Horn Gyula egykor a vasfüggönyt vágta át, Orbán Viktor meg a népet. Szép és őrült hetünk volt, Áder úr tátogott az álomalapítás ünnepén, újabb lépéseket tettünk az ősmagyar életformák felé, krumpli helyett 9 rongyot küld a mini a nyuggernek, szobrot kap Jumurdzsák maradék szeme. Rab László szürreáliája a 34-es hétről.


Egyenes út Sopronkőhidára

Orbán Viktor, aki újabban határkerítéssel vágja el Agyarországot a külvilágtól, azt ünnepelte, hogy egykor ő szüntette meg a vasfüggönyt. Tudjuk, láttuk már a VOLT fesztiválon is, hogy volt idő, amikor mindent személyesen ő csinált. Elébb hazazavarta az oroszokat, majd kiengedte a piknikre gyülekező NDK-sokat az osztrák-magyar határon. Ennek megünneplésére hívta most ide Angela Merkelt, volna szíves azt is elmondani virágnyelven, hogy a minielnök beengedte a Mercedes-t és a BMW-t is mai hazánk területére.

A német kancellár udvariasan teljesítette a kérést,

és tudtunkra adta, milyen fasza kisvasutat épített nekünk a mini a mi pénzünkből. Azaz: jól fektette be a lét. Ettől aztán a liberálbolsevik-kútmérgező-ajvékoló fotelforradalmár tömeg nyomban kifeküdt. Pedig a német kancellár voltaképp csak annyit mondott (lefordítom), hogy ti választottátok meg, ti hagyjátok, hogy az orrotoknál fogva vezessen benneteket, magatokra vessetek! Mégis mit vártok tőlem, aranyapáim? Hogy idejövök Sopronba, és miként a ti egykori Lehel vezéretek, bikacsökkel fejbeverem a miniteket? Hát nem bolondultam meg teljesen. Egyétek meg, amit főztetek! (a kormánylapokban ezt úgy fordították, hogy Merkel muti szerint „egész Magyarország mennyország”.)

A lapok és az a másfél sajtómunkás,

akit beengedtek a soproni találkozóra, nem vettek észre egy nagyon fontos momentumot (és itt ne Donáth Annára tessék gondolni!), kénytelen vagyok pótolni. Az ajtótájékoztató szünetében az illiberális kormányzó úr el-ellesett oldalra, kémlelte az utcákat, tereket, majd mikor lehetősége támadt rá (ő ugyanis mindig a támadást részesíti előnyben), kilépett, és egy járókelőtől azt kérdezte: hé, barátom, melyik út vezet itt Sopronkőhidára? Mert még nem tudta eldönteni, hogy 2034 után, amikor véget vet az illiberátusnak (hevenyészett fordításban: lófasz a seggetekbe!), Azerbajdzsánba tegye-e át székhelyét, vagy inkább a magyar politikusok által egykor oly jól ismert szürke épületegyüttest jelölje ki szálláshelyéül. A helyiek állítólag megmutatták neki az utat, de erről nem számolt be az agyar sajtó.

Tátog csak, mint a partra vetett hal

Tromfolt Gusztus 20-án Káeurópa Lexebb Bajszának tulajdonosa is, a köztásághy elnök a barbárság és az idegen eszmék kisöprűzésének fontosságáról beszélt Pista király nyomán, teljesen világoschan, nehogy félreérthető legyen. („Figyelj, kiscsávó, nem figyeltél rendesen, amikor a szavaimat gajdoltad, szólj már a töketlen beszédíródnak, hogy ne lopjon ilyen gané módon, mert levágom a kezeit. Amit például a barom összeollózott „a vendégek s a jövevények” részből, nem egészen úgy van, mint amit Imrusomnak javasoltam.

„Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom (is), úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról…Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti.”

És mindenképp mutasd meg a beszédíró állatodnak, bajszikám,

hogy mit írtam én eredetileg Imrusnak:

„Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.”

PS.: De most tényleg, csórikám, eltelik ezer év, és te rám hivatkozva elmondod mindannak az ellenkezőjét, amit tettem és gondoltam? Üdvözöl Pista, ne akard, hogy felnégyeljelek. Annak a szenteskedő rémszarvasvadásznak (sic!) pedig szólj, hogy csak ne akarjon belőlem miniPistát csinálni, mert levágom a tökeit. Csókdos Stepanus Rex.)”

Ernő a vízben

Miközben krumpli helyett aprópénzt küld a mini a nyuggereknek a Nagy Októberi Számítógépleállítás (NOSZ) előtti feszült pillanatokban, s miközben megszületik a mesterterv a lángba borult Amazónia fideszes letérkövezésére (az ötlet Szele Tamásé), vízre, pontosan félig a víz alá bocsátották Nemecsek Ernő monumentális szobrát a füvészkertben. A szobor, mely erősen hasonlít egy halnippre, teljesen beleillik az Illiberális Szoborkodási Akcióterv (ISZA) vonulatába, a hátrafele nyilazó ősagyar Miska huszár és a Hunyadi Jankó bajszának emléket állító monumentum mellett a legjobban jellemzi a mini művészeti elképzeléseit.

A továbbiakban számítani lehet a janicsár Jumurdzsák félszemének megszobrására,

a Minielnöki Hivatal a hírek szerint kiírta a pályázatot, amelynek eredményéről már előzőleg megszületett a döntés. Ha értesüléseim nem csalnak, hamarosan elkészül Nyilas Misi cipőboksz-szobra is, melyet több magyar nagyvárosban állítanak fel egyszerre, és újdonsága, hogy ehetővé teszik (ezt kérte az agyar nép, Orbán Viktor pedig a kérést teljesíti.)

Egy piros színű óriás Szent Péter-esernyő szoborpályázatról is beszélnek, ha minden igaz (és ezeknél minden baromság igaz szokott lenni), a Kisfaludy-Stróbl-féle szabadságszobor helyére teszik, az olajág kiment a divatból, a Fidesz szerint jobban mutat ott egy esernyő. A múltat különben is át kell formálni, ennek érdekében készül egy nagy Agymosógép-szobor is, amelyet a Parlament előtt állítanak fel, nem messze a mini lovasszobrától. Ami persze bazinagy lesz.

Ez volt a 34., szebbnél szebb pillanatokkal teli ünnepi hét,

jöhet a sokkal póriasabbnak ígérkező 35-ös. Valahogy csak elvergődünk a végére.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét