Szanyi Tibor: matekból 1-es

Nemrég egy magyartanár merő rutinból kijavította a hatóságok részéről neki küldött fenyegető levelet, úgy tartalmilag, mint helyesírásilag. A hemzsegő piros bejegyzések jól jelképezik a közoktatásunk mai állapotát. Reméljük, a sztrájkolók között akad elég alkalmas matektanár is, akik ki tudják számolni a kormány legutóbbi felvetésének valós értékét.

No, nem tárgyalási ajánlatról, hanem egyelőre csak az éterbe bemondott számokról van szó,

amelyek szerint jövőre 20 százalékkal, majd két éven át ennél is nagyobb léptékben emelnék a tanári béreket. A távolabbi jövőt illetően most ne tépelődjünk, inkább nézzük a közelit! A tanárok sztrájkmozgalma tavaly október 5-én kezdődött, ami egy évnyi fészkelődés után napra pontosan idén október 5-én indult útjára. Az őszi rákészülés időigénye, aztán a tavaszi választások kapcsán felhozható politikai aggályok, majd a nyári szünetet követően mostanra már sikeresen bontakozik ki ez a sztrájk, némi polgári engedetlenséggel fűszerezve.

A tanárok azonban nem sztrájkolhatnak úgy, ahogy a nagykönyvből ismerjük az érdekérvényesítésnek ezt a formáját, hiszen gyakorlatilag akként szüntethetik be a munkát, hogy közben azt mégis elvégzik.

Viccesnek hathat, de sajnos így van, s nem csupán Magyarországon, hanem sok más országban is. Elvileg tehát elismerten alapvető fontosságú területről beszélünk, ahol egy nap, de akár csak egy óra kihagyása is komoly társadalmi veszteségnek van beállítva.

Az más kérdés, hogy a tanári sztrájktilalmakat jobb helyeken tisztességes fizetésekkel kompenzálják.

Nálunk viszont nem, így óhatatlanul felmerül a polgári engedetlenség eszköze,

ami lényegében végső elkeseredésre utal, t.i. az érintettek ilyenkor nyíltan a törvényekkel szállnak szembe. A polgári engedetlenség tehát nem jogi kategória, mondják egyes kormánypárti politikusok, kissé megfeledkezve a Fidesz eredettörténetének kordonbontó fejezetéről, ami az akkori megfogalmazásuk szerint is bizony polgári engedetlenségi akció volt. Márpedig a tanárok végső elkeseredését ordítóan alátámasztja, hogy a tavaly októberi helyzetükhöz képest bő 20 százalékos volt az éves infláció, amit ha a jövő tavaszra is kivetítünk, akkor az sajnos 30 százalék is meglesz. Az esetleges, legközelebbi, mondjuk jövő tavaszi 20 százalékos emelés tehát már most láthatóan 10 százalékos reáljövedelmi csökkenést jelentene a tanároknak, vagyis a kormány elképzelései szerint a tanári fizetéseknek nemhogy nőnie, de egyenesen zsugorodnia kell.

Cinikusan szólva a 2021-es bérkövetelésre adott 2023-as kormányzati válasz inkább megtizedelésnek nevezhető. (A magyar nyelv egyik pontosan ide illő jövevényszavával élve megdézsmálásnak.)

A tanárok azonban nem csupán béremelésért, hanem a közoktatás megannyi sebének gyógyításáért is harcolnak

A bérüket illetően még csak kapzsinak sem nevezhetők, hiszen mindössze a diplomás minimálbér 80 százalékáig akarnak eljutni. Ez a cél már önmagában arcpirító, hiszen még a római időkben is minden jóval ellátták az egyébként görög rabszolgaként használt oktatókat. Ha a tanárok belemennének a kormány által meglebegtetett gyalázatos alkuba, alighanem óriási hibát követnének el. Szerencsére néhányan, így például Totyik Tamás szakszervezeti vezető, a szitán átlátva azonnal riadót fújtak, hogy ködös kormányzati ígéretekkel és egy-két bugyuta Noár koncerttel még semmi nem lesz megoldva. A sztrájkmozgalomnak tehát folytatódnia kell, sőt, egyre több támogatás szükséges a társadalom részéről. Szolidaritási sztrájkokra, lassító sztrájkokra, demonstrációkra és hasonlókra. Ha a közoktatás robotosai behódolnának, akkor nem csak ők kaphatnának matekból egyest, hanem a tömeges meghunyászkodás az eddigi kormányzati elvárásból tanárok által megerősített normává válhatna.

FRISS