Connect with us

Banánköztársaság

Szanyi Tibor: elvagyunk, mint a befőtt – Az álmoskönyv szerint nem szerencsés a szavazópolgárok egyikét sem lehülyézni

Published

on

Szanyi Tibor: Mindenhalottak
Megosztás

A demokrácia semmivel nem jelent többet, mint hogy a dolgok egy része demokratikus eszközökkel dől el. Például szavazással. Ha van szavazólap, szavazóurna és szavazópolgár, akkor gyakorlatilag rendben is vagyunk. Ebből a szempontból Magyarország egy délceg demokrácia. Sokféle szavazás mentén alakul az életünk, sőt, még arról is volt sajátságos szavazás, hogy miről nem szavazhatunk.

Naugye!

Ehhez képest igen sokan méltatlankodnak demokráciánk állapotán. Valószínűleg azért, mert nem tetszik nekik, hogy másoknak az akarata érvényesül az övékével szemben. Például Brüsszelben immár elég sok szavazás volt arról, hogy Európának nem tetszik a magyar rendszer, idehaza pedig arról, hogy fúj!, Brüsszel!

Na, most akkor mi az igazság?

Az igazság alighanem az, hogy az emberek legtöbb esetben úgy szavaznak, tehát döntenek bizonyos ügyekben, hogy kevés átlátásuk van a következményekről. Idestova 8 éve a britek 52 százaléka vélekedett úgy, hogy országuknak tágasabb az EU-n kívül. Bár jól kitapinthatóan megbánták ezt a döntést, mégis méltósággal viselik az azóta történteket. Most viszont éppen ott is újabb választási hangulat van, és mindent szóba hoznak, kivéve az alapvető ostobaságukat. Tulajdonképpen egy nemzet szégyenkezik a maga módján.

Nagyjából hasonló helyzetbe siet Magyarország, már amennyiben az izgalmas ismeretlenre szavaz a dögunalmas ismertekhez képest

Az álmoskönyv szerint nem szerencsés a választópolgárok egyikét sem lehülyézni, ehhez képest jómagam mégis veszem a bátorságot, hogy nemes egyszerűséggel idiótának tartsam mindazokat, akik mostanság istent látnak egy kóklerben, aki mögött annyi pénz áll, mintha esőként hullana az égből, ám össze-vissza karattyol annak eredetét illetően. Tapasztalt politikusként mondom, hogy most valaki éppen hatalmat vásárol. Amúgy pedig nem izgat az idióták esetleges felháborodása, lévén a baloldali politikának sohasem az émelygős jópofizás volt a lényege, hanem a kendőzetlen meggyőzés. Ez utóbbira most annál is inkább szükség lenne, mivel

a közvetlen környezetünk dolgai helyett inkább az európai választások foglalkoztatják a hazai közvéleményt úgy, hogy egyetlen európai kérdésről sincs szó, csupán az aktuális indulatok feszülnek egymásnak.

Például egy hangot sem hallani arról,

hogy az EU egy évtizedes távlatban beszüntetni készül a gázszolgáltatást és a fosszilis üzemanyagokkal működő járműveket, vagy hogy még ennél is rövidebb időn belül jó néhány tagországgal és több tízmillió emberrel kíván bővülni, ráadásul demokratikus döntéshozatal alapján. Arról sincs szó, vajon Magyarország mennyiben kíván az EU-ba tömörült országok társa lenni, például elfogadjuk-e a demokratikusan kialakított házirendet, amit egyébként 20 évvel ezelőtt szent ígérettel vállaltunk? Arról pedig végképp nem beszélünk, hogy mire is akarjuk használni a tagsági viszonyunkat, pedig eddig csak arra jutottunk a nagy tétlenkedésünkben, hogy szinte minden mutató szerint mi vagyunk az osztály leghülyébb diákja.

Elfoglaljuk Brüsszelt! Ez kábé annyit tesz, mint a lopáson kapott vásárló üvöltözése a szupermarket parkolójában. Éljen az Európai Egyesült Államok! Ez nagyjából olyasmi, mint néhány begőzölt nyugdíjas kávéházi csevegése.

????, jobb esetben blablablabla. Ez pedig a frissen berobbanni látszó politikus nézetrendszere, akár Európáról, akár bármiről.

Udvariasan azt kell mondjam, hogy hajrá Magyarország. A pesties valóság pedig az, hogy hajrá Kovács Néni!

Kapcsolódó

Szerző