Banánköztársaság
Szanyi Tibor: büszkeség, avagy Pride-ügyben (is) mondom a magamét….
Sorsdöntő napnak ígérkezik június 28-a, amikor Budapesten felvonul a Pride színe-java, velük szemben pedig megmutathatja a kormány a maga erejét. Igen nagy valószínűséggel valamelyik fél megnyeri a csatát, s most azt gondolom, az bizony nem a kormány lesz. Természetesen az utcán győzhetnek a gumibotok, meg utána is lehet akár ezreket vegzálni, csak hát magát ezt a háborút aligha képes a hatalom megnyerni.
Érdekes összevetésként mondom, hogy Oroszország eddig minden ellene való támadást visszavert, de soha nem tudott általa indított háborúkat megnyerni. Ennek nyilván megvan a maga lélektani oka is, de a témánk szempontjából annak van jelentősége, hogy a Pride-hívők elleni támadás meglehetősen oktalan, pontosabban olyan oka van, ami ezúttal nem találkozik a társadalmi többség akaratával.
Mondom is a magamét….
Arra a kérdésre, vajon részt vennék-e a Pride-on való felvonuláson, egészen biztosan nemleges választ adnék, minthogy ezt már sok-sok éven át visszautasítottam. Egyszerűen nem tetszik, és kész! Ám az is igaz, hogy jó pár olyan felvonulás van, ami ugyanígy nem tetszik, konkrétan – mondjuk! – a Békemenet, és azon se vennék részt. Részt vettem viszont kismillió egyéb felvonuláson, tüntetésen, demonstráción stb, és kicsit sem izgatott, hogy az éppen kinek nem tetszett.
Márpedig, ha eddig lehetett Pride-felvonulásokat szervezni, akkor azok betiltása, vagy ellehetetlenítése bizony nem “csupán” alapvető, hanem szerzett jogokat is sért, ami az álmoskönyv szerint is vérlázító. Jól tudja ezt több tucat EP-képviselő, és még rengeteg egyéb európai közéleti szereplő, akik arra készülnek, hogy ha kell, akkor ideutazva megmérkőzzenek a magyar hatóságok helyszíni és/vagy utólagos ellenlépéseivel!
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Ez az a pont, ahol borítékolható Orbánék veresége
Ezen a kontinensen ugyanis semmilyen retorzió nem lesz elfogadható, pláne nem rokonszenves, függetlenül attól, hogy a Fidesz meglévő hazai törzsközönsége mit gondol, vagy mond! Kiváltképp, hogy
akármi történik, annak várhatóan irgalmatlanul széles, mondhatni globális nyilvánossága lesz.
Nem véletlen, hogy a Fidesz már most eltereli, de legalább is megosztja a közfigyelmet egy sor ordas hazudozással, úgymint a volt vezérkari főnök elleni hecckampánnyal, avagy az ukránok porba gyalázásával, illetve a csuda tudja, hogy addig még mi mindennel. Baloldali emberként mindig is ellene voltam a harcos kisebbségek harsány érdekérvényesítésének, legyen szó környezetvédőkről, vagy most éppen LMBTQ-aktivistákról! Fontosabbnak gondolom ugyanis a családok méltó megélhetését, de főként a gyermeki perspektívák kérdését, sőt, akár a nemzetünk egyharmadának életét blokkoló devizahitelesek ügyét. Ezek viszont alig-alig kapnak nyilvánosságot, pedig értékrendileg nálam sokkal előrébb vannak. Most azt látom, hogy a Pride-hívők egyelőre roppant elszántak, s nem nagyon bátortalanodnak el sem a verés, sem a pénzbüntetés felvillantásától. Ha kapnak, márpedig bőséggel kapnak külső megerősítéseket, akkor végképp nem fognak behajolni a rezsim törvénytelen törvényeinek.
Úgyhogy azt mondom, hajrá Pride, ám azt is elvárom, hogy az LMBTQ-aktivisták majd legyenek ott, amikor magasabb bérekért, a méltó gyermekkorokért, vagy akár a pénzügyi igazságtalanságok ellen lépünk fel. Miattam jöhetnek akár a legszínesebb, legfrivolabb jelmezekben is, csak hogy jobban lássuk őket!
Szerző
