Banánköztársaság
Szanyi Tibor: világvége elnapolva
Tavaly nyár közepén oda-vissza ment a rémisztgetés, hogy Európa lágyékon rúgta/szúrta/lőtte magát az Oroszországgal szembeni szankciókkal, és majd jön a tél, amikor jégbe fagyunk, mindmeghaltunk, jaj nekünk, egyszóval itt a világvége.
Tavaly nyár közepén oda-vissza ment a rémisztgetés, hogy Európa lágyékon rúgta/szúrta/lőtte magát az Oroszországgal szembeni szankciókkal, és majd jön a tél, amikor jégbe fagyunk, mindmeghaltunk, jaj nekünk, egyszóval itt a világvége.
A prímet persze a politikusok vitték, mármint azokon túl, akik az eredendő döntéseket meghozták
Talán Medvegyev orosz főmegmondó volt a legharsányabb, aki augusztusban a megawattóránkénti 340 eurós árakat látva harsányan röhögött az EU-n, mondván, hogy hamarosan jön az 1.000, sőt 2.000 eurós ár, amibe a Nyugat majd vagy belerokkan, vagy megfagy. Hihihi – tette hozzá.
Minthogy Orbánnak minden szentírás, ami Moszkvából jön,
gyorsan kiküldte hát külügyminiszterét orosz partneréhez, hogy azonnal vásároljon egy csinosabb mennyiséget az augusztusi aranyáron. Ez be is következett a magyar fogyasztók kárára, akik egy ideig még nyögni fogják ezt a terhet, hiába zuhannak
a jelenlegi tőzsdei jegyzések, amelyek a már említett 340 euró/mWh szinthez képest most éppen 60 körül tanyáznak.
Ezúttal kikerülném az “árak” körüli eszmefuttatásokat, mert a gáznak nincs valós európai piaca. A magyar kormányon és néhány spekulánson kívül ugyanis senki nem vásárol érdemi mennyiségeket az egyébként elhanyagolható súlyú tőzsdék árai szerint, minthogy ezek jegyzései egy kisebb provokatív vásárlással is az egekbe küldhetők.
A tényleges ügyletek a kormányok hosszú távú megállapodásaival megtámasztva zajlanak, vagyis a tőzsde lényegében egy olyan lázmérő, ami jóllehet csak “Pistike” hőmérsékletét méri, ám a humbug-lovagok, például a MOL, az egész “suli” lázaként láttatják, és persze szedik ennek minden csalárd hasznát.
Sajnos a hisztériának mindig nagyobb huzatja van, mint a valós tényeknek
A hírgyárak a tavalyi esztendő során szinte egybehangzóan azt hirdették, hogy az EU-ban iszonyatos gázhiány és egekbe szökő gázárak lesznek, minthogy logisztikai képtelenség pár éven belül megoldani az orosz gáz pótlását. Talán majd 2028-ban stb…. Nos, ehhez képest még egyes vészmadárkodó meteorológusok ijesztgetései sem jöttek be, és a tél első fele már bombabiztosan enyhe volt, továbbá komoly takarékossági manőverek zajlottak, s az európai gázfogyasztás 25 százalékkal csökkent. Ez konkrétan pont annyi, amennyi az orosz gázimport volt.
Úgy is mondhatnánk, hogy ha senki nem csinált volna semmi mást, egy kis odafigyeléssel és spórolással – a jelen szezonra – ki is lett váltva az orosz gáz.
Ám ennél jóval több történt
Például a 2025-re átadni tervezett németországi cseppfolyós-gáz terminált már tavaly decemberben beüzemelték, s fogadja is a Katarból, az USA-ból érkező és kisebb részt a kínaiak által vásárolt, de mégis az EU-ba továbbított orosz folyékony gázt. Ezek a többletek azonban főként a gáztárolók csurig töltését szolgálják, aminek inkább a jövő tél szempontjából lehet jelentősége, amikorra ráadásul a Ciprus melletti nagy gázmezőket is már rendesen beindulnak.
A csendes eredményeket úgy foglalhatnánk össze, hogy ‘reziliancia’.
Ez a műszó már vagy két éve bűvszó az EU-ban, ami esetünkben rugalmas ellenálló- és ütőképességet jelent. Erre lett felfűzve az EU összes folyó pénzügyi programja, amelyek sokakat meglepő módon már rövid távon igen komoly hatással jártak.
Igen nagy kár, hogy a magyar kormány mindebből makacsul ki akar maradni, s továbbra is a méregdrágán beszerzett orosz gázra akarja felfűzni a magyar jövőt.
Szerző
