Szopni és szopatni mindhalálig!

Kövér Laci bácsi szerint rohadt sok gyerököt köll csinálni, a politikai szopás putnoki prófétáját lovaggá ütötték, Thürmer elvtárs becsatlakozott az őszi herevasalásba. Rab László szürreál összefoglalója a 33-as hétről.

Új ungarische családmodell

Alsó és Felsőházelnöki Kövér László szerint, akinek nevére nem, a bajszára viszont hosszú időn át emlékezni fog egész Sopronkőhida, a demográfiai helyzet javításához blablabla, a gyermekvállalás útjában álló akadályok lebontásán túl, trillárom hej, mentalitásváltás is kéne, nyihaha. Az Országgyűlés túlságosan régi, naftalinnal rendszeresen molyirtást vállaló elnöke valahol motyogott valamit valakik előtt, gondolom, a fiatalokat látta el azzal a tanáccsal, hogy nyár van, dugjanak kedvükre, csak aztán járjanak elöl Európában – hogy miben, tökmindegy, a lényeg a népesedés felpörgetése.

Laci bácsi azt is elmotyogta, hogy a kormánynak van családpolitikája, csak még senki se látta, de ebben nem is az az érdekes, hogy lehet-e látni, hanem hogy van, legyen elég ennyi. É sakkor blablabla trallala hejretyutyutyu eztán legyen divat a – molyok szálldosnak az évszázados szélben, kotonok szakadoznak, szűzhártyák repedeznek, a nemzeth meg szaporodik, mint a rosseb –többgyermekes családmodell. Lackó bá szerint rá kell ébreszteni a sok kis magába roskadó tütymütyöt arra, hogy „nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem az, akinek három-négy gyermeke, 9-16 unokája (plusz még akinek hét anyja) van, valamennyien agyarul beszélnek, és elkötelezettek a felcsúti kisvasút ügye iránt.

Meghallgattam, rögvest megváltozott tőle a mentalitásom, fusson, ki merre lát, úgy áll a farkam, mint a cövek. Jóvan, nyárutó, de felültél a béresek nyakára, aranypofa, mehetsz, hogy kitűzd a mirzáid mellére a lovaskeresztet. Boldog születésnapot, Agyarország!

Szopáslélektani alapismeretek 1.

Újabban egyre többet szorongok a kitüntetések átadásának közeledtével. Egy darabig – még a komenista érában – ment az egy király, egy paraszt tempó, mostanra megváltozott a képlet, mindenkinek a képzeletére bízom, hogy melyik figura lett száműzve, mikor dicsőséget és pénzt oszt az enyveskezű elit. Félelmem tárgya, hogy a keresztet és más hűségjutalmat meg ne kapja valamelyik barátom/ismerősöm/kedvencem/családtagom stb.

Mert akkor reagálnom kellene, azt pedig mégse írhatom senkinek, hogy gratulálok, drága barátom, ott rohadj meg a gyávaságod miatt, ahol vagy, hát hová tetted az eszed, te szerencsétlen, vedd már észre magad, a tenyerükből eszel?, ne magyarázkodj, húzz el a plecsniddel, barom, veled többé szóba nem állhatok, sajna.

Szopáslélektani alapismeretek 2.

Amikor aztán átadják a nemzet jeleseinek a mit tudom én mit, fellélegzek, nincs köztük olyan, aki miatt szégyellni kellene magam! Ellenben mérhetetlenül megnyugszom, amikor a putnoki polgármester mellére tűzik a lovaskeresztet. Tamás Barnabás tavaly, a számítógépes rendszerleállós választások előtt jellemezte frappánsan a helyzetet úgy, hogy

„ha nem fideszes lesz a képviselőnk, akkor bizony szopni fogunk”.

Na most ennek a mélyértelmű putnoki kereszteslovagnak nagyjából ez volt egész életében a legfőbb haditette, ami miatt rá egy évre méltóvá is vált a nemzeth szeretetére, az ő szép kifejezését kölcsönvéve elnyerte egy másik szopás méltó jutalmát, kitüntették végre. Bár ez már nem is a szopás lélektani esetei közé tartozik, jóval közelebb áll a nyaláshoz; sok-sok nyállal járó tevékenység ez, érdes nyelvek ha csattogni kezdenek, boldog lehet tőlük a haza.

„Néha olyan embereket engednek a választópolgárok a fazékhoz, akik a guillotine alá valók.”

Nem én mondtam ezt sem, mert ilyeneket én ki nem tudnék találni, hanem maga a frissen kitüntetett putnoki lovagunk. Zengjenek a fanfárok!

Gyula is herét vasaltat

Kezd Budapesten divatba jönni a herevasalás. Erről az elmúlt hetekben már közöltünk egy miniesszét (csókolom, kisnaccsád, felkínálnám vasalt herémet későbbi hasznosításra, amennyiben igényt tetszik tartani rá), most is csak azért jut újra eszünkbe, mert az örökké sétáló Puzsér meg a vasalt heréjű tenyészbika mellett a minielnök Thürmer Gyulát is ráeresztette Tarlós Pistára, csak úgy látszatilag persze, hogy még többet lehessen röhögni október 13-a éjszakáján, miközben a Fidesz kampányzáróján az államilag támogatott Rogán Cecília illegeti magát a nagyérdemű előtt Two Rule mackófölsőben (a mini feltehetőleg nem fog ráérni, hokimeccs lesz éppen, különben se lehetne látni, mert a vejkó villanykörtéi csak szerény világítást tesznek lehetővé).

Szóval hogy a Gyula is polgármesterjelölt lesz, megéri az a 0,0008 százaléknyi szereplés, a lényeg a politikai keresztbe tevés, ez a mára teljesen elfogadott politikai filozófiai tevékenység. A gáncs, avagy putnokiasan: a szopatás. A csel, az ármány, a méregkeverés. Ehhez értenek ezek nagyon. A tetűségen van a hangsúly. Valakit átverni, átvágni, bepalizni, rászedni. Itthon, Európában, bárhol, csak ez megy a mininek és nyomában a Lenint is lepipáló álszent élcsapatának.

Boldog születésnapot a 33. héten, te becsapott, bepalizott, szétszopatott Agyarország. Jöhet a 34., kibírjuk, ha beledöglünk is.

Trágyaszag kólamámorban

Agyemigráció: milyen jövő vár arra az országra, amelyiknek szó szerint elmegy az esze?