Szücs Gábor Robert: MZP inkább volt a csetlő-botló Chaplin, mint a győzedelmes Bruce Willis

Szücs Gábor Robert az egykor diplomata izgalmas gondolatsort tett közzé közösségi oldalán : Mármost MZP inkább olyan volt, mint aki belépett az opera színpadára, és akkor döbbent rá, hogy itt bizony énekelni kell. A szerző azonban mások mellet hangsúlyosan veti fel Karácsony Gergely szerepét is a bukáshoz vezető úton.

Végszó, vagy amit akartok/utólag még én is okosnak látszom.

1. Már az is visszatetsző volt, hogy külön és hosszan elemezték, mekkora többséggel és hogyan lehet az „alkotmányt” semmissé tenni. Holott a józan ész szerint a megfelelő sorrend: előbb ,meg kell nyerni a választásokat, aztán lehet elmélkedni és tenni arról, mit és hogyan. Erre van az a történet, hogy Kohn bácsiék vesznek egy lottót, eldöntik, hogy ha nyernek vesznek egy konflist.

A legkisebb fiú, Móricka meg kiabál: „és én fogom hajtani!” Mire Záli néni, az anyja: „Móric, szállj le a bakról, mert leesel!”

2 Karácsony Gergely nem moshatja le magáról a felelősséget. Tőle indult ki az egész. És nem is tudjuk, miért. Volt vagy három titkos megbeszélés MZP-vel.

„Ő jobban akarta”. Ha te nem, akkor minek indultál, vazze?!

Ma már az is világos, hogy MZP győzelmét Dobrev ellen bizony a Fidesz csinálta. Abban a pillanatban tudták, hogy a választást megnyerték. Húzóember, „vezér” nélkül ugyanis nem lehet nyerni., Nem csak nálunk. Eleget éltem Nyugaton ahhoz és láttam jó pár választást, hogy ott se. Sehol se, ahol szabad választás van. (Mivel ez most az volt).

És MZP inkább volt a csetlő-botló Chaplin, mint a győzedelmes Bruce Willis, vagy akár Jeanne d’Arc, holott a közönség azt szerette volna látni.

Egy hőst. Mármost MZP inkább olyan volt, mint aki belépett az opera színpadára, és akkor döbbent rá, hogy itt bizony énekelni kell.

3. Ja, hogy a szabályok? Tetszettek volna akkor nyerni, mielőtt azokat a Párt megalkotta volna. És persze azokat ismerték is, tudták előre.

„Sz@rnak, kárnak nincs gazdája”

4. Meglepett a látványos és hirtelen szakítás MZP-vel. Mindenki észrevette, hogy búcsúbeszédében (mert hiszen az volt) nem állt mögötte a családján kívül senki. (Sőt, még a feleség sem volt látható, de ennek lehet számos más, prózai oka), De ha azt mondja, hogy „ne engedjük el egymás kezét!”, akkor némi kéznek is kellett volna ott lennie. Egy se volt. Hogy is mondják? „Sz@rnak, kárnak nincs gazdája”. Szomorú, és van benne némi kegyetlenség is. Talán nem is kevés. Tényleg csak a kapitány maradt a süllyedő hajón . Nem akarom leírni, kik menekülnek onnan először. Talán nem volna méltányos. Talán.

5 És mégis: az előválasztáson egyetlen olyan jelölt indult, akinek politikai gyakorlata és tapasztalata, sőt, tekintélye van. Őt sikerült félreállítani. Vagy félreállt. Íme az eredmény. Azért ezt nem gondoltam volna. Tévedtem – fejeződik be Szücs Gábor Róbert bejegyzése.

Kapcsolódó

Lattmann Tamás: az ellenzéknek sikerült újrajátszania saját magán belül ugyanazt, amivel Orbán elbukta a 2002-es választást