét támogató szervezete közül hat vállaltan baloldali.
És akkor két héttel a választás napja előtt megszólal a kormányoldal mögül néhány blogger, akik Tóth Ádám támogatóinak egyikét, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalmat hívják tetemre, kérdezvén, hogy ha ennek a pártnak egy cigány hölgy az egyik alelnöke, akkor miért nem a cigány jelöltet támogatja.
Minthogy az említett pártnak én vagyok a másik alelnöke,
ezért közelebbi információval is szolgálhatok. Nos, Kállai Szilvia nem azért lett az IgenSzolidaritás alelnöke, mert büszke cigány politikus, hanem azért, mert a tehetségei okán őt akartuk megválasztani erre a posztra. Sőt, a pártunk elnöke, Huszti Andrea sem azért lett a vezetőnk, mert nő, hanem azért mert az ő tehetségei folytán őt akartuk megválasztani. Szóval van két vezető hölgy, egyikük cigány, de a pártunkban mi pokolian nem azt várjuk tőlük, hogy a nőpolitika, vagy a cigány ügyek bajnokaiként szerepeljenek, hanem hogy eredményeket érjünk el a szociális, a morális és a környezeti válság felszámolásában, s Tóth Ádám se azért lett a jelöltünk, mert férfi, hanem azért, mert ugyanazokért a célokért küzdünk.
Szóval, amíg a kormány és őfelsége ellenzéke elvan a folyamatos zsidózás, cigányozás bűvkörében,
addig mi pont arra törekszünk, amire az említett kettő nem, azaz hogy az emberek jussanak hozzá az őket megillető jövedelmeikhez.
Az ellenfelünk tehát éppúgy a kormányzati, mint az ellenzéki hazudozás, amelyek közös kártételei a jelenlegi szociális válságban mutatkoznak meg.
Szerző
