Szinetár Dóra: az embereknek rohadtul elege van abból, hogy a politika beférkőzött az életükbe

Sok év után társulatot vált Szinetár Dóra, és ez már eldöntött tény volt a Budapesti Operettszínház friss botránya előtt is. Nemcsak a színpadon aktív, közéleti kérdésekben is gyakran megszólal, mindig a tolerancia és a szeretet nevében.

Az Operettszínház botrányairól, menekülthelyzetről, gyerekjogokról és a Down-szindrómával születettek társadalmi megítéléséről is beszélt a Magyar Narancsnak adott interjújában.

„…a jelen vezetésnek nincs rám szüksége…”

Huszonhét évig játszott a Budapesti Operettszínházban, sokáig társulati tag is volt, így nem volt könnyű a váltás:

„Egyrészt úgy tűnt, hogy a jelen vezetésnek nincs rám szüksége, és az ízlésünk, a művészeti elképzeléseink is egészen eltérőek. Másrészt, és ez volt a döntő szempont, kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Sosem hívtak még tagnak másik társulatba, az elmúlt harmincnégy év alatti rengeteg szerepem mindegyike egyszeri felkérés volt.” /…….. / „Az Operettben inkább tartottak színésznőnek, aki énekel, mint énekesnőnek, aki játszik, és erre büszke vagyok, ahhoz az elit színházi közeghez, amelyik a legközelebb áll az ízlésemhez, sohasem tartoztam, és azt gondoltam, soha nem is tartozhatok már. /……. / ” Amikor Schell Judit (a Thália Színház művészeti vezetője) felhívott, hirtelen nem is értettem, miről beszél. Pedig ha valahova, a Tháliába minden szempontból szívesen megyek.”

„Hiszem, hogy jó lesz ott nekem….”

Szóba került, hogy azzal, hogy a Tháliába szerződik, felvállalja a szakmában igencsak megosztó Kálomista Gábort is:

„Az Operettszínház balettigazgatójának (Apáti Bencének – C. D.) ezerszer durvább megnyilvánulásai vannak közszereplőként, a kinevezésekor mégsem kérdezte meg senki, miért nem mondunk fel zsidók, melegek, másként gondolkodók, és mindenki, akiket hol burkoltan, hol egyértelműen elítél hetenként egy élő tévéadásban. A Tháliában többek közt Molnár Piroskával, Zayzon Zsolttal, Tamási Zolival játszhatok együtt Béres-, Valló- és Tarnóczi-rendezésekben, ráadásul nagyon tisztességes fizetésért. Ez elsősorban Kálomista Gábor érdeme. A társulat nagyon szereti, és láthatóan a színházba semmit sem visz be az egyéb dolgaiból. Úgy érzem, nem tisztem az életének a közös munkánkon kívül eső részét megítélni. Szeretném olyan munkából eltartani a három gyerekemet, amely szakmailag kihívás, de emberileg nem kell belehalni. Hiszem, hogy jó lesz ott nekem.”

„Tessék választani, ezek a lehetőségek”

Az interjúban kikerülhetetlen volt, hogy szóba kerüljön a szakmai megosztottság is:

”Az alternatív, szakmailag nagyon is elismert belvárosi színházcsináló, aki alsógatyában, ápolatlanul, vállalhatatlan stílusban küldi el a számára nem szimpatikus másik oldalt a fenébe, vagy a szegény ember messziről jött legkisebb fia, aki hiába vált mára a legbefolyásosabb, mindent eldöntő megmondóemberré, korábbi meg nem értettsége fájdalmától nem tud szabadulni, és kihízott népviseletben, egy szivárványos Feszty-körkép előtt asszisztál ahhoz, hogy térben és időben visszautazzunk valahová, ahol vagy sosem jártunk, vagy ha igen, mindenki szeretné elfeledni. Tessék választani, ezek a lehetőségek”

„…vagy az alkohol viszi el őket, vagy az infarktus….”

Ezért nem szolidáris a többség egyik oldallal sem, csak várja, hogy az egész elmúljon, és az életük, a szakmájuk végre arról szólhasson, amire ők hivatottak:

„Ne tévedjünk: a szakma legnagyobb része nem hogy tüntetésekre, vagy kötcsei piknikre nem jár, de még véleményt sem nagyon szeretne formálni, mert így, vagy úgy, épp a túlélésért küzd vidéki színházakban, vagy pesti albérletekben. Persze a színészember arra van szocializálva, hogy ha ” jót próbál éppen”, akkor minden elfogadhatóbb, de szerintem a szakma legnagyobb problémája jelenleg az, hogy kevesen érik el az időskort, mert vagy az alkohol viszi el őket, vagy az infarktus.”

„…a dolgozók jó része csak túlélni próbál…”

Nemrég nyilvánosságra került, hogy Kiss-B. Atillának, az Operettszínház főigazgatójának és Kriza Zsigmond korábbi ügyvezető igazgatónak a szakmai munkájára és az általuk teremtett munkakörülményekre többen is panaszt tettek:

„Vannak férfiak, akik nem veszik észre, hogy a világ megváltozott, hogy az, ami egykor két fröccs mellett jó kis kansztori volt, ma már hál” istennek jogtalan, jogsértő, büntetendő magatartás.” /…/ „Bármit is kommunikál most a vezetőség például olvasópróbákon a színház és a társulat bemocskolásának szándékáról. A dolgozók jó része csak túlélni próbál, mert félnek a retorziótól, féltik a jövőjüket”

„….engem ott abúzus ért…”

Kitért arra, hogy milyen módon volt érintve Kerényi Miklós Gábor korábbi botrányaiban. Egy olyan fiatal színésszel kellett a Rómeó és Júliában játszania, akinek a művésznő elmondása szerint még a higiéniájával is akadt probléma:

„Az ominózus előadás után zokogva könyörögtem Kerónak, hogy ne kelljen az illetővel többet egy színpadra állnom, mire ő hisztérikus rohamot kapott ás azt üvöltötte, hogy „nem maga oszt szerepet”, „mi a fenét képzel magáról”, „el lehet innen menni”. És még aznap este szólt a művészeti titkárnak, hogy ha ellenállok, akkor három hónapig nem én játszom Júlia szerepét. Így is lett. Meggyőződésem, hogy engem ott abúzus ért, erőszakosan belekergettek egy olyan szituációba, amelyben többszörösen megalázottnak éreztem magam, és bár tiltakoztam ellene, a retorzió mégis engem sújtott.”

„Mindig is túlfejlett volt az igazságérzetem…”

Beszélt a közéleti szerepléseiről, megnyilvánulásairól is:

„Mindig is túlfejlett volt az igazságérzetem. Míg a felnőttvilágban ez nem túl kifizetődő hozzáállás, azt legalább elvi szinten mindenki elfogadja, hogy a gyerekeknek vannak jogaik. Más kérdés, mi történik velük a gyakorlatban. Ismert embernek számítok, tudom, az üzeneteim sokakat elérnek. Kötelességem ezt olyasmire fordítani, amiről azt gondolom, értelmes és fontos. Nem érzem magam megmondóembernek, de vannak bizonyos fontos ügyek, amelyekhez, valamiért úgy érzem, közöm van, ezekről a saját fórumokon is meg szoktam nyilvánulni. Nem politizálok direkt módon, mert nem értek hozzá, sok mindenre nincs rálátásom, de ami az én életemre is rávetül a politikából, arról van véleményem. Pedig látom az emberek arcán, azt a „jaj, nem akarom, hogy ez is erről beszéljen” arckifejezést. Rohadtul elegük van belőle, hogy a politika beférkőzött a magánéletükbe.”

Az interjúnak volt utóélete is….

Apáti Bence, az operett balett igazgatója sérelmezte mindazt, amit róla Szinetár Dóra elmondott. Közösségi oldalán többek között ezt írta:

„Szavaid természetesen nem maradhatnak következmények nélkül. Hazudtál, megrágalmaztál. (…) Nem kérdés, hogy be foglak perelni. A bíróságon találkozunk.”

Amennyiben erre sor kerül, a bírósági perről is természetesen tudósítjuk kedves olvasóinkat.