Connect with us

Banánköztársaság

Szia Uram, vezessük be az eurót?

euró
Megosztás

Az Európai Bizottság jóváhagyta Bulgária csatlakozását az eurózónához 2026. január 1-jétől, így az ország az EU közös valutáját használó 21. tagállammá válik, ezzel egy újabb fontos témában előzte be hazánkat az eddigi sereghajtó. De vajon miért nem akar az Orbán-kormány magyar eurót?


A magyar euró bevezetés időpontja a ködbe vész

Magyarország lassan húsz éve tagja az Európai Uniónak, ám az euró bevezetése továbbra is távoli lehetőségnek tűnik. Miközben a régió más államai – például Szlovákia, Szlovénia vagy a balti országok – már régen átváltottak az európai közös pénznemre, Magyarország továbbra is a forinthoz ragaszkodik. A hivatalos indoklások gyakran gazdaságpolitikai megfontolásokat emlegetnek, de a háttérben politikai és hatalmi motivációk is meghúzódnak.

A szuverenitás illúziója

A magyar kormány kommunikációjának egyik visszatérő eleme a nemzeti szuverenitás hangsúlyozása. Ennek fényében a forint megtartása a gazdasági függetlenség egyik jelképévé vált. Csakhogy a „függetlenség” retorikája sokszor csupán politikai eszköz arra, hogy a kormány szabad kezet kapjon a gazdaságpolitika alakításában, különösen a monetáris és fiskális szabályok kijátszásában. Az eurózónához való csatlakozás ugyanis szigorú kritériumokkal és az európai központi mechanizmusoknak való alárendeltséggel járna, ami korlátozná a kormány mozgásterét a költségvetés manipulálásában és a forint árfolyamának politikai célú használatában.

A gyenge forint, mint politikai eszköz

Az elmúlt években tapasztalható forintgyengülés nem pusztán piaci mozgások eredménye: a kormány és a jegybank gyakran a gyenge forintból próbál gazdasági előnyt kovácsolni, különösen az exportorientált vállalatok támogatása révén. Ez a politika azonban súlyosan érinti a lakosság megtakarításait, az importtermékek árát, valamint az inflációs környezetet. Ha Magyarország eurót használna, a kormány elveszítené azt a lehetőséget, hogy a devizaárfolyamot befolyásolva „külső ellenségekre” hivatkozzon a gazdasági problémák igazolására.

Az euró tehát nemcsak gazdasági, hanem politikai stabilitást is követelne – épp ez az, amit a jelenlegi hatalom tudatosan kerül.

euró

Az elszámoltathatóság hiánya

Az eurózónához való csatlakozás nemcsak gazdasági, hanem intézményi reformokat is megkövetelne. A közös pénznem ugyanis nem fér össze az átláthatatlan költségvetési trükkökkel, a politikai lojalitás mentén osztogatott uniós forrásokkal és a klientúraépítésen alapuló gazdaságpolitikával. Az Európai Központi Bank és a Maastrichti kritériumok rendszere szigorú kontrollt gyakorolna a tagállamok felett – ez pedig szöges ellentétben áll a jelenlegi magyar gazdasági modell „centralizált önkényével”. Az euró bevezetése tehát nem csupán technikai kérdés lenne, hanem rendszerszintű változásokkal is járna – márpedig ezeket a kormány igyekszik elkerülni.

<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>

A politikai kockázatkerülés logikája

A forint megtartása egyben politikai biztosíték is: amíg a lakosság forintban gondolkodik, addig a kormány könnyebben kontrollálhatja az inflációs várakozásokat, a bérek nominális szintjét, és a gazdasági bizonytalanság okait is „külső tényezőkkel” magyarázhatja. Az euró bevezetése ezzel szemben kiszámíthatóbb, és átláthatóbb gazdaságpolitikát követelne, ahol a hibákért egyértelműen felelősséget kell vállalni. A politikai kockázat tehát megnőne – különösen egy olyan rendszer számára, amely a központosított döntéshozatalon és a felelősség hárításán alapszik.

Az euró bevezetésének elodázása tehát nem csupán gazdasági racionalitáson, hanem mélyen politikai motivációkon alapul. A kormány érdeke jelenleg nem az, hogy Magyarország integráltabban része legyen az európai gazdasági közösségnek, hanem az, hogy megőrizze saját hatalmi struktúráját és mozgásterét – még ha ennek az ára a kiszámíthatatlan gazdasági környezet és a lakosság reáljövedelmének csökkenése is.

A kérdés tehát nem az, hogy „megéri-e” csatlakozni az eurózónához, hanem az, hogy kinek és miért éri meg fenntartani a jelenlegi rendszert.

Kapcsolódó

euró,

Szerző