Szanyi Tibor: ahová a pénz megy, ott zajlik a politika

Mindig elbűvölt, ahogy a legnagyobb boxmeccseken, vagy akár más profi mérkőzéseken eleve felosztják, hogy a sokmillió dolláros bevételből ki és miként részesedik – az eredménytől függetlenül. Nyilván ezen esetekben is van valamekkora mozgó hányad, de a pénz java része magáért a fellépésért jár, kvázi előre.

Valami ilyesmit látok megtörténni a hazai pártpolitikában

A Fidesz, közelebbről a NER pénzén létrehozták a Tiszát, amely pillanatok alatt kinyírta az eddig ellenzéknek mondott pártokat, s a mai felállás szerint a 2026-os választásokon csak e két tábor lesz képes egyéni mandátumot szerezni, a többi párt pedig vagy bejut az Országgyűlésbe az esetleges pártlisták révén, vagy nem. Többnyire nem, de ne szaladjunk ennyire előre!

A politikai boszorkánykonyhákba hellyel-közzel belelátó közszereplőként teljes bizonyossággal állítom, hogy Magyarországon a pártfinanszírozás döntő hányada (durván olyan 99 százaléka) koromfekete üzelmek mentén zajlik, továbbá az is biztos, hogy egy rendesebb ügyvitel pokoli kiadásokkal jár.

Ha például a Fidesz és a Tisza mostani “országjárását” vizsgáljuk a napi szinten és helyszínenként értve egy átlagos rendezvény úgy 5-10 millió forintba fájhat a szervezőknek.

Egy országjárás tehát százmilliós nagyságrendű költségekkel jár a napi, ugyancsak költséges ügyvitelen túl.

Hogy honnan volt a Tiszának az eddig láthatóan elköltött 3-4 milliárd forintja, az nyilván nincs a kirakatban, de az olvasókat kicsit beavatva elmondom, hogy a Fidesz aktív ámenje nélkül ma Magyarországon semmilyen érdemi pártfinanszírozás nem lehetséges.

A Mi hazánk hiába állítja, hogy az ő támogatóik kis- és középvállalkozók,

ugyanis amennyiben ezek fél millió forintnál többet adnának, azt a Magyar Közlönyben meg kell jeleníteni, ugyanakkor ilyeneket nem nagyon láttunk. Nyilván nem, mert bármelyik, a politika ellenzéki térfele iránt elkötelezett pénzembert a hideg ráz ki, ha arra gondol, hogy kiléte kiderül, mert akkor úgy, ahogy van, zárhatja be a vállalkozásait, de még az addig felhalmozott vagyona is rámegy a Fidesz bosszújára.

Ennél fogva csak olyan adakozás lehetséges, amire a Fidesz valamiért (például kellő részesedésért) rábólint. Ha valaki élő referenciát kérne tőlem erre a mechanizmusra, akkor annak Simicska Lajos izgalmas sorsát ajánlanám becses figyelmébe.

Ha egyszerre igaz az, hogy Vogel Evelin segített a Tisza működéséhez a pénzt felhajtani (amiből aztán kérte is a részét), továbbá a NER egyik vállalkozójának kegyelméből lakik Budapest elegáns részén, és még Magyar Péter is úgy tudja, hogy a volt nőit a NER tartja el, akkor senkinek semmi kétsége ne legyen, hogy a Tisza a Fidesz által ellenőrzött fekete kasszából dolgozik.

Itt kanyarodnék vissza a profi box világához

Minthogy a nagy pénz már ott is a meccs előtt befolyik, sőt, tán ki is fizetik a versenyzőknek az előre megállapodott arányokban, és lám, mégis ütik egymást, mint a répát. Teljes valóságban lejátszák a meccset, bár az utólagos elemzők mindig találnak kihagyott ziccereket, amik kapcsán bundákról is értekeznek, de a lényeg, hogy győztes és vesztes egyaránt bucira keresi magát. Ugyanez zajlik a magyar politikában. A

Fidesz kiötlötte, hogy megteremti saját ellenzékét, mert az eddigi nem nagyon inspirálta semmire, viszont egy bármennyire is barátságos, de a valóságban keményen lejátszandó házi meccs az alsóbb szinteken igencsak bemozgatja a “bocsokat”.

Nem állítom, hogy minden egy részletesen kidolgozott forgatóköny szerint halad, de azt igen, hogy amint a sportban is, azt ugyan nem tudjuk, hogy ki, mikor és merre fogja rúgni a lasztit, vagy a másik csapat játékosát, a lényegi stratégiák mégis élnek és érvényesülnek.

A Fidesz mesterterve bizonyosan nem Magyar Péter volt, de jól ragadta meg a kínálkozó alkalmakat és ziccereket, az biztos. És kellő időben szervezte meg az egészet, amelyben Vogel Evelin akarva-akaratlan az egyik összekötő kapocs volt, s tán még ma is az.

A találkozók, telefonbeszélgetések kölcsönös és kiterjedt lehallgatása a Fidesznél bevett gyakorlat. A NER-lovagok ezzel a módszerrel tartanak egymás közt rendet, mondhatnánk a kölcsönös elrettentés eszközével élnek.

A Fidesz-Tisza meccsnek azonban van pár jellegzetessége, hogy t.i. a kiszivárogtatott felvételeken sok mindenről volt, van szó, de egy valamiről mély a hallgatás, hogy vajon honnan van a Tiszának lényegében tetszőleges mennyiségű pénze?

Amíg ezt a roppant egyszerű kérdést a mély homály, pontosabban sötétség övezi, addig nyugodtan fogadja el mindenki, hogy nem konteót boncolgatok, hanem a valóságot.

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Szanyi Tibor: két banán kezet fog