A szittya zsidó

Pitiáner szélhámosunk 2003-ban ráérzett a szittya korszellemre, és alapító tagja lett annak a kis nem-fasiszta, nem-antiszemita Jobbiknak, amely egy nagyobb nem-fasiszta, nem-antiszemita párt magyar hangja volt. Főhősünk gyorsan haladt a szennylétrán, előbb megyei elnök lett, majd pártja alelnöke, később Európa Parlamenti képviselője.

Közben szorgalmasan állítgatta és avatgatta a rovásírásos helynévtáblákat, de még arra is volt ideje, hogy megalapítsa a TURUL termékmárkát, sőt boltot nyisson Budán.

Ment is a szekér, dőlt a lé a politikából is, az üzletből is, jutott lefizetésre is. Mert jaj, lefizetni kellett! Ugyanis pártjában valaki kiderítette, hogy hősünk egy kicsit zsidó származású. És mivel nem-antiszemita pártjában zsidót nem tűrtek meg, annak a valakinek föl kellett ajánlani egy kis hallgatási pénzt. De győzött az elvszerűség, az elvtársat nem lehetett lefizetni, nyilvánosságra hozta hősünk származását. Mit tehetett, kilépett a pártból, de az EP-képviselőséget megtartotta, mert az jól jövedelmezett.

Csakhogy a képviselőség előbb-utóbb véget ér, gondolni kellett a jövőre is. Ezért hősünk szédületes iramú átváltozásba kezdett. Rögtön egy rabbi karjaiba vetette magát, hogy segítségével fölépítse új identitását és – mert valamiből élni is kell – üzletét. Politikusként jól megtanulta a politikai marketing fogásait, úgyhogy megtérése történetével sikerült szép darab teret betöltenie a sajtónyilvánosságban. Nyakra-főre adta az interjúkat, még amerikai dokumentumfilm is készült róla.

Száz százalékig turulok gyártotta turul készítményeket már nem árulhatott, ezért előállított egy új terméket, egy „Utam a gyűlölködéstől a gyűlölet elleni harcig” című előadást, és a naivságig jóhiszemű gyülekezetek meghívására ezzel haknizik – most már földrészek között. Ment is a szekér, bár egy 2013-as kanadai fellépése meghiúsult, mert akadt néhány gyülekezeti tag, aki átlátott a szitán. Ők valószínűleg úgy gondolták, hogy ha valaki tényleg megbánta bűneit, akkor nem csinál belőle médialátványosságot, hanem csendben elvonul – és elszámol magának és magában.

Pitiáner szélhámosunknak azonban nem szegte kedvét a kudarc, további meghívásokra számít, rendületlenül kínálja áruját. Vesztenivalója nincs, további munkát már nem kell belefeccölnie, legfeljebb nyakán marad a cucc.

Öt éven keresztül, mind a mai napig úgy tűnt, hogy működik a dolog, és ez lesz a boldog végkifejlett is. És akkor most beütött „Brüsszel”. Az EU csalás elleni hivatala közölte, hogy Szegedi Csanád a 2009-től 2014-ig terjedő ciklusban európai parlamenti képviselőként visszaélt az EP-től igénybe vehető költségtérítésekkel. 143 millió forintnyi pénzt keresnek rajta. Úgy látszik, a jellem alapvonásainak szilárdságára lehet számítani.

Most bánhatja igazán, hogy nem vette feleségül Orbán Viktor egyik lányát. Mert ebből nem fog jól kijönni.

Andor Mihály

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük