Terítéken, nem is annyira a színházak, mint maga a színjátszás, hiszen a színházak lenyúlásával éppen ez utóbbira, a termékre akar lecsapni a kormány itthon és külföldön egyaránt.

Brüsszeli bemutató

A magyar politikai színjátszás kiemelkedő alakja, a drámai szende szerepkörben tündöklő Kovács Zoltán egy ideje nagyon kitartóan igyekszik építeni külhoni karrierjét, ám ott az örökké ármánykodó rezonőr szerepkörére tör.

A dolog úgy eshetett, hogy egyszer amikor a tükör előtt gyönyörködött magában, megszállta az ihlet és bevallotta tükörképének, hogy Rómeó soha nem lehet, mert nem elég(?) szép, Otelló sem, mert túl fehér és már bocsánat a szóért, de tyúkmellű is a szerephez, meg aztán az egy ócska migráns, egy mór. Így talált Jágó szerepére, amiben nagyon jól érzi magát mert azóta is keverheti a fekáliát.

Berántotta a kanál

A mi antihősünk nem veszi észre, hogy a nagy kevergetés közepette úgy berántotta a kanál, hogy tegnap már az európai nagypolitika is kikérte magának, amikor hazug, ócska dumákkal fűszerezve egyenes adásban közvetített egy zártkörű nemzetközi tárgyalást. Tette ezt éppen ő, aki egyik fontos tagja annak sötétben intézkedő Orbán-kormánynak, amelyik még a jegyzőkönyv-vezetéstől is tart, ezért aztán nincs is a kormányüléseken ilyesmi.

A mi Mefisztónk

Kétségtelen, Kovács teljesen belekavarta magát a szélsőjobb uszályába, mert nem belekeveredett, ó nem, az ő színjátszása egyenesen nekik, a nacionalista, rasszista, xenofób európaiaknak szól, Ők azok, akik gyűlölik az “európaiak között egy európait” (Bocs Attila!)

Arra is volt példa természetesen a színjátszás történetében, hogy egy jobb sorsra érdemes, ám gyenge jellemű színész a fasizmus hálójába került, lásd Gustaf Gründgens esetét, aki Thomas Mann sógora volt, de történetét a másik Mann, Klaus írta meg Mefisztó címmel. A különbség Mefisztó és Kovács között, hogy ameddig az első folyamatosan vívódott, mert érzékelte, hogy tévúton jár, csak gyáva volt otthagyni, addig a mi Kovácsunk szemmel láthatóan lubickol szerepében és közben a fene nagy boldogságtól észre sem veszi, vagy leszarja azt a hatalmas rombolást, amit ő és cimborái az ország imázsán önös érdekből végeznek.

Dübörög a politikai színház

és a szereplőket még azt sem zavarja, hogy a taps, aminek hajlonganak, már régen hangfelvétel, az élő közönség java viszont elborzadva nézi, ami színpadon folyik.

Szerdán a nemzet színházává átmaszkírozott parlamentben a gyáva, tehetségtelen  statiszták forradalma elsöpörte a valódi színjátszás utolsó bástyáit is, mert aki arról beszél, mennyit puhult az utóbbi napokban az új kulturális törvény, az ne feledje, hogy a székrekedést, és a fost csak az állaga különbözteti meg.

Már a levegőben repülnek a záptojások és a rothadt paradicsomok, csak mivel a történelem minden filmet lassításban néz, még nem tudni, mikor csattannak Viktor-primadonna és tettestársai arcán.

Végezetül egy nem kicsit áthallásos vicc:

Walker Texas Ranger már évek óta halott, csak még senki nem merte megmondani neki.

megoszt

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here